26.rész

Mi történt...?

MiYoung POV.

Ahogy elváltak ajkaink nagy sóhaj tört ki számból. Minden forogni kezdett körülöttem és egyre homályosabb is lett a kis lyuk ahol tartózkodtunk. Suga szólongatásait is torzán hallottam és már csak annyit véltem felfedezni a környezetemből, hogy én eldőlök, a srácok pedig körém gyűlnek. Hirtelenjében egy hófödte tájon csücsültem az engem majdnemhogy elfedő hótömkelegben. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet hó, amikor még csak nem rég lett ősz. A távolban fenyőerdő húzódott, majd megpillantottam egy alig látható alakot. Próbáltam összehúzott szemmel nézegetni, de sehogy sem láttam meg elég jól. 

Mintha a személy megérezte volna kíváncsiságom, futva közeledett felém. Ám ez a futás megirigyelhette volna egy profi sprintelőét is, annyira gyors volt. Pár méterre előttem lelassított és akkor vettem észre, hogy egy tizenéves kislány az. Arca akár a hó, olyan fehér volt, ajkai pirosak, mint a vér, haja pedig ébenfekete. Nem szólt semmit, csak bámult rám. 
Pár perc múlva a távolból most két személy jelent meg. Ők valamivel lassabban futottak oda hozzám és amikor a leányzó mögé álltak... hát, teljes mértékben úrrá lett rajtam a döbbenet.

A két személy én és Yoon Gi voltunk, már-már idősebb korunkban. Nem értettem ezt a helyzetet? Nem értem miért vagyok itt? Nem értem miért velem történik ez?
Ahogy leguggolt hozzám a lány, én azzal párhuzamban kotortam hátra fele a hóban. Biztos rémült fejet vághattam, mert a lány kezét nyújtva felém próbált közelségre bírni. Ám, én még mindig féltem. Igen, féltem, hogy bánt vagy bármi ilyen dolgot csinál velem. A kinézete, az egyre vöröslő szeme félelmet keltett bennem. Valamilyen érzés arra késztetett, hogy nézzek mögé és ahogy ezt megtettem, ismét elképedtem. Akár csak nekem, Yoon Gi-nak és nekem is ijedt feje volt. Vagyis az engem másoló klónnak, vagy minek... Á, nekem ez túl bonyolult. 


A lánynak hirtelenjében megváltozott az arckifejezése, tekintetével egy városnyi embert meg tudott volna ölni. Szája résnyire és engem villámcsapásként, ahogy megláttam tűhegyes szemfogait. Felállt és pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd egy hűvös fuvallatot éreztem meg. Már azt hitte megnyugodhatok, amikor egy kéz fonódott hátulról nyakam köré és fojtogatni kezdett. Hiába próbáltam levakarni a kezeit, nem siketült. Ő sokkal erősebb volt nálam. Kinyitottam a szemem és a két személynek már hűlt helye volt én pedig ismételten eszméletem vesztettem.

Suga POV.

Próbáltam szólongatni, rázogatni Sissy-t, de nem reagált rá semmit. Élettelen teste csak ott hevert ölemben én pedig semmit nem tudtam tenni. A szívem összeszorult fakó arca láttán, még a bőre színe is elveszett, ajkai felvették a lila színét. 
-Gyorsan adjatok valami meleget! - mondtam miközben magamról is lehámoztam a kabátom. Ha hagyom kihűlni a testét akkor aztán nem tehetünk semmit. - Muszáj melegen tartanunk. -Mi történt Suga? - térdelt le mellénk Rap Mon.
-Nem tudom. Hirtelen elködösült a tekintete és elájult. Én már nagyon félek NamJoon. - öleltem meg szerelmem, mintha akármelyik percben elvehetnék tőlem. 
-Minden rendben lesz. Induljunk neki az útnak. Bármelyik percben megtalálhatnak minket ezek a fenevadak és az nem jönne jól.
-De csak MiYoung tudja az utat. - szólt közbe SoHyun. Ő is mennyire aggódhat Sissyért, ha én belebolondulok akkor ő mit érez!?
-Muszáj nekünk kitalálnunk a külvárosból. - tette kezét a vállamra - Te fogd az öledbe Sissy-t és induljunk.
Szó nélkül bólintottam és kezembe vettem MiYoungot, majd követve a srácokat indultunk el a sötétségben.

