18.rész

Hadművelet, INDUL!!...

MiYoung POV. 

Azon csodálkoznék, ha már aludnánk, de még csak most megyünk fel a lépcsősoron. Kb úgy nézünk ki, mint a nagyon öreg zombik. Ez a gondolatom is honnan jött? Jesszus... látszik, hogy fáradt vagyok. A zuhanyzáshoz megint nem volt kedvünk, így azonnal az ágyunkba dőltünk. Ezt az apróságot is reggelre pakoljuk át mint mindig. Szóval ruhástól és cipőstől bevetettük magunkat az ágyba és nem is sok idő múlva már elnyomhatott az álom. 
Reggel egy hangos ordibálásra lettünk figyelmesek, ami a folyosóról jöhetett. Majd egy sor káromkodás és egy éles, rekedtes visítás. Megint bejutott volna az egyik?
-Elegem volt. - ront be mérgesen Rap Monster, mögötte pedig véres karral JiMin - Pakoljátok össze a cuccaitokat és a fegyvereiteket. Indulunk haza...
Erre a kijelentésére mindenki összenézett. Halvány mosoly jelent meg valamennyiünk száján, majd már csak azt vettük észre, hogy Rap Monster hátán ott csüng SoHyun barátnőm. El tudom képzelni, hogy mennyire örül. 

Én spontán meg nem tudok szólalni, annyira sokkban vagyok. Indulunk haza. Ez a mondat csengett még mindig az agyamban. Két szó... Az egyikhez hozzátársul egy kép, ami a nagybátyám reménykedő és kétségbeesett arcát látom. Utoljára akkor volt ilyen amikor ne tudta mit vegyen fel a randijához. És most megint fogom látni őt. Biztos,hogy sírni fog... de a boldogságtól... és én is.
-Cicám... jól vagy? - guggol le elém Yoon Gi.
-Igen, csak elgondolkodtam. - felelem halkan.
-Azt hittem, hogy baj van. Öhm... segítenél pakolni? - vakargatja tarkóját zavartan - Kicsit sok van. Srácok, azt nem értem, hogy hogy a fészkes fenébe tudtunk elhozni ennyi cuccot.
-Még nekünk sem kéne ennyi. Pedig mi lányok vagyunk. - fűzi hozzá SoHyun.
-Elég érdekes lányok. - szól be neki V.
-Te fogd be! - dob barátnőm neki nevetve egy párnát. 

És elkezdődött a kis szócsata, ami nap mint nap lejátszódik. Persze mi jókat nevetünk rajtuk és azokon a hülyeségeken amiket összehordanak. Mosolyogva néztem őket miközben pakolgattam a ruhákat és egyéb mütyűröket. Néha megcsóváltam a fejem, néha már azt hittem összeesek a nevetéstől. Honnan jönnek azok az elképesztő idiótaságok? Talán ezért tudott mindig megnevettetni drága barátnőm, amikor szomorú voltam valamiért. Amikor kiléptem a munkahelyemről, mert azt mondták, hogy választanom kell a munkám vagy a magánéletem a fontosabb!? Persze engem nem fogtak meg egy ilyennel, de még is szerettem azt a munkát. A kolegákkal is jó kapcsolatot ápoltunk, de ez mind megszakadt.

Gondolatmenetemből V kiabálása szakított meg:
-Sissy!!! - már ő is így hív!?
-Mi van? - pislogtam nagyokat
-Élsz még? - jött a kérdés Jintől
-Persze... csak elbambultam. - nevettem zavartam, majd folytattam a pakolást.
Nem is sokára a VHyun páros is elcsendesedett és ők is szorgosan pakoltak. Körülbelül háromnegyed óra múlva az ágyak lábainál voltak a cuccok, mellettük pedig a tulajdonosok. Mindenki készen állt az indulásra.
-Mehetünk? - kérdezi NamJoon
-Igen. - feleljük egyszerre, határozottan.
Több sem kellett és mentünk is végig a folyosón, le a lépcsőn, majd ki a hatalmas terepre.
-Öö... Rap Monster!? - kérdezem félszegen
-Tessék? - pillant rám
-Nem kellett volna tervet csinálni, hogy mégis hogyan jutunk ki innen? - harapok bele alsó ajkamba.
-Öö, de. De most már mindegy. Majd rögtönzünk. - kacsint rám
-O-Okééé... 

Nem nagyon figyeltük az utat, inkább csak Rap Mon-t követtük. Ha van valaki, akkor ő az aki ki tud innen vinni minket. Nem vicceltek azzal, hogy rengeteg időt vesz igénybe a kijutás, mert hát messze van a kijárat. Annyira el voltunk foglalva a kijutás gondolatával, hogy nem is foglalkoztunk azzal, hogy bármikor belebotolhatunk az egyik hibridbe. Persze nem csak nekem tűnt fel a hatalmas csend, amit csak halk neszek zavartak meg olykor-olykor. Túl csöndes a környék. Próbáltam magam lenyugtatni, de nem ment. Valahogy az út során ez feledésbe merült és folyamatosan sétáltunk. J-Hope, JiMin, JungKook, V és Sohyun beszélgettek egy erdős résznél, amikor megálltunk pihenni. 
-Eddig körülbelül 3 kilométert tehettünk meg. És még mindig hátra van jó pár. Miért lett ilyen nagy ez az istenverte hely? - dünnyögött Rap Mon -Mindenesetre 5 perc pihenő és indulunk tovább. JiMin fiú, hogy van a karod?
-Tűrhetően. - bökte oda
-Azért ne erőltesd meg. - ekkor a hatalmas erdőségből hangos morgások jöttek - MiYoung, Suga! Adjatok mindenkinek fegyvereket. De nagy gyorsasággal.
Épp hogy kiosztottuk, már jött is a rengeteg vérszifolyozó...

