41.rész *END*

Utolsó pillantás...

*MiYoung POV*

Sötétek már az utcák és egyre kevésbé hallom az ijesztő hangokat. Miután JooHeon szabályosan letámadott, ellöktem magamtól és igyekeztem normális beszélgetést kialakítani, ami nagyrészt sikerült is végül. Azért nagyrészt, mert a vissza kellett mennem még a mai nap végén - csak úgy ismertetem, hogy lassan felkel a nap - máskülönben a fényben járókat utasítja, hogy vigyenek el. Most is látok párat elszórva a házak és az épületek tetején, amint figyelik lépéseimet és tettemet. Lassan arra a környékre értem, ahol NamJoon-ék laktak, igyekeztem minél gyorsabbra venni a tempóm, hogy több időt tölthessek velük. Még látni akartam számomra két nagyon fontos személyt, akik eszeveszettül fognak nekem hiányozni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom átvészelni az ez utáni időszakot. Legszívesebben megöltem volna magam, mert nem bírtam a helyzet súlyát elviselni. Teljesen össze voltam zavarodva és nem tudtam mit kezdeni magammal, de még a helyzettel sem. 

Az a bizonyos utca és ház, ami sokáig menedéket nyújtott attól, amitől nekem tulajdonképpen nem is kellett volna félnem. Mély levegőt vettem, majd még egyet és lélegzet visszafojtva benyitottam. Mindenhol romok, összetört bútorok és döglött fényben járókat láttam heverni. Átlépdelve őket, beljebb haladtam és a nappali felől hallottam, hogy beszélgetnek. Arra vettem az irányt, de még nem volt merszem kilépni a folyosót és a nappalit elválasztó fal mögül ellépni. Túlságosan is féltem. Végül erőt vettem magamon és kiléptem, mire egyszerre rántották felém a fegyvert. Ahogy ráeszméltek, hogy tulajdonképpen nem egy vérszomjas hibrid vagyok, aki az életüket akarják venni, félredobták a fegyverüket. 
-EONNI!! - kiáltott fel SoHyun és felállva hozzám billegett. 
Azt parancsolta, hogy SoHyun-t is bántsák? Tényleg ennyire nem számít neki semmi?
-SoHyun... 
A sírás környékezett, ahogy több sérülést is láttam arcán és karjain. 
-Hova a francba vittek azok a nyomorultak és hogyan tudtál megszökni? - ölelt át nagyon szorosan, mire lábam megroskadt csöppet. Az a szajha még kapni fog ezért...
-Mi történt a lábaddal? - lépett közelebb Yoon Gi és ahogy megéreztem kezét hátamon, minden aggodalmam elszállt. Még mindig szeretem. Azok után is.
-Az mindegy. - pillantottam rá, majd vissza SoHyun-ra, aki lassan sírt. 
-Nem. - mondta akaratosan -Attól, hogy nem küzdöttem azért, hogy együtt legyünk, mert mást kedvelsz, attól még aggódhatok érted ennyire. 
-Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül, de valójában tudtam, hogy mire akar kilyukadni. 
-Tudod jól MiYoung. - rántott ki SoHyun karjaiból és szorosan magához húzott.
Olyan váratlanul ért a tette, hogy hirtelen elfelejtettem levegőt venni. Ettől függetlenül viszonoztam az ölelését, mert akkor, abban a helyzetben nagyon jól esett, ráadásul tőle. Semmi nem múlhatta felül azt az érzést, ami akkor hatalmába kerített. 
-Neked még van merszed szóba állni vele azok után, hogy cserben hagytad? - háborodott fel SoHyun.
-SOHYUN! - emeltem fel a hangom és mintha megfagyott volna a levegő a helységben.
-A barátságunk alatt soha nem emelted fel a hangod, bármilyen idiótán viselkedtem veled. Hát ennyire szereted még azok után is? - szavai csöppet megtörték a szívem.
Valóban nem kiabáltam rá soha. Ezt szabadott volna elfelejtenem akkor sem. Eltoltam magamtól Yoon GI-t, majd egy olyasmi tekintettel, hogy ,,Később beszélünk" elfordultam tőle.
-Bocsáss meg nekem SoHyun. - hirtelenjében elkapott a sírhatnék.

Minden, ami eddig megtörtént, az felszínre tört. A vidámparkban töltött hetek, az utána lévő támadások. Az álmatlan, rémálmokkal teli éjszakák. A fejfájások, amik a fényben járók jelenlétét jelezték. Majd az-az éjszaka, amikor hallottam NamJoon-ékat arról beszélgetni mit csinált Yoon Gi, de nem értettem. NamJoon összezavaró viselkedése, majd még aznap a Suga-hoz eljött lány. Egyszerűen nem bírtam tovább, megtörtem. 
-Eonni-yah. - simította tenyerét hátamra SoHyun, mire jobban elkapott a bőghetnék és a fejemet belefúrtam mellkasába -Mi történt veled?
-Nem akarod azt tudni. - mondtam két sírógörcs között.

***

-Pihenj egy kicsit! - ült le mellém SoHyun egy bögre meleg teával. 
-Igyekszem, de nehéz, ha tudod, hogy tudod, alig fél napod van, hogy itt hagyd a barátaidat. - kortyoltam bele a teába, de rögtön számhoz kaptam, mert megégettem azt. 
-Vigyázz! - mondta utólag -Beszélsz Suga-val?
-Igen. - raktam le az ölembe a bögrét -Szeretnék. - tekintetem a bögrén maradt.
Nem akartam SoHyun elítélő pillantását látni. Nagyon fájna.
-Nyugodtan felnézhetsz eonni. - kuncogott kicsit -Soha nem tudnék rád haragudni.-Akkor is rondán viselkedtem veled. 
-De nem baj, mert tudom, hogy mennyi nyomás nehezedett rád az utóbbi időben. - állt fel -Szólok neki, hogy jöjjön be.
Bólintottam, majd leraktam a bögrét az ágy mellett lévő kis szekrényre, majd lassan hátradőltem. Pár perc múlva halk kopogást hallottam, majd ajtónyitódást. 
-Mondta SoHyun, hogy -
-Igen. - vágtam a szavába, miközben felültem.
-Figyelj MiYoung! - ülte le mellém -Nem tudom neked elmondani, hogy mennyire sajnálom, amit tettem. Nem magyarázkodok, mert nem is tudnék, de én annyira rosszul érzem magam. Rossz látni, hogy akadna olyan, aki tiszta szívéből tudna téged szeretni. És a nemrég elmondottak alapján van, aki ki is használja. 

