37.rész

Lábadozás...

MiYoung POV.

-Az lehetetlen.
-De nem az. Ha megharapta és a nyála egy része beivódott a szervezetébe, akkor nem.
Ezeket a halk beszélgetéseket hallottam meg, ahogy felkeltem. Igaz szemeimet nagyon nehezen tudtam kinyitni, és beazonosítani sem tudtam hallásról, hogy ki ez a két ember. Megpróbáltam felülni, de csak fájdalom és nyögés lett az eredménye. A látásom is nagyon gyatra volt, ahogy észrevettem.
-MiYoung? - hallottam meg Suga(?) hangját.
-Yoon Gi? - dörzsöltem meg a szemem, és mázlimra szóljon, hogy egy fokkal már jobban láttam őt is. 
-Jézusom! - ült le mellém szorosan -Tudod hogy aggódtunk? De... Most inkább aludj! Pihend ki magad rendesen!
Csak bólintani volt erőm és már vissza is dőltem az ágyba. Lehunytam a szemem egy kicsit, de rögtön olyan volt, mintha valami bekebelezne.
-Baj van? - nézett rám Kook mellőlem -Fáj valamid?
-Igazából a fejem is fáj és a hasam. - érintettem meg a régebbi sebemet, ahol megharapott az egyik fényben járó.
-Megnézem, oké? - ült le ő is mellém és leszedte a kötést rólam. 

Ahogy a kötés lekerült a vékony géz maradt ott, azt is leszedte, mire azt hittem kiugrik a szemem.
-Jesszus! - kaptam hirtelen Yoon Gi keze után -Ez kibaszottul fáj.
-Elhiszem, de hamar meggyógyulsz már. Hidd el! - szorította meg kezem és megpuszilta a fejem.
-Kérlek ne most kezdj hozzá ehhez! - pillantottam rá, amikor is Rap Monster rontott be a szobába.
-Mih... történt? - lihegett nagyokat nézve és közelebb jött.
-Az amit mondtam a telefonban. - válaszolt Yoon Gi.
Mennyi ideig lehettem eszméletlen? 
-Jól vagy MiYoung? - nézett rám teljesen aggódva NamJoon -Nagyon rosszul vagy?
-Nem vagyok jó passzban, de elviselhető a fájdalom. - mosolyogtam rá biztatóan, mire viszonozta a gesztust.
-MiYoung!!! - tört be újra valaki, aki nem más volt, mint az én őrült barátnőm -Vigyázzatok! El az utamból! Légyszi NamJoon. Köszi. - még Yoon Gi-t is kitúrta a helyéről -Jól vagy?
-Igen. - nézek rá nevetve.

Hatalmas fájdalom hasít a sérülésembe.
-Látom. - pillantott rám szúrósan -Pihenned kell.
-Ezt magyaráztam én is, csak ti betörtetek. - dünnyögött a fal mellet Suga.
-Te maradj csöndben! - szólta le SoHyun -Ha vigyáztál volna rá, akkor nem lett volna ez!
-Mi francot vigyázzak rá, amikor csak úgy összeesett, miközben sírt? Mi? - emelte feljebb hangját és kiviharzott a szobából, helyette a többiek jöttek be.
Tényleg! Tegnap - vagy mikor - voltunk otthon, hogy szóljak a nagybátyámnak, hogy jól vagyok. De ő már halott volt... És pont akkor kebelezte be az a nyomorék dög is.
-Ne is törődj ezzel a pukkandúrral! - mondta SoHyun -Ilyen amióta hazajöttetek és NamJoon-nal beszélt. 
Az álmom is... De mire utalhatott?
-Élsz te még vagy meghaltál? - lebegtette meg kezét előttem barátnőm.
-Már én sem tudom. ÁÚÚ! - jajdultam fel, ahogy megéreztem a fertőtlenítő csípős hatását a sebemnél. 
-Eléggé piszkos lett és rossz állapotban van. - mondta Kookie és tovább folytatta.
Eközben mindenki csak figyelt és meg sem mukkant.
-MI LENNE, HA NEM STÍRTÖLNÉTEK A FELSŐTESTEM??? - akadtam ki, és ezzel együtt újból belehasított a hasamba a fájdalom.

-Bocsi. - nevetett J-Hope- Túl szexi a köldököd.
-Menj a picsába! - dobtam neki egy párnát, ami telibe találta.
-Csak vicceltem. - nevetett tovább már JiMin-nel együtt.
-Készen is vagyunk. - egyenesedett ki Kook -Most nem kötöm le, amíg itt fekszel, hagy szellőzzön és húzódjon össze egy kicsit.
-Huh... - vettem nagy levegőt, majd kifújtam -Rendben van.
-Most pedig hagyjuk őt pihenni. - próbált mindenkit kiterelni a csapatunk legfiatalabb tagja, de egy valaki mégis maradni akart. 
-Én nem mozdulok innen. - jelentette ki SoHyun -Maradok mellette.
-Nem, mert pihenésre van szüksége. - fogta meg a kezét Kookie.
-De én hagyom. - ellenkezett So.
-De nem hagyod. 
-Mondom maradok. - állította az igazát.
-Akkor... - próbálta visszafogni a csúnya szót JungKook nagy nehezen, majd kiment a fiúk után. 
-Végre a fiúk kimentek így tudunk nyugodtan beszélgetni. - helyezkedett el mellettem és belekezdett a több órahosszás trécselésbe.