17.rész

Élő bábuk...

 

Suga POV.

Nagyon kimerültem a mai nap. Sokat kellett foglalkoznunk a lányokkal, hogy elérjék azt a szintet, ami megfelel Rap Monsternek. Ahhoz képest, hogy az elején milyen gyenguszok voltak, mostanra sokkal erősebbek. Sok segítséget igényeltek az erőpróbán, de annál kevesebbet a lövészpályán MiYoung, a lövészpályán pedig SoHyun volt az ügyesebb. Azt hinné az ember, hogy ha megadja a célpontot akkor nincs veszélyben, hanem arra az egy pontra összpontosít. Na hát az én egyetlen virágszálam kis híján megölt. És még ő volt felháborodva, hogy útba voltam. Egyél meg egy csupor mézet és fogd rá Tigrisre. Jó vicc... 

Az este folyamán beszélgetést hallottam, de nem nagyon érdekelt kik folytatnak eszmecserét, inkább nyugodtan öleltem magamhoz szerelmemet. Nem is sokára már javában álmodtam. 

Reggel hatalmas világosságra ébredtem és arra, hogy Sissy már nem volt mellettem. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő karórámra és döbbenve kapkodtam össze magam. Hogy lehet, hogy már fél 11 és nem keltettek fel??? De most úgy őszintén? Gyorsan magamra kaptam néhány rongyom és futottam is a pálya felé vagyis inkább sprinteltem. Lent már láttam a srácokat, akik szorgosan gyakoroltak viszont én alig bírtam megállni.
-Lassíts szívem. Hogy aludtál? - ölelte át nyakam MiYoung
-De. De azt nem értem, hogy miért nem szóltatok nekem? - lihegtem
-Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívünk felkelteni.
-Nektek vagy inkább neked? - húzta mosolyra a szám
-Hmm... inkább nekem. Gyere, mert SoHyun mindjárt kiköpi a belét. - húzott maga után
-Hanyadik fekvőtámaszt csinálja?
-Körülbelül most jár a kilencvenediknél.

SoHyun POV.

 

Ha most ki tudnám fejteni az érzéseim megtenném, de jelen pillanatban egy szót nem tudok kinyögni. TaeHyung annyira heves, hogy nem tudok ellene tenni. Nem tudom pontosan mi vette rá, hogy elmondja az érzéseit, de tetszik, hogy kockáztat. Az se biztos, hogy tisztában vele mit is érez. Sőt, szerintem még ő maga sem tudja. Ahogy leheli nyakamra a csókokat forrósággal tölt el. Az érintése megbabonáz, ahogy az is ahogyan a szemembe néz. És ezt ő váltja ki belőlem, aki először még bunkón viselkedett velem. Ki a fene tudta, hogy ez lesz belőle? 
-TaeHyung... Ezt nem kéne... ez egy kicsit... gyors. - hallatom rekedt hangom, majd azonnal elhúzódik tőlem és lehajtja a fejét.
-Bocsánat. Csak tudod... már egy jó ideje nem voltam lányok közelében és megszállottan kívánom az élvezetet. Meg hát... pasiból vagyok. - mosolyog rám kínosan
-Semmi baj, megértelek. Ígérem, hogy ha készen állok rá akkor mindenképp közlöm veled. - simítok végig a hátán

-Ne ígérj meg semmit! - néz rám komolyan - Ne tedd, mert nem akarok semmi olyan dolgot rád erőltetni.
-Jó, akkor nem ígérek semmit. Így jó?
-Tökéletesebb már nem is lehetne. - csókol meg gyengéden - Ja de. Ha nem egy ilyen helyen lennénk. 
-Hát igen. Most pedig menjünk vissza és aludjunk. Azt mondta Rap Monster, hogy legalább nyolcvan fekvőtámaszt meg kell csinálnom. - húzom el a szám, miközben veszem magamra a pizsamám, amik az ágyon hevernek.

x x x

-Kész. Ennyit bírtam. - esek le a földre
-Ez nem volt túl sok. - guggol le elém Rap Mon
-Nem érdekel. - kapom fel határozottan a fejem - Szívesebben lőnék egy kicsit.
-Ugye most a fejemet a helyén hagyod. - szól Yoon Gi barátnőmhöz
-Mindent megteszek, de ha az utamban állsz nem tudok mit csinálni. - veregeti meg a vállát MiYoung, mire Suga szemei kikerekednek.
Mindannyian nevetve mentünk az alig pár méterre lévő lövészpályáig. Elképesztő, hogy szörnyekkel vagyunk körülvéve és bármikor megtámadhatnak minket, de mi felhőtlenül nevetgélünk a saját hülyeségeinken. 
-Na lányok. Eljött az idő, hogy bevessük az élőbábukat. - tapsol egyet NamJoon, mire a fiúk felé kapják a fejüket.
-Főnök, én még élni szeretnék. - kap a nyakához JungKook
-Szerintem mindannyian. - mondja SeokJin
-Nem érdekelnek a kifogásaitok. JiMin SoHyunnal szembe áll, Hoseok pedig Sissyvel szembe! 

