Csak közömbösen...
MiYoung POV.
Az ölelése minden másnál jobban esett, ám nem éreztem olyan őszintének. Remegett és a szíve eszeveszetten kalapált úgy, mint még soha. Mély levegőt vettem és lassú tempóban elhúzódtam tőle. Szemébe néztem és elmosolyodtam kósza haja láttán. Lágyan beletúrtam és kezem levezettem arcára, majd egy gyengéd csókot hintettem ajkaira.
-Gyerekek, én kezdek fázni! - didergett SoHyun.
-Tessék. Itt a pulóverem. - terítette V barátnőm hátára a bundás belsejű kapucnis pulcsit.
Örömmel néztem, hogy ők is boldogok. Reméltem, hogy TaeHyung jól bánik vele és szereti őt.
-Köszönöm. - bújt a karjába.
xxx
Mindenhol sötétség honolt. Mindenki aludt kivéve én nem, egyszerűen nem jött álom a szememre. Amik akkor történtek vele az nyomasztott nagyon. Az álmaim, az információk, amiket a fényben járókról tudtam, hogy megéreztem őket. A legfurcsább dolgok, amik történtek velem az életben. A fejem is kezdett fájni, a lábaim elernyedni és a kezeim elzsibbadtak. Felkelni nem akartam, hogy a szöszmötölésemmel felriasszam a srácokat, így kénytelen voltam a fenekemen punnyadni.
Legalább elég időm és türelmem volt, hogy átgondolja az eddigieket. Körülbelül két hónapja egy nagyot fordult az életünk kereke. Az ötletünk, hogy elmegyünk a régi vidámparkba ugyanannyi pozitív és negatív dolgot hozott magával. Kezdjük a legelső és legszembetűnőbb dologgal, a hibridekkel.
Már az, hogy szóba hozom őket érdekes, hiszen eddig nem is tudtunk, vagy inkább nem hittünk a létezésükben. Szerettem volna azt érezni, hogy egy kósza álom volt az első találkozásunk, ám nem az volt. Az első pillantás megrémített. Éhezéstől fűtött tekintet, szakadt ruhák, amikben már-már testük nagy részét láthatni lehetett és a belsőségekre térve... az elképesztően gyors reflex, valamint sokkalta erősebb hang-, szaglás-, és mozgás érzékek. És most egy új generáció fejlődött. Hogy hogyan? Még én sem tudom, de nehéz lesz likvidálni őket.
Folytatólagosan jegyezzük fel azt is, hogy új ismerősökkel hozott minket össze a sors. Esetünkben SoHyunt élete szerelmével - vagyis reméljük, hogy az -, engem a szintén a szerelmemmel, de vele már gyerekkorunkban is szoros kötélék fűzött össze. Mellettük még ott van az az öt idióta, akik nélkül egyáltalán nem tudná elképzelni az életem. J-Hope, JungKook, Jin, JiMin és a csapat vezetője Rap Monster. Bár én jobban szeretem a születési nevét használni, mint a becenevét. Sokat köszönhetek neki és szerintem a srácok is. NamJoon egy végtelen türelmes srác, jóképű és rendkívül okos. Nélküle nem jutottunk volna idáig, vagyis hazáig. Örök életemre hálával tartozom neki és azért is, mert hitt nekem... bennem.
Apró neszt véltem felfedezni, de mivel teljesen a falnak dőlve, szinte már élettelenül feküdtem azt gondoltam, hogy a srácok közül valaki azt hiszi alszik mindenki. Az a valaki keltegetni kezdte Suga-t. Ezt honnan veszem? Egy, mellettem feküdt. Kettő, mert a nevét hallottam.
-Mi van Rap Mon? - nyöszörgött.
-Beszélnünk kell MiYoung-ról. - Minek akarnak ezek rólam beszélni?
-Ne most kérlek, bármikor felkelhet. - terelt Yoon Gi.
-És mégis mikor fogod vele tudatni, hogy amíg ő a halál szélén volt, addig te az utcában lakott öregasszony unokájával hemperegtél? He?
-Mi? - én is ezt kérdem... -Egyáltalán honnan veszed, hogy el fogom mondani neki?
-Úgy, hogy muszáj fairnek lenned vele, ha már együtt vagytok. - a mondat második felében teljes iróniát vettem észre.
-Azért mondjam el neki, hogy utána szakítsunk és megutáljon? Höh... Ne röhögtess Rap Mon, ezt te sem gondolhatod komolyan!?
-De bizony komolynak gondolom! Sissy nem ezt érdemli! Nem érdemel meg téged.
-Tessék? Ellenem fordulsz?
-Nyugi, nem mondom el MiYoung-nak a kis kalandodat.
Ez teljesen megtört. Fel sem tudtam fogni az egész beszélgetés értelmét. Hogy Yoon Gi, megcsalt volna? Ez képtelenség. Nem lehet. Ő nem tenne ilyet, hiszen szeret, nem...? Megtenné ezt, amíg én szenvedek? Tényleg idáig vetemedett?
Ezen gondolkodva merültem álomba és talán egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Majd valamikor úgy pár órával később - mármint én így éreztem - felkeltem, ekkor már a többiek is rég fent voltak.
-Jó reggelt szívem! - puszilt meg Yoon Gi -Hogy aludtál?
-Nem tudom... - néztem rá keserűen -Mond meg te.