Ezt mind lehajtott fejjel és rekedt hanggal mondta el nekem. Pillanatnyi érzés kerített hatalmába, amikor felemeltem a fejét és mélyen a szemébe néztem. Már nem csillogott annyira fényesen, mint amikor megismertük egymást, vagy az azután lévő időkben. 
-Hiányzol MiYoung. - szeme ekkor megtelt könnyel és elfordult tőlem, hogy ne lássam. 
-Te is nekem. - öleltem át hátulról és jó szorosan hozzábújtam -Nagyon.
Kezeit enyémre csúsztatta, majd levette azokat és visszafordult elém. Gyengéden arcomra simította kezét és tekintetünk egymáséba fonódott. Lassan arcomhoz közelített és már csak gyengéd ajkainak érintését éreztem meg, ahogy becsuktam a szemem. 

***

Itt volt az idő, hogy elinduljak vissza, különben értem jönnek és inkább megyek önszántamból, minthogy elrángassanak. Mégis a lábaim nem bírnak lépni egyet sem. 
-Miért pont téged választott ki az a JooHeon? - kérdezte szomorúan Sohyun, mire arca láttán kicsi mosolyt eresztettem el. 
-Fogalmam sincs. De, ha ezeket a borzalmas napokat el tudtam viselni, akkor ezeket is el fogom tudni. - fordultam elé és jó szorosan megöleltem, ahogyan tudtam, majd pár perc múlva elengedtem. V-hez léptem, akinek még odasúgtam, hogy nagyon vigyázzon SoHyun-ra, mert ha nem akkor elszökök és végzek vele. Majd JiMin-nel, J-Hope-pal, JungKook-kal, amjd Jin-nel is megölelgettem. Aztán Rap Monster.
-NamJoon... - kezdtem volna bele, de félbeszakított. 
-Nem kell mondanod semmit. Megértem, hogy nem szeretsz és remélem, hogy nem haragszol rám. - suttogta nagyon halkan. 
-Nekem kéne ezt mondanom. - nevettem fel már kínomban. Rámosolyogtam és továbbléptem, Yoon Gi-hoz. 
-Nagyon vigyázz magadra! - rántott magához és elkezdte hajamat simogatni, én pedig a hátát. 
-Ígérem. - húzódtam el tőle és hátrább léptem.
-Annyira veszélyes vagy MiYoung. 
-Ahogy te is. - nevettem el ismét magam.

Végignéztem a társaságon és egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon. Remélem minden rendben fog alakulni nekik. Megfordulva kinyitottam az ajtót és mögé utoljára Yoon Gi-ra pillantottam, aki könnyáztatta arccal nézett. Újra elkapott engem is a sírhatnék, de próbáltam tartóztatni magam. Előre fordultam és kilépve, bezártam magam után az ajtót, majd elindultam a fényben járók vezette úton. Miközben haladtam az utcán a hibridek annak szélére húzódtak és meghajoltak, mikor elhaladtam mellettük. Úgy látszik, hogy ez a sors, amit szántak nekem...

,,Az álmaid mind csak azért keletkeztek, hogy megfeledkezz a valóságtól."

40.rész

Mit csinálsz!??

MiYoung POV.

Mikor szemeimet kinyitottam egy raktárszerű helyen véltem felfedezni honlétem. Hatalmas sötétség uralkodott és semmi nem adott egy cseppnyi világosságot sem. A csöndet olykor megzavarta egy egy üveg törése, ami aggasztott. Ültem, viszont fel akartam állni, de nem sikerült, mert kezeim és lábaim olyan szorosan voltak lekötözve, hogy moccanni sem bírtam. Körülnézve mindenhol csak romokat, törmelékeket láttam - ahogy ki tudtam szűrni, mikor olykor bevilágított valami az ablakon keresztül - és miközben szugeráltam a helyet kicsapódott a vasajtó. 
-Hogy lehet az, hogy beléd szeretett az a szerencsétlen? - hallottam meg egy női hangot -Olyan tehetetlen és szerencsétlen vagy.
-Beszélj a magad nevében! - szájaltam vissza, mire előkapott egy pisztolyt és a lábamba kaptam egy lövést, aminek a fájdalmától felsikoltottam. 
-Dugulj el te szuka, mert akár a fejedet is szétlőhetném.
-Akkor miért nem teszed? - sziszegtem, miközben félig görnyedten ültem a székben.
-Mert a főnök még el akar veled beszélgetni. - pont megláttam azt a fancsali pofát, amit eközben vágott.
-Milyen főnök? - ekkor felkapcsolódott minden falon csüngő lámpa, életet lehelve a helybe.
-Bocsánat, hogy megvárattalak drága MiYoung. - csapódott be egy igazán jóképű srác az ajtón.