Ahogy a fiúk elhelyezkednek a tábla előtt érdekes felállás vett kezdetét.
-Hé srácok! - szólalok meg, és megkapom a kellő figyelmet is - Emlékeztek amikor foglyul ejtettetek minket. Akkor fordítva volt az egész. - láttam, hogy nem értik így folytattam - Engem JiMin, téged meg J-Hope kapott el. Most megbosszulhatjuk mindezt. 
-SoHyun ne idegesíts! Bármit megteszek csak ne lőj fejen. Kérlek szépen~! - könyörög nekem kétségbeesetten JiMin 
-Még meglátom. - billentem oldalra a fejem, majd elhelyezem fejem mellett a puskát, ami előtt már felvettem a védőszemüveget és a hangtompító fülest.
Mind a ketten célba vettük a két srácot és lőttünk párat. Ők lihegve, de annál megkönnyebbülten vették észre, hogy meghagytuk az életüket. Később mozgóbabákat kellett eltalálnunk. Hogy ez hogy nézett ki? Mivel nem volt áram, így Rap Mon és Jin improvizált. A próbababákat elmozdították a helyükről, beállították Kook-ot és TaeTae-t, ők leguggoltak és tolták maguk mellett vagy épp előtt a babákat. Elég hülyén nézett ki, de ez mind a segítségünkre van.

16.rész

Elhatározottan...

 

SoHyun POV.

A szabályokat betartva, minden este és reggel megcsináltam 5-5 súlyemelést. Össz-vissz négy nap telt el és volt pár összetűzésünk azokkal a férgekkel. Ami a legjobb, hogy pár órája öltem meg a másodikat!!!^^ Háhá. Ugye milyen ügyes vagyok? Tudom én. Vidáman szökdécselve haladtam fel az emeletre inni egy kicsit, amikor szó szerint beleütköztem valakibe. Nem koppant nagyot a fejünk, de azért fájt. Felnéztem és észrevettem, hogy a másik áldozat Taehyung. Igen, megtudtam az eredeti nevét is. Hihi... 
-Mi a boldogságod okozója? - állt meg határozottan előttem
-A halott hibrid elég okot ad. - mosolyogtam boldogan 
-Á, értelek. - mondta, majd egy nagyot sóhajtott és folytatta - Figyelj SoHyun... A napokban már egyre inkább érzek valami különöset, itt. - fogta meg a kezem, majd a szíve helyére rakta. Nem értettem mit akar ezzel, de ahogy a testéhez értem szinte perzselt. - Amikor a közeledben vagyok minden sokkal kuszább lesz és megzavarodik az elmém. Általában én nem vagyok ilyen, de amióta ismerlek ezek történnek velem. SoHyun én...
-Gyerekek! Hozzatok még három puskát! Megtalált minket a többi vakarék is! - szaladt fel a lépcsőn JungKook. 

Extra gyorsan futottam a szobánkba, majd előkapta három formás kis készüléket és mentem is vissza velük. Egyet JungKook kezébe nyomtam, a másikat a Taehyungéba és mentünk is irtani a szörnyeket. Volt pár a lépcső aljában és a bejáraton is jöttek be néhányan. Azokat könnyűszerrel kiütöttük és leszúrtuk, aztán mentünk a többieknek segíteni. Olyan gyorsan próbáltunk futni, ahogy csak tudtunk majd mikor már láthatóak voltak, célba vettünk párat és kinyírtuk azokat. A srácok még így sem bírtak velük, de igyekeztük a legtöbbjüket puszta kézzel leverni. Egy óvatlan pillanatban nem figyeltem hátra, majd egy hangos ordítást hallottam meg. Reflexszerűen hátranéztem és szemem elé tárult V véres keze, amit egy fertőzött szív. Próbáltam úgy megcélozni, hogy még véletlenül se érje a srácot, de kis híján majdnem eltaláltam őt. Gondolkodás nélkül odasiettem hozzá és leguggoltam mellé. Leszakítottam egy keveset a pólóm aljából és a kezén lévő nyílás felett végigtekertem, jó szorosan. 

Erre egy kicsit felszisszent és megszólalt:
-Majdnem megöltél. 
-De csak majdnem. - akaratomon kívül rámosolyogtam
-Szép a mosolyod. - ekkor elöntött a pír.
Egy köszit rávágtam és felsegítettem. Karja a vállamon pihent amikor a srácok kimerülve jöttek oda hozzánk. Kisebb horzsolások látszódtak egy néhányukon, de ez ezzel jár.
 -Minden rendben? - kérdezte Rap Monster
 -Igen. Elkötöttem a seb felett, így nem fog terjedni a méreg. - feleltem
 -Ügyes. Veled mi lett haver? Elpuhultál. - ütögette meg V vállát
 -Tudod te azt. - helyezte fejét az én vállamra, majd csak akkor jöttem rá, hogy milyen furcsa helyzetben vagyunk. Képzeljétek el: Én Taehyung derekát ölelem, ő a kezét és a fejét rajtam pihenteti. Kicsit sem meglepő...
Mivel a mai gyakorlatnak vége, mindenki kimerülten battyog fel az emeletre, vállukon vagy kezükben pedig egy-egy fegyver. Ugyanígy dobják le magukat a saját ágyukra és terülnek el azon.

V POV.

A tegnapi nap folyamán beszélnem kellett Rap Monsterrel. Elmondtam neki minden nyűgöm, ő pedig figyelmesen végig is hallgatott. Ő is arra a következtetésre jutott, mint én - csak logikusabb módon. El akartam mondani SoHyunnak, de JungKook megzavart. Viszont most itt a megfelelő alkalom, mert mindenki mélyen alszik és csak mi vagyunk fent. Alapjáraton véve is mi lennénk az éjszakai baglyok, mert mi ketten lennénk soron. Megragadom újra az alkalmat és megint összeszedem a bátorságom. Ez utóbbi nagyon sok időmbe tellett, de most nem szabad elhalasztanom. Ez a szó, érzés ki akar törni belőlem.