25.rész

Hogyan...?

MiYoung POV.

-Hogyan találták meg ezek a várost? - kérdezte rohamunk közben Jin. 

-Nem tudom, de jelen pillanatban van nagyobb gondunk is. - utaltam itt a mögöttünk hadban álló ellenségeinkre. 

Ész nélkül rohantunk a belvárosba, ahogy csak tudtunk. Már a tüdőnket is kiköptük és az oldalam is erősen szúrt, de már csak azért nem állhattunk meg, mert akkor fájdalmas halált haltunk volna. Hiszen fegyver nélkül és sebesülttel nem szerencsés szembeszállni egy egész hadsereg vérszifolyozó hibriddel.

Egyre brutálisabb hangok hagyták el a fenevadak hangját, amik egyre közelebbről jöttek. Meg kell hagyni eléggé bepánikoltam... De úristen VAGY SZÁZ VÉRSZÍVÓ SZÖRNYETEG AKARJA AZ ÉLETÜNKET VENNI!! Ilyenkor ki az isten nem kerülgetné a szívroham?? Szerintem nincs olyan épeszű ember, akinek nem így reagálna a szervezete.

 

Egyszerűen nem tudtunk lehagyni őket, ez pedig igencsak a kárunkra volt, mert hát egyre jobban közeledtünk a belváros felé. Rengeteg ott az ember és én nem igazán szeretném az ártatlan lelkeket veszélybe sodorni. 

-Srácok!! Gyertek erre! - mondtam és már le is fordultam egy a városból kivezető útvonalon. 

-Várj meg minket Sissy!!! - kiáltotta Taehyung, aki már nyelvét is lóbálta a futás közben. El tudom képzelni, hogy mennyire kiszáradt ő is. 

-Hova vezetsz minket? - ért be NamJoon.

 -Ki a városból. Nem akarom az emberek életét veszélyeztetni. - mondtam és hátra néztem. Azok a férgek még mindig a nyomunkban voltak és nem úgy tűnt, mintha fáradnának. És ekkor ugrott be egy nagyon fontos dolog, ami csak most jutott el az agyamig.

-Hogy a francba tudnak ezek a napon közlekedni? - kérdeztem nagy hangnemben, hogy mindenkihez eljusson a kérdésem. 

-Mi van? - jött az egyhangú válasz.

-Eddig nem mutatkoztak napon. Akkor meg, hogy lehet az, hogy most itt loholunk előlük, mi??

-És tényleg. - döbbent le J-Hope - Srácok ezek mik?

-Szörnyetegek. - mondta bosszú teljes hangon Rap Monster, majd elkapott egy fegyvert a kezéből és lőtt hátra.

 

Mindenki megdöbbenve látta el cselekedetét és ez alól én sem voltam kivétel. Honnan a francból tudta vagy számított rá? Egyáltalán mindig ilyenekkel mászkál?

-Rap Monster, hogy a...

-Valahogy éreztem. - szakította félbe Kook-ot. A srác hirtelen megállt és a szörnyekkel szembe fordult, ők pedig ne éppen akartak megállni.

-JungKook gyere már az isten áldjon meg gyerek! - rántotta magával Jin, kicsit sem kedvesen. 

-De valami gyengéjük csak van. - erre mindenki összenézett, én rögtön megfogtam őket és lehúztam őket egy régi pinceféleségbe, ahol egy gázóra volt. 

-Mi a... - akadt el lélegzete JiMinnek, mert rögtön sötét lett.

-Ismerem ezt a helyet, mint a tenyerem. Mindig ezen az útvonalon jöttünk horgászni a nagybátyámmal, ha hallgattok rám könnyűszerrel kijutunk. Viszont a szörnyekkel is számolnunk kell, bármikor megtalálhatnak minket. 

-És merre vezet? - jött a kérdés V-től.

-Ha jól emlékszem egy aluljáróhoz, - vettem egy nagy levegőt, majd hozzátettem -  a belvárosba.