Mosolygott, de ahogy rám pillantott lefagyott az arcáról a mosoly és a lányra nézett bosszúsan: -Mondtam, hogy kötözd ki! Nem voltam világos?
-Pont most akartam. - dörmögte és megindult felém.
Először csuklómról szedte le le a bőrszíjakat, majd ahogy a lábamról kezdte összeszorítottam a fogaimat.
-Te meglőtted? - lépett oda hozzánk és lehajolt a lábamat megnézni -Normális vagy HyoKim?
-Szájalt velem, mégis mit tehettem volna? - állt fel felháborodottan.
-Nem érdekel. - állított fel -Úgy látom nem volt elég neked, hogy megdugattad magad a pasijával, de még kapni is akarsz. 
Ekkor szeme teljesen feketére változott, majd a lányra pillantott, utána az ajtóra. Három fényben járó jött be és kezdett haladni a lány felé. Hirtelen hátrálni kezdtem, de a pasas keze derekamon volt és fogta egyik kezem, így nem tudtam lépni. 
-Nem kell félned. - suttogta a fülembe -Csak a parancsomra cselekszenek.
-Mégis mit művelsz JooHeon? - ordította a lány, mire egy hangos sikolyt hallottam, a srác - ezek szerint JooHeon mellkasába fúrtam az arcom.
Pár másodperc múlva már messzebbről hallottam a sikolyokat, ezért óvatosan felnéztem.
-Nyugodj meg! - simított végig arcomon mosolyogva, mire egy jóleső érzés futott át rajtam -Gyere! Gondolom sok kérdésed van hozzám, nekem pedig sok mondani valóm. 
Csak bólintottam, mire kézen fogva indultam el vele, félig meddig botorkálva. 
-Jaj, bocsánat! - kapott fel egy pillanatban az ölébe -Teljesen kiment a fejemből, hogy meglőtt az a ribanc
-S-Semmi gond. - mondtam teljesen elvörösödött fejjel, amit reméltem, hogy nem látott meg.

Nem volt merszem felnézni és megnézni, mégis miféle helyen voltam, de ahogy hirtelenjében megálltunk a kíváncsiság felülkerekedett. Egy mahagóni faajtó előtt álltunk, amikor is JooHeon letett, hogy ki tudja nyitni azt, majd lassan belépdeltem előtte. 
-Nyugodtan foglalj helyet az ágyon, vagy a fotelban. - mondta, amíg egy italos szekrényhez nem sétált és öntött magának, ha jól láttam wiskey-t. Szimpatikus helynek találtam a fotelt, ami mellett még egy volt, azok előtt pedig egy kisebb üvegasztal. A szoba egy nyugodt, kellemes aurát árasztott, amitől az én szívem is lassabban vert mint, amikor megláttam a hibrideket. 
-Szeretnék a közepébe vágni, mert feleslegesnek tartom, hogy köntörfalazzunk. - ült le mellém -Én voltam az, akinek a parancsára megharaptak a hibridek.
Köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen bejelentésétől, aztán valahogy szólásra nyitottam szám.
-De... mi volt erre az okod? 

-Ez egy nagyon hosszú, kevéssé bonyolult történet. Nos, amint észrevetted ezek a lények képesek a napfényben is élni már egy jó ideje. Ők időről-időre folyamatosan fejlődnek és ehhez táplálék szükséges. Képesek több ezer kilométerre elmenni azért, hogy elegendő táplálékot magukhoz vegyenek. Én vagyok a soros, hogy irányítsam őket, miután apám meghalt. Ez generációnként megy végig, fiúgyermekről-fiúgyermekre. Ha lányt szül az anya, azt kénytelenek lesznek megöletni, és addig próbálkozni, amíg nem születik fiú. Ehhez persze kell egy anya is, itt jössz a képbe te és a harapás. Azzal, hogy megharaptattalak az egyikőjükkel képesek vagyunk követni téged, és hogy tudd mennyire közel vagyunk, akaratlanul is fájni kezd a fejed, bármi előzetes nélkül. Azért haraptattalak meg, hogy a véred egy része is hozzánk kössön, az így megy évezredek óta.
-Várjunk egy percet! - állítottam le -Szóval azért, haraptattál meg ezekkel a dögökkel, hogy gyereket szüljek neked, aki tovább fogja ezeket az izéket irányítani?
-Egyszerűsítve igen. - bólintott és beleivott a wiskey-be -Tudom, hogy furcsának és visszataszítónak hangzik ez az egész, de én téged talállak a legalkalmasabb anyának és egyben szexpartnernek.
-Na jó... - dőltem teljesen hátra egy fintort bevágva -Ez egyszerre hátborzongató és egyben perverz. Miért én? És... - ekkor bepánikoltam - Hol vannak a barátaim? Hol van SoHyun? Hol van Yoon Gi és a többiek?
-Huh... - dőlt hátra ő is, miközben sóhajtott -Jól vannak csak kómába estek még a házatokban. Valószínűleg még most ébredeznek. 
-Látni akarom őket! - akaratoskodtam.
-Sajnálom, de ez mostantól lehetetlen. - rakta le az üres poharat az asztalra és elém állt, majd felállított -Innentől kezdve csak itt lehetsz, mellettem.
-De...-
Mondatomat még elkezdeni sem tudtam, mert ajkait az enyémre nyomta és szorosan húzott magához.




Hát sziasztok drágák!!^^ Először is szeretném megköszönni, - megint - hogy ennyien olvassátok és követitek a blogom. El sem tudom mondani mennyire jó érzés. Sajnos még pár rész és elérkezünk a végéhez, aminek én sem örülök. :/ De ahogy barátnőm mondta, egyszer minden véget ér, ahogy nem sokára ez a történet is. Egy másik fontos dolgot szeretnék még közölni veletek ez pedig nem más mint a...: Hungarian Kpop Translates. Ezt a fordítással, memékkel és doramaajánlással foglalkozó blogot én és barátnőm, úgymond írjuk. Ha van kedvetek nézzetek be, van egypár bejegyzés. ;) 
Köszönöm, hogy elolvastátok és további szép napot kívánok nektek!!!^^ 

39.rész

Érdekes helyzet...

MiYoung POV.