-SoHyun... Beszélhetnénk? - kérdeztem kicsit félve
-Már beszélünk. - kuncogott. Ilyenkor olyan aranyos.
-A délután nem tudtam befejezni a mondandóm, mert JungKook megzavart. Pedig nagyon fontos és sok időbe telt, míg megerőltettem magam. Szóval... - délután nem ment ez ilyen nyögvenyelősen.
-TaeHyung!? - hangja félénkséget, erőtlenséget és egyben határozottságot sugallt 
-Most ne szakíts meg kérlek, mert ezt nem tudom tartogatni magamban. Én... én... szeretlek SoHyun. - kimondtam - Amióta megláttalak megindítottál bennem egy lavinát, ami nem állt meg a szívemig. Szeretlek...
-Hát... ez... váratlanul ért, de azt tudnod kell neked is, hogy én sem érzek másképp.
What do you say? Ezt most tényleg igaz? Valóban ugyanezt érezné irántam? Boldog vagyok és megkönnyebbültem. Akkora teher esett le a szívemről, hogy a Mont Everest is megirigyelné. Viszont most nem tudom mit kell ilyenkor mondani. Hehe... ez kicsit ciki...

-Taehyung... szeretlek... - a mondat végén már teljesen belepirult.
-Leszel a barátnőm? - kérdeztem reményekkel telve
-Ühüm. - bólogatott hevesen, majd magamhoz öleltem - amennyire tudtam a kezem végett.
Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudja nézni. Ez a szempár most is gyönyörűen csillogott, a szája pedig apró mosolyt fogott közre. Gyengéden ráhajoltam puha ajkaira és birtokba vettem. Szépen lassan mozgatni kezdtem ajkaim és közben derekát simogattam, erre egy kisebb sóhaj hagyta el a száját, majd váratlanul nyelve átkerült az én számba. Összeakaszkodtak érzékszerveink, magam alá gyűrtem őt ráültem csípőjére, aztán levegőhiányban elváltunk.
-TaeHyun... - mondta ki érzelmesen a nevem, ezt akarom mindig hallani, ahogy engem hív - Ne csináld kérlek. Ne itt.
-Akkor menjünk máshová. - húztam fel és elindultam a mellettünk lévő szobába, bezártam magunk mögött az ajtót és ismét csókban forrtunk össze, miközben lassan az ágyhoz vezettem...

 

15.rész

Hogyan is...?

J-Hope POV.

Hogy hogyan is kerültünk ide? Egyszerű az egész, de kezdem az egészet a legelejéről. Otthon ültem békésen és a Forma1-et néztem amikor Rap Monster hívott. Már gyerekkorunk óta ismerem, nagyon jó barátom még máig. Azt mondta lenne egy srác akivel meg kéne ismerkednie a bandának, mivel ő is csatlakozna. Elmentünk, összeismerkedtünk és barátok lettünk. Apámnak nem nagyon tetszett, hogy olyan barátaim vannak akik csak a bajt keverik. Nekem sem tetszett, hogy nem bízik bennem és ebből lett a nagy balhé. Volt tányértörés és mi egyéb, majd jött egy este amikor neki álltunk felelsz vagy merszezni. Igen csak berúgtunk, másképp nem csináltunk ilyen hülyeséget. És valamelyik hülye kitalálta, hogy jöjjünk el ide. Felpakoltunk temérdek kaját, ruhát és néhány fegyvert amit a haverokkal összeszedtünk, majd nekivágtunk a túrázásnak. Innen már szerintem kitalálható, hogy mi volt. Itt ragadtunk a semmi közepén körülvéve vérszívó hibridekkel, már sokkal kevesebb kajával. Azt nem értem, hogy hogy eddig kitartott, mert történetesen mindegyikőnk egy haspók. Szóval ennyi lenne az én részemről. 

JungKook POV.

Jó családban nevelkedtem. Mindent megadtak nekem a szüleim, csak folyton dolgoztak. Én iskolába jártam és ez így ment. Nem tudtam mi szeretnék lenni. Utáltam rajzolni, énekelni és egyéb ilyen dolgok. Pár hónappal az érettségim előtt kigyulladt az iskolánk jobb szárnya és futótűzként terjedt a mi termünk felé. A folyosók füsttől tátongtak és a tűz sokak halálát okozta. Köztük a legjobb barátaimét is. Az osztályfőnökünk mindenkit próbált nyugtatgatni és kimenekíteni, de ez az ő rovására is ment. Sajnos ő sem élte túl. Minden diák eszeveszettül kereste a kijáratot, de a füst ismét megakadályozott bennünket. A nagy sürgés-forgásban ellöktek és egy elég komoly füstmérgezést is kaptam az ott töltött idő alatt. Rap Monster és JiMin azon a környéken jártak és ahogy meghallották, hogy már csak egy srác van bent - vagyis én - a megmentésemre siettek. Meg is találtak és kivittek. A kórházba is bejöttek velem, majd megvárták amíg anyáék odaérnek. Persze anya, ha nem mondott százezerszer köszönetet neki akkor egyszer sem. Minden nap bejöttek hozzám és végül megkért, hogy csatlakozzak a bandájukba. Hálából igent mondtam, mert ennyivel tartoztam nekik. Aztán a többiekkel is összeszoktunk és most itt vagyunk.

JiMin POV.