Mintha a megváltó érkezett volna hozzánk, olyan kifejezés volt mindegyikük arcán.

-Mennyi idő az út? - így Rap Monster.

-Most vagyunk Gyiomniban, a legközelebbi körzet a belvárosban az Sungyo. Körülbelül három kilométer, szóval háromnegyed óra.

 

Teljesen kifáradtam és a hasam nagyon fáj. Egy pillanatra elsötétült minden, de utána kitisztult minden.

-MiYoung. - ölelt magához Yoon Gi - Jól vagy?

-Igen. - feleltem erőtelenül.

-Most pihensz és nem megyünk sehova. Ha jobban vagy akkor elindulunk, nem veszélyeztetem az egészséged.

-Semmi bajom, csak egy kicsit megszédültem. Mehe...

-Nem. - vágta rá egyből - Itt maradunk és kipihened magad. Érted?

Szótlanul bólintottam, majd a betonfalnak dőltem. Lehet, hogy hülyeség ilyet mondani amikor itt van a nyakunkon egy csapat hibrid, de én boldog vagyok. Végre hazaértünk - igaz még nem ráztuk le az ellenségeinket -, megismerkedtem hét csodálatos sráccal, akiket a barátaimnak mondhatok és az egyikőjük a barátom, ő pedig a régi, gyerekkori szerelmem. A sors tényleg megtette a tőle telhetőt, csak a vérszívó hibrideket kihagyhatta volna.

-Yoon Gi. - suttogtam minden erőmet összeszedve. 

Szerelmem egyből odasietett hozzám és leült mellém.

-Mit szeretnél?

-Szeretlek. - pusziltam meg arcát, mire elmosolyodott és egy hosszú csókba invitált, amit kétség nélkül viszonoztam. Hogy is ne viszonoznám életem szerelme kényeztetését, amíg meg van rá a lehetőség miért ne!?

Hát sziasztok kedves olvasók!!!^^ Elérkeztünk a blognak a 25. részéhez... milyen szép szám. :) Igazából meg szeretnék köszönni, hogy ennyi olvasó, feliratkozó, valamint tag van a csoportban. Tényleg nagyon örülök, hogy tartjátok bennem a lelket és folyamatosan véleményekkel, kommentekkel bombáztok... nagyon jól esik. :3 Remélem ezek után is sokan fogtok írni nekem és szaporodik az olvasótábor. A történettel kapcsolatban annyit szeretnék még mondani, hogy körülbelül még négy-öt rész várható, szóval úgy harminc rész lesz összesen, de meglehet, hogy fogok majd írni egy speciált is.Egy kis meglepetéssel készültem, mégpedig azzal, hogy ide, Facebook-ra, a csoportba vagy bárhol írhattok kérdéseket a történettel kapcsolatban és én azt egy kis bejegyzésben megosztom veletek itt Persze olyan kérdések amik nem a vég kifejlett történettel kapcsolatos, az izgalmat meg szeretném hagyni. :DD Na, mit szóltok?? c: A kérdéseket folyamatosan küldhetitek és ha úgy van bővítem a bejegyzést. 
További szép napot kívánok nektek ezzel a képpel!!! *...* Hozzáfűzés: Szegyén Yoon Gi... :F

24.rész

Minden most kezdődik...

 

MiYoung POV.

Miután kimenekültünk a vidámparkból eszeveszett tempóban kezdtünk a belvárosba futni. Hátra se nézve sprinteltünk a sötét éjszakában, amíg el nem értünk a célunkhoz, azaz a városba. Pontosabban annak az egyik kis sikátorhoz, ahol megálltunk kifújni magunkat. Sosem tapasztalt mértékű adrenalin volt bennem akkor és a srácok sem érezhettek másképp. Nem tudom meddig lehettünk azon a helyen, de egyre sötétebb volt, azt sem tudtuk hirtelen hova menjünk. Konkrétan hajléktalannak mondhattuk magunkat. Igaz a fiúknak volt saját lakásuk, de az is messze, ahol pedig SoHyun és én lakunk... az meg még messzebb. A szülei már kész idegroncsok, az én nagybátyám meg igencsak szuicid hajlamos lehetett. 