Minden boldogságom elszállt, amikor SoHyun után mentem. Viszont legalább megtudtam, hogy eddig nem jelentettem Yoon Gi-nak olyan szinten semmit, hogy elkezdjen magyarázkodni, vagy próbáljon visszaszerezni. De ez kellett ahhoz, hogy kinyíljon a szemem és mindent másképp lássak. Nem akartam pityeregni miatta és nyavalyogni, hogy nem kellek neki. Szeretem? Be kell valljam, igen. Fontos nekem? Nagyon is, de ezek után azon leszek, hogy elfelejtsem és eltűnjön a gondolataimból. Ha ő így játszik, akkor én is.
-Eonni!!! - rontott be hozzám SoHyun -Én megölöm. Egy szavadba kerül és megteszem.
Az ilyen pillanatokban mindig megnevettet és akkor sem volt másképp.
-Nem kell megölni. Ő így akarta, hát így lesz. - rántottam meg nemtörődöm stílusban a vállam -Nem ér annyit az egész, főleg ha az ő agyával gondolkozunk. 
-Nincs is olyan neki. - jaj, de bolond -Eonni! Ha egy olyan szép, okos és elbűvölő lányért nem küzd, mint te, akkor egy nagy marha. Én mondom.
-Jó, azért túlzásba ne vigyük a dicsérést, mert annyira nem vagyok jó csaj, ahogy azt te leírod. - nyugtattam le.
-SoHyun! - rontott be V is és hátulról átöleli barátnőmet. 

Annyira boldog vagyok, hogy nekik nincs semmi olyan, ami közbeavatkozhatna. Remélem TaeHyung nem titkol semmilyen régi ,,szerelmet", mert akkor jó alaposan el kell beszélgetnem vele. 
-Te nagyon hülye! - pöckölte orron, mire muszáj voltam kuncogni -Ne előtte, észkombájn! Gondold el mit érezhet most!
-De nem sír, ami nagyon jó. - mondta értetlenül.
-De attól még belül igen. 
-Jól van SoHyun. - legyintettem -Hidd ezt!
Az ágyamhoz sétáltam és leültem gyorsan megenni az ételt, amit készített nekem Nami. Még akkor is nagyon kedves gesztusnak gondoltam, hogy ennyire törődik velem. Nem gondolta volna senki emberfia, hogy egy szilárd küldő mögött, egy nagyon kedves és érző srác van. Én ezt tapasztaltam és nem mást. Suga-ban olyan szinten csalódtam, hogy tényleg nem akartam vele már foglalkozni. 

Miközben nagyban gondolkoztam észre sem vettem, hogy a bolond páros kiment a szobából és én egyedül maradtam bent. Nem baj. Akkor én meg megkeresem a társaságot. Ahogy kerestem normális ruhát magamnak a bent lévő szekrényben - magamban bocsánatot kértem attól a sráctól akié volt - és a mosatlant kivittem a konyhába, ahol Jin szorgoskodott. Éppen mosogatott - pont jókor érkeztem, így nem kell kétszer megengedni a mosatlannak a meleg vizet. 
-Szia Jinnie! - köszöntem neki, ahogy mögé rétem és beleraktam a mosogatóba a tányért.
-Basszus MiYoung! - kapott a szívéhez -Legközelebb kérlek adj ki valamilyen hangot, ha a helységbe lépsz! Megijeszted az embereket.
-Rendben. - nevettem fel, majd megnéztem, hogy hol vannak a többiek. Nem kellet sokáig keresnem őket - jó, csak át kellett mennem a nappaliba és mindenkit ott találtam. Kivétel persze Suga-t, mert ő bepockolt a szobájába. 

-Szevasztok! - pattantam le a kanapéra, J-Hope mellé. 
Egy csöppet meghúzódott az oldalam, de nem volt kibírhatatlan. Ahogy körbenéztem mindenki nagyra nyitott, csodálkozó szemekkel nézett rám.
-Mi a baj? - néztem körbe, hogy valami történt-e.
-Hát te, hogy... - habogott össze-vissza JiMin.
-Nem vagy letörve? - kérdezte mellőlem konkrétan Hoseok.
-Miért lennék? - néztem rá -Azért, mert ez történt? Valahogy nincs kedvem.
-Bassza meg! Ezt sem hallottam még egy lánytól sem. - nevetett fel JiMin és hátast dobott a kanapé háttámlájának. 
-Erre nem tudok mit mondani. - mondta Kook döbbenten -Amikor én iskolába jártam, akkor a lányok bőgtek, mint a szamarak eső előtt. Bár te normális és érett gondolkodású vagy szóval nem lep meg, hogy egy olyan seggfej miatt, mint Suga nem rinyálsz.
-Köszönöm Kook. - nevettem el magam a végére.
Érdekes megfogalmazás tőle.
-Viszont nem engedtük meg, hogy csúnyán beszélj! - kokizta le NamJoon, aki mellette kávézott.
-Ha nem vetted volna észre hyung, már így beszélek, amióta megismertelek titeket. - dörzsölte azt a pontot, ahol Nami megkokizta. 
-De ne a lányok előtt. 
SoHyun-nal ekkor egymásra pillantottunk, mindketten elmosolyodtunk, majd tiszta szívünkből elkezdtünk nevetni. 
-Jaj, de látszik, hogy még mindig nem ismernek minket! - mondtam sírás és nevetés között barátnőmnek. 
-Igen és ez annyira poénos. - mondta -Akár simán kijátszhatnánk őket.
-Na azt azért ne! - vonakodott TaeHyung, mire ismét nevetőgörcsbe törtünk. 
-Ezek űrlények hyung. - ,,súgta" oda JiMin J-Hope-nak.
-Te beszélsz JiMin? Most komolyan! - néztem rá és folytattam a nevetést.
-Szerintem ők boldogok, amikor rossz történik velük. - hallottuk meg Jin hangját valahonnan az ajtó felől.
-Na jó. - töröltem ki a könnycseppeket a szememből -Tegyük magunkat hasznossá és csináljunk vacsorát abból, amiből lehet!
Felálltam, de abban a pillanatban megszédültem és visszaestem. A fejembe hirtelen elkezdett hasítani a nagyon éles fájdalom és nem akart lankadni.
-Úristen eonni!! Jól vagy? - ült le mellém SoHyun és karolt át.
-Itt vannak. - csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt újra elsötétült volna minden, majd kómába estem.