Hol is kezdjem? Talán ott, hogy a bátyám kirakott otthonról, mert állandóan szájaltam vele és ne bírt velem. Logikus, hogy ki kell raknia, de akkor miért nem küldött el a nagyanyámhoz. Jaj, inkább jobb is volt ez így. Na szóval hajléktalan lettem és a közeli parkban kötöttem ki. Nem volt kellemes az őszi napokat ott tölteni. De jött Rap Monster és összeszedett egy csövest. Konkrétan engem. Mert hát az voltam. Monster lett az én szállásadóm, legjobb barátom és a ,, megmentőm". Neki köszönhet a banda mindent. Mindegyikőnket ő húzta ki a csávából és sokkal tartozunk neki. Ezek között szerepel a tisztelet is. 

Jin POV.

Egy gazdag család sarjaként nőttem fel. Apám nagyon befolyásos ember. Egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mit csinálnak a kicsi gyerekei, csak a munka és a munka. Az bátyám és a húgom mindent elvett tőlem. Anyánk figyelmét, a szeretet és egyéb gyermeki örömöt. Nem is csodálkozom, hogy rossz társaságba kerültem. Motorosok, drogosok és részeges ember lettek a barátaim, ne vagyok erre büszke, de a szüleim hibája. Ha nem lenne az az átkozott pénz az úr akkor minden másképp lett volna. Este volt, hajnali 2 lehetett amikor hazafele sétáltam. Sötét volt Szöul utcája és megjelentek az est urai, a ,,barátaim" félék. Lehet, hogy meglepő, de féltem. Féltem, hogy elkapnak, összevernek és megetetnek velem valami drog félét. Soha nem csináltam ilyen hülyeségeket, attól, hogy ilyen emberek vettek körül. Megtörtént amitől annyira féltem, megtalált az emberiség legalja. Elkezdtek verni, majd mikor már félig eszméletlen voltam akkor jött a megmentősereg. Azaz Rap Mon, JiMin, V és J-Hope. Eltakarították azokat a férgeket és befogattak a szállásukra.

V POV. 

Minden szuper volt, addig amíg fel nem tűnt a színen az anyám. Tudni kell róla, hogy azért váltak el apuval, mert állandóan vert, cigizett és miegymás. Követelte, hogy költözzek hozzá vagy apám fogja megbánni. Én a hülye fejemmel nem hallgattam rá és ennek meg volt az ára. Ahogy hazamentem a munkából apámat a villanyra felakasztva találtam. Alatta vértócsa és egy boríték. Egyszerre voltam dühös és szomorú. Tudtam, hogy hülye anyám van, de azt nem gondolta, hogy ilyen messzire képes elmenni. Nem hagytam annyiban és elmegyógyintézetbe zárattam, onnan pedig ment a börtönbe. Miután eltemettettem apámat rám maradt a ház és az adósság. A fizetésemből nagyon nehezen boldogultam így is, nem még apám nélkül. A munkatársam mondta, hogy van egy ismerőse akinek az öccsével barátkozhatnék. Mondtam, hogy legyen és ekkor ismertem meg NamJoon-t. Nem bántam meg, hiszen lakást ajánlott és még több barátot. Később kerültünk ebbe a vidámparkba, ahol résen kell lenned.

Rap Monster POV. 

Én vagyok ennek az egész pereputtynak a teremtője. Nekem köszönhetik, hogy nem kerültek nagy bajba és csak tiszteletet és barátságot várok tőlük. Ennyi az egész. Hogy én minek köszönhetem az ittlétem. Mindig is rossz baráti köröm volt. Hiába próbáltam megjavulni, megtaláltam a legrosszabb embereket a környéken. Drogosok és bűnözők lettek az én barátaim. Anyám és apám nem tudott velem mit kezdeni. A húgom mindig fontosabb volt számukra, mint én. Magasról letojtak, de nem is nagyon érdekelt, hogy mit gondolnak ők és mások. Nekem sem volt a legjobb, de eléltem a munkámból és volt egy házam is. Később felkerestek azzal az indokkal, hogy szeretnék, ha jobb lenne a viszonyom velük. Visszaköltöztem és abban az időben ismertem meg Suga barátomat. Legkésőbb csatlakozott hozzánk JungKook és mivel anyámék csak a pénzt akarták tőlem - pedig volt nekik temérdek - visszamentem a saját házamba, ahol a fiúkat helyeztem el. Berúgtunk és V kitalálta, hogy játszunk felelsz vagy merszet. Csak is ő tud ilyen marhaságot kitalálni. Ugyan ki más? Mertem és az volt az ára, hogy mindenkinek el kell jönnie ide túrázni. És azt honnan tudjuk, hogy a fél várost ellepték a hibridek? A húgommal elég jó viszonyt ápoltam és ő a TV-nél dolgozott, mint tudósító. Egyre több hír jött arról, hogy emberek száza hullik el a szöuli tartomány körül. Mi pedig talán segíthetünk ezen...

14.rész

Kiképzés...

 

SoHyun POV.

V... V egy külön történelemnek számít. Mit is mondjak...? Nem tudom... Ahogy öleltem őt megdobogtatta a szívem. Megijedtem, mert nem tudtam mire vélni a viselkedésem. A szívem felgyorsult, remegni kezdtem. Az illata éltető levegőként hatott rám, érintése perzselő volt számomra. Ahogy érzetem mellkasa folytonos mozgását, mindig kétszeresre gyorsult lélegzetvételem. Mi történt velem? Eddig nem voltam ennyire... bizonytalan. Igen, ez az a szó. Bizonytalan. Amíg nem ismertem meg ezt az űrlény V-t nem ismertem bizonytalanságot. De ez már akkor megváltozott amikor megcsókolt. Egyáltalán miért tette? Miért kellett megszületnie és találkoznia velem? Maga a tekintete megremegtet, érintését már kevésbé állom, nem beszélve arról amikor kettesben vagyunk. Hát amikor alszunk... egy ágyban... szorosan egymás mellett. Már a puszta gondolattól elvörösödöm. Ilyen hatással vagy rám V.