Ahogy pirkadt mindannyian elindultunk az otthonunk felé. Az út felében csak felfogni készültünk, hogy mi lesz ezután, de Rap Monster hamar kizökkentett minket és megbeszéltük, hogy hol találkozzunk holnap - vagyis ma - és mikor. Hosszan búcsúztunk el egymástól - mivel a srácoknak közelebb volt a lakhelyük, így barátnőmmel még gyalogolhattunk -, majd nekivágtunk még az előttünk lévő kilométereknek. A lábaink kikészültek mire elértük azt az utcát ahol mindketten lakunk. Annak elején megálltunk és hatalmasat lélegeztünk fel, nagy megkönnyebbülés volt ez mindkettőnk számára. Ha valaki az egész kis affér előtt elénk áll azzal, hogy velünk ez és ez fog történni, biztosan jót röhögtünk volna rajta. Sőt, a földön fetrengtünk volna a röhögéstől, hogy miket hord ez most nekünk össze meg vissza. De így belegondolva a történtekre... tényleg hihetetlen. 

Mindketten hatalmas erőfeszítést vettünk, majd hirtelen a hasam egy része - amiből történetesen kiharapott egy részt az a hülye hibrid - és mozdulni sem bírtam. Végül megpróbáltam még utoljára erőt venni magamon, merthogy ez már a végső hajrá.
Nagy nehezen elindultunk és jó pár méter után megkönnyebbülés jutott el hozzánk, ahogy az otthonaink előtt voltunk. Mérhetetlen nagy boldogság kerített hatalmába amikor csöngettem és a nagybátyám lépett ki az ajtón. Rögtön szaladt hozzám és magához ölelt, megkönnyebbülve sóhajtottam, miközben viszonoztam az ölelését. Ahogy beljebb mentünk azon nyomban leültetett és minden szükséges dologgal ellátott. Értem is ételre, italra és egyéb ilyen dolgokra. Amikor már a pokróc is rajtam volt, leült mellém és kérdezgetni kezdett, hogy mi történt, hol voltam, jól vagyok-e. 

Mindegyikre sorjában válaszoltam, bár kedvem az nem nagyon volt. Elmondtam neki a legelejétől mindent és tényleg MINDENT. Minden apró részletet, beszámoltam Yoon Gi-ról - ami nagyon meglepte -, a fiúkról is meséltem és persze a vérszívókat is elmondtam. Muszáj volt tudnia róla és külön kértem, hogy a rendőrségnek is mondja el, hogy az emberek mindenképp kerüljék el azt a területet.
Ezek után elküldött fürdeni és tiszta ruhát is nyomott a kezembe. Szépen lassan megengedtem a forró vizet és tusfürdővel összekeverve ültem bele. A melegség azonnal körbejárta a testem, már a lábam bele tételénél, hát amikor nyakig elmerültem... az volt a paradicsom. Újra tisztának éreztem magam és mindent elfelejtettem arra a kevés időre. A testem ázása közben csak azt vettem észre, hogy a szemeim lassan csukódnak lefele és elsötétül minden. 

-Sissy!!! - halottam meg egy hangot, de azt is a legmesszebbről. Egy kis idő eltelt és megint hallottam, de már erőteljesebben - SISSY!!!
Akkor eszméltem csak fel amikor kinyitottam a szemeimet és hát nagy meglepetés ért, mert még mindig a kádban feküdtem. Úgy látszik elaludtam.
-SISSY!!!! 
-Mondjad!! - kiabálom vissza.
-Jesszus, már azt hittem belefulladtál a vízbe. - áh, ez a drága nagybátyám - Öltözz fel hamar, mert megfázol és SoHyun is keresett téged. 
Ahogy meghallottam, hogy SoHyun itt volt gyors ütemben ugrottam ki a már tényleg hideg vízből, de azonnal meg is bántam, mert a sebhelyem meg is bánta ezt a tettem. Gyengéden, mégis gyorsan törülköztem meg és kaptam fel a tiszta ruháimat és ugyanilyen tempóben viharzottam a szobámba.
-Mi ez a sietség? - kérdi az ajtóban állva az egyetlen rokonom. 
-Azért volt itt SoHyun, mert a fiúkkal megbeszéltünk egy találkozót. Gondolom velem akart menni. - miután ezt elmondtam neki, bekapcsoltam a hajszárítót és a hajamat is villámgyorsan  szárítottam át, majd megfésültem és egy nagyon kevés smink kíséretében kapta magamhoz a telefonom. Még ennyi idő után is ott hevert az éjjeliszekrényem polcán. 