38.rész

Hyo Kim újra színre lép...

SoHyun POV.

Ahogy MiYoung-gal beszélgettünk azt éreztem, mintha újra barátságot kötöttünk volna az elmúlt évek után is. Nem volt kettőnkön kívül senki a szobában és végre minden apró-cseprő dolgot ki tudtunk beszélni, ami történt velünk.

-És amikor sétáltatok Suga-val, akkor történt valami? - fúrtam be magam jobban mellé vigyázva, hogy ne okozzak neki fájdalmat.

-Háát... - pirult el és pillantott másfelé.

-Na! - sürgettem -Nem érünk rá egész nap. Vagyis te igen, mert neked pihenned kell, de én nem, mert megyek majd Jin-nel kaját csinálni.

-Mióta vagy te ennyire vállalkozó szellemű? - döbbent le.

-Semióta, csak ő mondta, hogy jó lenne, ha nem csak téblábolnék egész nap Tae-val, hanem mondjuk segítenék is.

-Igaza van. - bólogatott egyetértően.

Ekkor valaki kopogott.

-Gyere! - mondta jól hallhatóan Sissy és az a személy jött be, akit a legkevésbé vártunk, a legváratlanabb szöveggel.

-Remélem nem baj, hogy befurakszok hozzátok csak így, de hoztam enni neked MiYoung, ha esetleg megéheznél. - rakta le tálcán eonni elé Rap Mon a nagyon guszta ételekből álló fogásokat.

-Váó! - úgy láttam nem csak én lepődtem meg -Nagyon szépen köszönöm Nami. Olyan figyelmes vagy. Tényleg köszönöm. - teljes szívéből mosolygott eonni-kám. 

Olyan rég láttam már őt ilyen gondtalanul, de Mon kitett magáért. ő sokkal inkább megérdemelné MiYoung-ot, nem úgy mint Suga. 

-Nincs mit. - mosolygott Rap Mon, miközben leült az ágy szélére -És hogy vagy? Fáj még a sebed?

-Köszönöm, már nem annyira. Hála JungKook-nak. -nézett széjjel az ételek között eonni -Húú! Azt se tudom melyikkel kezdjem.

-Hehe! Amelyikkel szeretnéd. De én már nem is zavarok tovább. - állt fel Nami.

-Ne menj! - Heee?? - Vagyis... Maradhatsz még... Ha akarsz.

-Öhm.. Tényleg nem szeretnék zavarni és amúgy is pihenned kell. - mondta és a kijárat felé vette az irányt, amjd még pár másodperc erejéig visszafordult -Ha esetleg még szükséged van bármire, akkor szólj!

-Oké. - mondta elhaló hangon Sissy.

NamJoon kiment és én azonnal MiYoung-ra pillantottam.

-Ez... mi... volt? - kérdeztem döbbenten, tagolva a mondatot.

-Én sem tudom. - rántotta meg vállait -Csak... beszélgettünk.

-Ez beszélgetés volt? - néztem rá, mire bólintott -Telepatikus módon flörtöltetek egymással.

-Te nem csak vak vagy, hanem hülye is. - mondta poker-face arcát felvéve.

-Mondtam már, hogy imádlak? - formáltam csíkká a számat és próbáltam elcsenni egy falatnyi húst, de ő a pálcikával rácsapott a kezemre -ÁÚ!

-Csinálj magadnak! - tömte magába a finom husit.

Hát igen... A kaja az egyetlen, ami nálunk vérre megy, így fogtam magam és kisétáltam a szobából. A lélegzetem is elállt, amikor láttam, hogy az ajtóban Suga állt és egy körülbelül velünk egyidős, rövid hajú, könnyű nőcske. 

-Khm... - köszörültem meg direkt a torkom, hogy észrevegyék magukat -Megkérdezhetem, hogy mégis kihez van szerencsém?

-HyoKim egy régi ismerős, de már megy is. - mondta Suga zavartan, majd bosszúsan a lányra nézett.

-Miért csak ismerős? A múltkori nem mondható réginek sem és ismerősi kapcsolatnak sem. - még a hangja is kényes.

-Azt mondtam már megy is. - fújt egyet és szabályosan kilökte a lány az ajtón.

-Ő az, akivel a múltkor lefeküdtél és csak hajnalban jöttél haza? - kérdeztem rá konkrétan. 

-Te honnan...? - képedt el.

-Szóval igen. - mondtam visszafojtott méreggel, mert úgy éreztem, ha nem teszem, akkor a ház nem marad a helyén -Van fogalmad róla, hogyan érezné magát Sissy, ha ezt tudná?

-Már rég tudom. - a vér megfagyott bennem, ahogyan meghallottam a hangját.

-MiYoung... - fordultam hátra.

-Azóta tudom, amióta az alagsorban beszéltétek NamJoon-nal. 

-Értem. - mondta elszégyellve magát Suga és elballagott.

Ki ez a gyerek? Csak így elfogadja a helyzetet? Ez a gyerek kezd az idegeimre menni.

-Állj meg Suga! - mondtam először higgadtan.

-Hagyd SoHyun! - mondta könnyes szemmel MiYoung, amibe belesajdult a szívem.

-NEM! - akkor már elvesztettem a türelmemet -Annyit sem ér neked Sissy, hogy kiküzd a bizalmát ezek után? MI??

-Úgyis eljátszottam és ezek után ő az, aki teljes mértékben csalódott bennem. Semmit nem érnék a próbálkozásaimmal.

-Szóval te ilyen féreg vagy. - az előtte lévő hangosabb megszólalásomra már a többiek is odajöttek hozzánk -Hogy lehetsz ennyire egy gerinctelen, nyomorult féreg, aki kihasználja a szerelmét? Mond már el nekem!
-SoHyun, hagyd őt! - állt mellém V.

-Nem. - jelentettem ki -Mindig hallgattam az ilyenekről, de most nem fogom hagyni, hogy a legjobb barátnőmet csessze át. 