-Ha már engedélyt adtam arra, hogy kifejlesszétek titkos képességeiteket akkor ne aludjatok egész nap. - ébresztett fel minket - a hang alapján - Rap Monster
-Még öt perc. - hallottam meg MiYoung hangját.
MiYoung - riadtam fel magamban és rögtön fel is keltem, majd hozzásiettem.
-Sissy!! Ugye jól vagy? Mond, hogy nincs bajod! - rázogattam fel
-Nincs semmi bajom SoHyun, csak hadd aludjak még pár percet. - morgott
Ez az én barátnőm. Nincs nagy baja. Tudom, mert mindig ilyen amikor felkeltik. Jólesően engedtem ki a bennmaradt levegőt, majd visszasétáltam az ágyunkhoz. Meglepve vettem észre, hogy senki nincs már bent ezért pár percre még visszafeküdtem... volna, ha nem láttam volna meg az ágyon egy pólót, pulcsival, nadrággal, zoknival és a földön egy bakanccsal. A kiképzés... Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből az egészből. Még mindig van bennem annyi remény, ami azt súgja, hogy kijutunk innen és újra láthatom anyut és aput. 

Lassan levedlettem magamról az eddigi ruháimat. Mivel háttal álltam az ajtónak nem láttam semmit mögöttem. Na ez addig volt szép amíg meg ne éreztem két hideg kezet a derekamon. A levegő belém szorult, szemeim nagyra nyíltak és ez fokozódott is, mert ez a személy magához húzott és a nyakam hajlatába csókolt. Ez még hagyján lett volna, de én a felső testemen nem volt más csak egy melltartó. A félelemtől nem tudtam megszólalni, majd mikor már összeszedtem magam elléptem ettől a valakitől. Hátrafordultam és azt hittem, hogy ott helyben meghalok. Ijedten kaptam magam elé az eddig kezemben tartott ruhaanyagot.
-Csini vagy ruha nélkül. - kaptam az első bókot(!?) V-től
-Mi a fészkes fenét akarsz? - kérdeztem halkan, hogy még véletlenül se ébresszem fel az alvó barátnőm.
-A főnök mondta, hogy keltselek titeket, mert elég kómás állapotban voltatok az előbb. - mondta, majd levágta magát az ágyra és onnan figyelt - Mire vársz? Öltözz!
Mi van? Most ez komolyan az akarja, hogy előtte vetkőzzek le? Hát ez nem normális. Mivel úgy tűnt nem akar tágítani, kénytelen voltam elkezdeni öltözni. Mondanom sem kell, hogy nagyon zavarban voltam előtte. Értitek. Egy szál fehérneműben az általam ,,kedvelt" fiú előtt. Ez az érzés pár másodperccel később meg is szűnt amikor már minden ruha rajtam volt. Egy pillantást vetettem V felé és meglepetten vettem észre, hogy nem az a perverz mosoly került az arcára, hanem inkább egy elvörösödött, szégyellős srác jelent meg előttem. Miért lett hirtelenjében ilyen? Igazán kifejthetné a gondolatait, mert nem vagyok egy fejbelátó, mint ahogy észrevettétek. Nem törődve vele, MiYoung ágyához sétáltam és ébresztgetésébe kezdtem. Pár percig igencsak megszenvedtem vele, majd amikor hátrafordultam már ne volt bent V.

Nem is sokára Sissy barátnőm is összeszedte magát, majd lassan kimerészkedtünk a szobából és félszegen egy nevető csoport irányába indultunk. Ami balra volt tőlünk a harmadik ajtó mögött. Oda is nagyon óvatosan nyitottunk be, majd amikor láttuk, hogy mindegyikőjük felfigyelt az ajtónyitódásra beljebb sétáltunk. 
-Készen vagytok? - kérdezte Rap Monster
-Én már tizenkilenc éve. - válaszoltam, mire mókásan megforgatta szemeit és felállt.
-Akkor gyertek utánam. - indult kifele az ajtón.
Mi szó nélkül követtük. Utunk a földszintre vezetett, majd a szabad levegőre. Megint szabadnak éreztem magam. A fejem végre ki tudtam szellőztetni és így minden másabb volt. Tovább sétáltunk az épület mögé és csodálkozva figyeltem, hogy egy igen modern lövészpálya van kialakítva 30 méteres körzetben. Elismerően bólintottam. Hogy tudtak ennyi idő alatt alkalmazkodni és összehozni egy ilyen bigyót? Ezt nevezem srácok. Big Like nektek.

 -Nos lányok. Ez lenne a mi kis szerény lövészpályánk. Amellett, hogy megtanultok lőni, meg kell erősíteni a felső testeteket és a lábaitokat is. - ekkor JiMin és V szólásra nyitotta a száját, de Rap Mon leintette őket - Ha meg mertek szólalni, kiheréllek mindkettőtöket. Visszatérve a gyakorlatokra. Pár fekvőtámasz, guggolás, húzóckodás és máris erősebbek vagytok. Esetleg szemüveges valamelyikőtök?
-Nem tudunk róla. - mondta barátnőm
-Szuper. Akkor jobban meg tudjátok célozni a bábukat. Amikor már úgy veszem észre, hogy sokkal jobbak vagytok, beállítom JiMin-t és V-t élőbábunak.
Amint ezt kimondta az említett személyek egymásra pillantottak, majd Rap Monsterre. Ismét szólni akartak, de inkább hagyták az egészet.
-Kezdjük egy kis fekvőtámasszal. Csináljatok meg most húszat. - amint ezt kimondta mindketten levágtuk magunkat a földre - persze én lassabban - és elkezdtük a mozdulatsort. Nekem pöppet nehezen ment. Akarom mondani egyáltalán nem ment, mert az ötödiknél már a földön feküdtem. 