A lépcsőfokokat kettessével vettem, hogy ezzel is időt spóroljak, majd elköszöntem nagybátyámtól.
-Várj! - kiált után, amikor már nyitnám az ajtót - Felhívtam a rendőrséget, de gondolod, hogy Cho ezredes nem nagyon hitt nekem, így ők maguk néznek majd utána ennek. 
-Mennyi embert vitt magával?
-Vagy hármat.
-Mind meg fognak halni. - mondtam komolyan és már léptem is le.
Sportolót megszégyenítő tempóban futottam, ami nem nagyon tett jót a sebemnek, de nem akartam, hogy aggódjanak miattam. Amikor már közeledtem a külváros egy nagyon eldugott parkjához, picit lassítottam a tempón. A srácokat is megláttam, ekkor már csak sétáltam és ahogy odaértem rögtön elkezdtek szidni és kérdezgetni.
-Várjatok már!! - állítom le őket - Először is igen, jól vagyok. Másodjára pedig elaludtam a kádban és nagy nehézségek árán keltem csak fel. 
-De akkor is Sissy... Várj, mi van? - nézett rám hülye fejjel Jin.
-Te elaludtál a kádban? - döbbent le J-Hope.
-Atya világ! - röhögött V és JiMin, köszi az együttérzést - Te tényleg elaludtál a kádban?
-Most mi van? Fáradt voltam, oké? - ültem le Suga mellé, aki rögtön egy csókkal fogad.
-Hiányoztál. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Te is nekem. - húzódtam el tőle, majd egy puszit nyomtam az orrára.
-Akkor már értem miért nem te nyitottál ajtót. - szólalt meg SoHyun, amire csak ránéztem és bólintottam. 

Amíg a fiúk beszéltek valamiről én csak Yoon Gi ölelését élveztem, nem is nagyon figyeltem a beszélgetésükre. Sőt, nem is az foglalkoztatott, hanem egy hang. Vagyis nem hang és nem is egy. Mint aki morog és ezt felváltva több frekvencián és egyre hangosabban. Ez nyugtalanított egy ideig, majd amikor V taknyolt egyet a földön felröhögtem.
-Hallgatod a levelek suttogását Taehyung? - röhögött fel mellettem Yoon Gi, amit a többiek sem hagytak nevetés nélkül.
-Hogy került a földre? - kérdezem a fiúktól.
-JungKook... ki... buk.. tatta. - fetrengett a nevetéstől JiMin. 
-SoHyun, nem segítenél? - próbált feltápászkodni a földről szegény elesett V-nk. 
-Hogyne segítenék. - nevetett még ő is. Várjunk egy pillanatot.
-Mióta vagytok ti ilyen jóba? - előzött meg JungKook.
Ekkor a két személy egymásra nézett és mintha el is vörösödtek volna. Na ne...
-Ti együtt vagytok? - kérdezte meg előttem Jin.
-Öhm... Igen. - áll fel végül TaeHyung. 
-Mióta? - nyögtem ki.
-Hát, már egy jó ideje. - mondja SoHyun kicsit zavartan.
-Vagy másfél hete. - vágta rá V.
Ismét meghallottam azt a furcsa, hörgő hangot, de észrevételeim alapján, nem csak én.
-Ti is halljátok? - kérdeztem felállva a helyemről és egyel húztam fel Yoon Gi-t is.
-Igen. - jött mindenkitől az egyértelmű válasz. Lassan haladtunk hátra fele - azaz a belváros irányába -, miközben az erdőt néztük, ami az egész területet körbe veszi. Van egy olyan érzésem, hogy nem szabadultunk meg végleg azoktól a dögöktől. 

Hirtelen három holttest esett le az egyes fákról, amire mindannyian futásnak eredtünk. Azonnal megrohamoztak minket a zöld bőrárnyalatú hibridek...