Suga pár percig hallgatott, majd magabiztosan felemelte a fejét.

-Minek próbálkozzak, ha NamJoon már kezelésbe vette. - itt nem csak én, hanem még az említett személy is ledöbbent -Nála sokkal jobb kezekben lesz Sissy.

Még egy utolsót barátnőmre pillantott és eltűnt a szobájába, mi pedig ott maradtunk a padlót verdeső állunkkal. 

37.rész

Lábadozás...

MiYoung POV.

-Az lehetetlen.
-De nem az. Ha megharapta és a nyála egy része beivódott a szervezetébe, akkor nem.
Ezeket a halk beszélgetéseket hallottam meg, ahogy felkeltem. Igaz szemeimet nagyon nehezen tudtam kinyitni, és beazonosítani sem tudtam hallásról, hogy ki ez a két ember. Megpróbáltam felülni, de csak fájdalom és nyögés lett az eredménye. A látásom is nagyon gyatra volt, ahogy észrevettem.
-MiYoung? - hallottam meg Suga(?) hangját.
-Yoon Gi? - dörzsöltem meg a szemem, és mázlimra szóljon, hogy egy fokkal már jobban láttam őt is. 
-Jézusom! - ült le mellém szorosan -Tudod hogy aggódtunk? De... Most inkább aludj! Pihend ki magad rendesen!
Csak bólintani volt erőm és már vissza is dőltem az ágyba. Lehunytam a szemem egy kicsit, de rögtön olyan volt, mintha valami bekebelezne.
-Baj van? - nézett rám Kook mellőlem -Fáj valamid?
-Igazából a fejem is fáj és a hasam. - érintettem meg a régebbi sebemet, ahol megharapott az egyik fényben járó.
-Megnézem, oké? - ült le ő is mellém és leszedte a kötést rólam. 

Ahogy a kötés lekerült a vékony géz maradt ott, azt is leszedte, mire azt hittem kiugrik a szemem.
-Jesszus! - kaptam hirtelen Yoon Gi keze után -Ez kibaszottul fáj.
-Elhiszem, de hamar meggyógyulsz már. Hidd el! - szorította meg kezem és megpuszilta a fejem.
-Kérlek ne most kezdj hozzá ehhez! - pillantottam rá, amikor is Rap Monster rontott be a szobába.
-Mih... történt? - lihegett nagyokat nézve és közelebb jött.
-Az amit mondtam a telefonban. - válaszolt Yoon Gi.
Mennyi ideig lehettem eszméletlen? 
-Jól vagy MiYoung? - nézett rám teljesen aggódva NamJoon -Nagyon rosszul vagy?
-Nem vagyok jó passzban, de elviselhető a fájdalom. - mosolyogtam rá biztatóan, mire viszonozta a gesztust.
-MiYoung!!! - tört be újra valaki, aki nem más volt, mint az én őrült barátnőm -Vigyázzatok! El az utamból! Légyszi NamJoon. Köszi. - még Yoon Gi-t is kitúrta a helyéről -Jól vagy?
-Igen. - nézek rá nevetve.

Hatalmas fájdalom hasít a sérülésembe.
-Látom. - pillantott rám szúrósan -Pihenned kell.
-Ezt magyaráztam én is, csak ti betörtetek. - dünnyögött a fal mellet Suga.
-Te maradj csöndben! - szólta le SoHyun -Ha vigyáztál volna rá, akkor nem lett volna ez!
-Mi francot vigyázzak rá, amikor csak úgy összeesett, miközben sírt? Mi? - emelte feljebb hangját és kiviharzott a szobából, helyette a többiek jöttek be.
Tényleg! Tegnap - vagy mikor - voltunk otthon, hogy szóljak a nagybátyámnak, hogy jól vagyok. De ő már halott volt... És pont akkor kebelezte be az a nyomorék dög is.
-Ne is törődj ezzel a pukkandúrral! - mondta SoHyun -Ilyen amióta hazajöttetek és NamJoon-nal beszélt. 
Az álmom is... De mire utalhatott?
-Élsz te még vagy meghaltál? - lebegtette meg kezét előttem barátnőm.
-Már én sem tudom. ÁÚÚ! - jajdultam fel, ahogy megéreztem a fertőtlenítő csípős hatását a sebemnél. 
-Eléggé piszkos lett és rossz állapotban van. - mondta Kookie és tovább folytatta.
Eközben mindenki csak figyelt és meg sem mukkant.
-MI LENNE, HA NEM STÍRTÖLNÉTEK A FELSŐTESTEM??? - akadtam ki, és ezzel együtt újból belehasított a hasamba a fájdalom.

-Bocsi. - nevetett J-Hope- Túl szexi a köldököd.
-Menj a picsába! - dobtam neki egy párnát, ami telibe találta.
-Csak vicceltem. - nevetett tovább már JiMin-nel együtt.
-Készen is vagyunk. - egyenesedett ki Kook -Most nem kötöm le, amíg itt fekszel, hagy szellőzzön és húzódjon össze egy kicsit.
-Huh... - vettem nagy levegőt, majd kifújtam -Rendben van.
-Most pedig hagyjuk őt pihenni. - próbált mindenkit kiterelni a csapatunk legfiatalabb tagja, de egy valaki mégis maradni akart. 
-Én nem mozdulok innen. - jelentette ki SoHyun -Maradok mellette.
-Nem, mert pihenésre van szüksége. - fogta meg a kezét Kookie.
-De én hagyom. - ellenkezett So.
-De nem hagyod. 
-Mondom maradok. - állította az igazát.
-Akkor... - próbálta visszafogni a csúnya szót JungKook nagy nehezen, majd kiment a fiúk után. 
-Végre a fiúk kimentek így tudunk nyugodtan beszélgetni. - helyezkedett el mellettem és belekezdett a több órahosszás trécselésbe.

36.rész

Kiszolgáltatva...

MiYoung POV.