NamJoon leguggolt mellém, majd megszólalt:
-Azt hiszem nem kevés dolgunk lesz.
Én hevesen bólogattam, majd leültem törökülésbe, úgy figyeltem a mellettem már lihegő lányt. Neki könnyű. Ő karatézott és jógázott is. Jó, hogy ügyesebb, mint én. Amint MiYoung befejezte a fekvőtámaszokat, ásítva ült le mellém, közben a srácok is körénk gyűltek.
-MiYounggal nincs gond, viszont a karjaidnak erősödnie kell. J-Hpoe, hozd ide az 5 kilós súlyzókat! - a miket?? - Ezeket kell egy ideig használnod. Reggel és este 10 darabot megcsinálsz felváltva. Ha már úgy érzed, hogy könnyűek váltunk 10 kilósra. Oké?
-Oké. - fújtattam
-Most menjünk a lövészpályára.
Ismét követtük és a fiúk kezünkbe nyomtak egy-egy fülvédőt, védőszemüveget és pisztolyt.
-Azoknak a kartonoknak kell eltalálnotok a belsejét.
Feltartottuk, célba vettük, majd lőttünk. Nekem kicsit balra már a máj felé volt egy lyuk, míg a Sissy-énél a nyaknál volt egy.
-Jó. Ügyeljetek a tartásra. Úgy látom ez jobban fog menni, mint a fizikai munka. - húzta mosolyra a száját.
Innentől még párszor lőttünk, majd megismerkedtünk a húzóckodással. Hát nem a szívem csücske el kell, hogy mondjam. A lövés az annál érdekesebb, de annak is meg van a technikája. Érdekes lesz ez...

 Sziasztok!!!^^ Hát úgy sikerült, hogy két részt is megtudtam írni egy nap alatt. Ezzel már tegnap este készen voltam, csak már elég késő volt és azt gondoltam felesleges lenne kiposztolni, hiszen kevesen lesztek fent. Na mindegy is. A következő részben fognak szerepelni a fiúk múltja és persze az ő szemszögükből. Hát tegnap is egy érdekes estém volt, mert a nevelőapámnak megmutattam egy zenét telefonomról, ami rá volt kötve a hangfalra. (Este háromnegyed kilenckor, még zenét hallgattam, egészen fél 11-ig.) Bejött, ledőlt az ágyra és hallgatta a zenét (Motionless in White) és közben nézte ahogy írok. Előtte már mondtam neki, hogy kevesebb, mint negyed óra alatt megírtam az új rész háromnegyedét aminek a díjazása egy tátott száj volt. xD Megjegyezte, hogy ő nem tudna ilyen gyorsan írni, mert neki fél óra mire megtalál egy betűt. Hát aki nincs hozzászokva az nem is fog gyorsan írni. Mindegy. Hazajön anyu 10 óra fele és nevelőapám szóba hozza az írástudományom. Na most ez, hogy nézett ki? Kb úgy, hogy megkérdezte anyut, hogy tudja-e milyen gyorsan írok és mennyi mennyiségbe!? És, hogy tud-e valamit egyáltalán rólam. Anyu rávágja, hogy tudja. (Persze, hogy tudja... Hülye kérdés.) Erre nevelőapám, dehogy tudod. Oké nekem itt volt a vég... Minek kérdezed meg akkor? Komolyan úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen normális ember az EGÉSZ családban. Látszik, hogy a nagyapám milyen dinka volt. Nem bántom... jó ember volt. Na mindegy. Bocsi, hogy ennyivel húzta az időtöket, de úgy érzem, hogy amikor megszólal ez az ember, mindig elsorvad egy kicsi az agyamból. További szép napot!!!^^

13.rész

Folyamatban...

 

MiYoung POV.

Az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy rettentően fázok és valami égető fájdalom hasít a lábszáramba. Sokat pislogtam amíg végre tisztán láttam. Feljebb emeltem a fejem és megláttam a vérben úszó testrészem. A sötétségtől még mindig homályos volt minden, de azt láttam, hogy a szemben lévő ágynál - amin So Hyun és V fekszik - tornyosul valami. Óvatosan körbenéztem és mindenki békésen aludt. Kicsit megrémültem és nagyon halkan ébresztgetni kezdtem Sugat. 
-Mi a baj? - mondta nyűgös hangon
-Halkan. - mordultam rá -Valami van itt és a lábam eszméletlenül ég.
Több se kellett a srácnak kipattantak a szemei, előkapta a pisztolyát a párnája alól, célba vette a szörnyet és lőtt a szemben lévő ágy felé. Erre mindenki felkelt, SoHyun pedig V ölébe vetette magát a félelemtől. A lény az ágyra esett eszméletlenül és barátnőm undorodva bújt V mellkasába. 