Egész testem fájlalva nyitogattam ki a szemem. Épp mozdítani akartam lábaim és karjaim, hogy nyújtózzak egyet, ám ez fuccsba ment. Akkor vettem észre, hogy a végtagjaim le vannak szíjjal feszítve, én pedig egy nagy asztalszerűségen fekszek. Ahogy körbenéztem egy roncsos, penészes, büdös és omladozó épületben tartottak fogva. Egy ablak volt, az is rácsozott, üvege töredezett. Kint már sötét volt, korom fekete, mégis tiszta éjszaka. Halk, majd másodpercek múlva egyre erősödő lépteket éltem felfedezni. A hallottak alapján valaki bejött a helységbe, bár alig lehetett hallani bármi neszt is. Furcsa módon nem voltam ideges, és ezt nem értettem. A normális emberek ilyenkor mind idegesek, a szívük kiugrik a helyükről, mert félnek, hogy történik velük valami.

-Hát felkeltél. - hallottam meg mögülem egy lágy hangot.
Egy fiatal lány volt, velem egyidős lehetett. Mellém sétált és eloldozott, ahogy az erős bőrszíjak lekerültek a kezemről azonnal megkönnyebbülten ültem fel, de a lány erőszakosan nyomott le a ,,fekhelyemre". A hátam teljesen belesajdult és a fejem is, mintha meg lett volna koppintva egy hatalmas fejszével.
-Csak nyugi van. - egyáltalán nem volt ideges, de düht sem éreztem rajta -MinSook vagyok. Én vagyok itt a főnök.
-Miért vagyok itt? - néztem rá könnyes szemekkel.
-Ó! Szóval sírsz. - meg sem hallott -Azt gondoltam, hogy ilyen lényként nem fogsz már érzelmeket kibocsátani, de tévedtem. Pedig apám volt az ember. - miről beszél?
-Tessék? - kérdeztem rá.
-Hah... Viszont fényben járó létedre még ugyanolyan buta maradtál, amilyen voltál. Na gyere! - rántott fel olyan szinte, hogy a kezem majd' kihúzódott -Elmagyarázom neked.
Egy fehér köpenyben voltam, pont olyanban, mint azok, akik diliházakban vannak. 
A lány egy hosszú, kopottas folyosóra vezetett ki, sorjában sorakoztak az ajtók és azokon egy-egy vékony rés. Ahogy haladtunk egyszer csak az egyik ajtó réséből egy kéz nyúlt ki és ha a lány nem ránt el egyenesen megfojt. Egy fémrúddal nagyot ütött az ajtóra olyannyira, hogy megijedtem.

-Bocsánat a viselkedéséért. Most került hozzánk és még nem tudja hogyan kell viselkedni. 
Csak megráztam a fejem és tovább haladtunk. 
-Miért vagyok itt? - kérdeztem félve.
-Úristen! - csapott a homlokára -Hogy te mennyire önérdekű lettél! Azért vagy itt, mert a barátaid azt hitték megtébolyultál és ideküldtek. Egyedül csak a barátod állt ki melletted és a szeretőd. 
MI??? Milyen szeretőm? Milyen barátom???
-Jesszus! Olyan hátborzongató ezt kimondani. Szerető...
-Mégis miről beszélsz? - kérdeztem egy fokkal hangosabban, amire torkomat megragadva a falnak nyomott.
-Így beszélsz a saját lányoddal, félvér?
-TESSÉK?? - döbbentem le teljesen.
A folyosó ekkor elkezdett visszhangozni hátborzongatóbbnál hátborzongatóbb, beteges nevetésekkel.
-Hehe... - engedett el, mire én a fal segítségével a földre csúsztam -Nem is gondoltad volna, mi? Nos igen. Az apám a te barátod, Yoon Gi.
Yoon Gi?
-Ő volt az egyetlen, aki a végsőkig harcolt érted Nam Joon-nal együtt.
-NamJoon?
-Igen, ő a szeretőd. Vagyis csak volt.

-Az apám próbálta győzködni a barátaitokat, hogy semmi bajod sincs, csak a történések miatt ért sokk tett ilyenné. Bolond ember. - nevetett fel -Annyira szánalmas, hogy nem tudok rá apámként tekinteni. A szeretődre annál inkább büszkébb vagyok. Tudod anyu, én nem gondoltam volna, hogy ilyen szar ízlésed van a pasik terén. Ott volt előtted, MINDVÉGIG ott volt NamJoon, de te azt a nyomorék Yoon Gi-t választottad. - vett mély levegőt -Nem értelek.
-Már én sem értem. - támasztottam meg kétségbeesetten a fejem.
Ki akarok jutni innen, de úgy látszik, hogy ez lehetetlen. És hogy ez a lány az én gyerekem legyen? Hisz... Nem is voltunk együtt úgy Yoon Gi-val.
-Tudod. Mivel már reménytelen vagy számomra, mert megbuktál, mint anya. És a drága ,,barátaid" is elküldtek téged... Nincs szükségem rád.
Mire felfoghattam volna a szavait a fémrúddal már legyintett is és már csak a halványuló alakját láttam utoljára MinSook-nak...

35.rész

War of Hormone...

Rap Monster POV.

Ahogy MiYoung-ék kiléptek az ajtón elfogott a pánik. Fel-alá járkáltam, egyszerűen nem tudtam egy helyben ülni.
-Az Isten szerelmére Monster! Ülj már le, mert már elszédülök! - állított meg SoHyun, amikor a sokadik szakaszt jártam a nappaliban.
-De nem tudok. - vágtam le magam a kanapéra tehetetlenül.
-Most is ülsz. - nézett rám Taehyung.
-Áh!!! - marom végig arcom -Nem bírom. Lányok! Ez kész őrület. Mi van, ha bajuk esett, vagy valami?
-Milyen lányok? - Taehyung érdekes arckifejezése a röhögésbe húz, esküszöm.
-Ja! - kapok fejemhez -Te transzfesztita vagy. Köszi, hogy szóltál.
-Haha! Marha vicces vagy. - egy érdekes pofát vágott, majd vissza feküdt SoHyun ölébe. 
-Monster! Beszélhetnénk? - kérdezi kicsit mérges fejjel So.
-Persze.
A dolgozóba sétálunk, ahova csak nekem van kulcsom. Ott mindig lenyugtattam magam, ha történt valami nem említésre méltó. Viszont arra kíváncsi voltam, hogy mit akart velem SoHyun megtárgyalni, hogy még Tae előtt sem beszélt erről. 
-Térjünk a lényegre! - mondta határozottan, ellentmondást nem tűrően -Miről beszéltetek lent a pincében Suga-val, ami miatt MiYoung szomorú lett?
Hirtelen lefőttem és hebegtem-habogtam, mint hal a vízben. Nem tudtam szóhoz jutni, MiYoung hallotta volna a beszélgetésünket!? Az lehetetlen. Hiszen ő akkor aludt. 
-Nos? - türelmetlenkedett SoHyun.
-Hah... - vettem egy mély levegőt és elkezdtem szavalni a történetet.

MiYoung POV.

-Nagybácsiii!!! - kiabáltam a házban nem zavartatva magam Yoon Gi előtt, erre egy éleset hasított a hasamba a fájdalom, amitől meggörnyedtem. Valamint a fejem is sajogni kezdett.

-Jól vagy? - ültetett le a kanapéra Yoon Gi.

-Igen. 

-Látom. - kételkedett.

-Akkor minek kérdezed, ha tudod?

-Hjaj. - huppant le mellém -Itthon van most?

-Az ajtó nyitva volt és a kapu is. Ha pedig még a boltba is ment el, akkor is bezárja. - gondolkoztam el -A dolgozója. - villant be egy villanykörte a fejem felett -Odáig az életben nem hallja meg, alapból süket.

-Szólok neki. - állt fel.

-Nem kell, majd én. -álltam fel én is.

-De ne erőltesd meg magad! - ültetett vissza.

-Ezzel nem erőltetem meg magam. - állta fel újból.

-MiYoung. - nézett rám csúnyán, ami inkább aranyosként hatott.

-Yoon Gi. - csináltam ugyanezt. 

 

Ekkor megiramodott és elkezdett szaladni a dolgozó felé. Szerencsétlen. Azt sem tudja hol van. Én is nekivetődtem viszont a másik irányba a földszinten és hamar meg is találtam az ajtót. Bekopogtam, de semmi. Azután vettem csak észre, hogy vércseppek vannak a küszöbön és a szőnyegen is. Megvágta volna magát valamivel? Eközben a fájdalmaim nem múltak el.

-Yoon Giii!!! - kiabáltam újból -Itt van a dolgozó!!

-Pár percen belül ott termett mellettem és rányújtottam a nyelvem.

-Tudod mit! - paskolta meg a fenekét, mire én egy fintort engedtem el -Inkább kopogj be!

-Már megtettem, de nézd! - mutattam vérfoltokra a földön.

-Engedj oda! - vette kezébe a kapott pisztoly -Te pedig állj mögém!

-Mit csinálsz? - néztem nagyokat -Lehet, hogy csak megvágta magát.

-Nem fáj véletlenül a fejed? - kérdezte rám pillantva féloldalasan.

-De, de ez miért fontos?

-Akkor semmiképp ne menj el a közelemből. Világos? - váltott teljesen komolyra,a mitől egyre jobban kezdtem parázni.

-Mint a nap. - nyeltem nagyon, amire leeresztette a fegyvert és szorosan megölelt -Mit csinálsz?

-Szeretlek. - nézett a szemembe, majd egy gyengéd csókot lehet az ajkaimra.

 

Visszafordult az ajtóhoz, az én rendszerem meg teljes mértékben lefagyott. 

-Háromra betöröm az ajtót.

-Miért kell betörni? - kérdeztem.

-Mert én azt mondtam és amúgy be van zárva. - rángatta meg, hogy lássam én is.  

-Oh. - hallgattam el és Yoon Gi mögé húzódtam jelezve, hogy tegye a dolgát. 

-Egy... - kezdte el -Kettő... Három. - erre olyat rúgott az ajtóba, hogy még a keret is megreccsent.

Ezzel egyirányúan még egy kicsit maradtam az ajtón kívül, hogy felfogjam mindezt, majd csak egy hangos lövést és puffanást hallottam. Gyorsan beléptem az ajtón és a földön fekvő hibridet vélte felfedezni, aminek sápadt bőre fénylett az ablakon bevetülő Nap sugaraitól. Szája és ruhája csupa vér volt... Ahogy Suga arrébb állt csak akkor vettem észre, hogy földön fekszik a bácsikám is.

-Úristen! - sírtam el magam és a földre estem tehetetlenségemben. 

Zokogtam és a könnyek megállíthatatlanul potyogtak le a földre.

-Ne sírj! - térdelt le mellém Suga és szorosan átölelt, amitől szaporodott az egész. -Ssshhh... - simított végig a hajamon, majd szép lassan elsötétült minden...

 

 Sziasztok drága olvasók^^ Annak érdekében írok most nektek, hogy reklámozzam egy kicsit a most elkezdett Hungarian Kpop Translates című blogunkat. Itt kpop számok fordítása a főbb cél, de mellette még dorama ajánló is lesz elindítva. Ha esetleg ti nem is, de a barátaitok, akik szintén kedvelik ezeket a dolgokat, vagy egy lefordított szám kéne sürgősen, akkor nyugodtan nézzetek be. A fordító eonni-m-nak írjatok vagy kommentbe, vagy privát üzenetbe. Köszönöm annak, aki elolvasta. És annak nagyon örülnék, ha esetleg megdobálnátok pár soros véleménnyel. :3

További szép napot kívánok nektek^^
Hungarian Kpop Translates

Valamint egy ismerősömnek segítsünk azzal,hogy like-oljuk az alábbi oldalt és itt a többi író írjon üzenetet és a blogját nagy örömmel kiposztolják.^^
Kpop Fanfictions