-Vigyétek már arrébb ezt az izét. - kényeskedett
JiMin és Jin kiszállították a szobából a holttestet, de So Hyun még most sem volt hajlandó elengedni a srácot. 
-Hát szállj már le rólam. A lábam már zsibbad. - V ölbe fogta és magam mellé helyezte a lányt, viszont SoHyun abban a pillanatban visszahúzta őt és nem engedte el.
Hű, de ragaszkodó lett. Háhá...
-Hát megfojtasz te nő személy. - próbálta magától eltolni drága, egyetlen barátnőmet, de feladta és megadóan visszafeküdt mellé.

V POV.

Ha talán nem fekszek le mellé akkor tényleg megfulladok. Hogy lehet egy lánynak ilyen szorító ereje?? De most úgy őszintén valaki megmondaná a választ!? Ha nem, hát úgy is jó. Csak azt tudnám miért lett hirtelen ennyire ragaszkodó...? Miért érzek valami különös érzést iránta? És vajon ő is ezt érzi? Vagy teljes szívéből utál? Rengeteg kérdés van bennem ami válaszra vár, de úgy érzem még sokára kapom meg ezt. Nem számít... vagy de? Eddig nem voltam ilyen határozatlan személyiség, de amióta ez a két lány belekerült az életünkbe minden más lett. Nem volt elég felbolydult életünk, neeeem nekik még jobban fel kellett kavarni az álló vizet. Sokkalta egyszerűbb lenne az ittlétünk, ha ők ketten nem döntenek úgy, hogy ellátogatnak az éjszaka közepén egy elhagyatott vidámparkba. Ez is csak nekik, kettejüknek juthatott az eszébe... senki másnak. Ha így folytatjuk mindenki halottan fog kikerülni innen. Ezt az egyet biztosra merem állítani. 

-Na jól van. Mától kiképzésben vesztek részt. - jelentette ki Rap Monster, amire mindenki jobb kedvre derült - De ha rinyálást hallok én nem tudom csinálok veletek.
-Ez mind szép és jó, meg örülünk is neki. De nem lehetne nappal csinálni? - bújt ki a mellkasomból SoHyun
-Végül is de. - rántotta meg a vállát, majd visszafeküdt mindenki aludni
-Khm... Valamit elfelejtettetek. - szólalt meg Suga
-Mit? - kérdeztem
-MiYoungnak vérzik a lába!!! - ordította el magát
-Miért nem mondtad hamarabb? - ült fel Jin
-Mert elvoltunk foglalva. - biggyesztette le ajkait
Jin segített ellátni a sebet, majd nagy nehézségek árán felálltam és bezártam az ajtót, hogy biztosan ne legyen még egy ilyen alkalom ma éjjel.

Reggel békésen ébredtem, viszont valami nagyon nyomta a mellkasomat. Kinyitottam a szemeimet és meglepve néztem, hogy az a valami So Hyun. Nem volt szívem felkelteni őt így kénytelen voltam megvárni amíg felébred. A többiek már fent kukorékoltak, volt aki már felöltözve szaladgált el vissza a szobában és volt aki az ágyban lustálkodott. Az utóbbit Sugaékra és JungKookra értem. Nagy ásítások közepette arra lettem figyelmes, hogy az alvó rémálom már mocorog, majd lassan felemeli a fejét.
-Végre felkeltél. - hangomra megremegett és felém kapta a fejét amit csak pár centi választott el.
Mondanom sem kell nagyra nyílt szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal bámultuk egymást, pár másodperccel később már nem állta a pillantásom és elfordult, ezzel együtt pedig fel is állt. 

Suga Pov.

Az éjszaka nagyon frusztrálónak bizonyult. Még akkor sem éreztem biztonságban magam amikor V biztosra bezárta az ajtót. Lehet a betört ablakok teszik. Azokon át hideg levegő áramlott és ennek hatására Sissy szorosan hozzám bújt, amit nem is bántam. Jó volt a karjaimban tartani őt és hallgatni a lélegzetvételét. Félek, hogy ez egy óvatlan pillanatban már nem fog így lenni. Nem fog lélegezni, nem fog verni a szíve és szemei feladják a szolgálatot. Már ettől a gondolattól is sírni tudnék, de erősnek kell maradnom. Mit mondana, ha másodszorra is látna a legsebezhetőbb pillanatomban? Akkor már úgy érezné, hogy nincs remény számunkra. Ha már én is összetörnék akkor ő mit tenne? Hahh... muszáj kitartani és rávenni Rap Monstert, hogy jussunk innen ki. Körülbelül egy hete lehetnek itt a lányok és a nevelőik már tuti halálra aggódták magukat. És anya is nagyon rossz színben lehet. 

A kicsi fia már másfél hónapja ,,eltűnt" és nem is jelentkezett. Már biztos feladta a keresésem. Soha nem voltam egy jó gyerek. Mindig lógtam az iskolából és nem voltak fényes jegyeim se, de valahogy elvégeztem azt is. Apa szerelőműhelyét vittem tovább és egyre jobban fizetett. Egy nap bejött Rap Monster a motorját megszereltetni és akkor kezdődött az egész. A barátságunk, a banda, a kavarodás és a folytonos veszekedések otthon. Ezt meguntam, összepakoltam és otthagyta anyát és NamJoonékhoz költöztem egy időre. Családi vállalkozásuk volt és elég jól ment. Két fegyverüzletük volt a város két végén. Innen lettek a pisztolyok és egyéb önvédelmi eszközeink. Pár napra rá apa megtalált engem és követelte, hogy menjek haza, mert anyám belebetegszik a tétlenségbe. Viszont én makacs voltam és idióta módon elmentem mellette. Nem törődtem az otthoniakkal, csak magammal és a srácokkal. Nem vagyok büszke magamra. Legszívesebben leköpködném magam, de még az is kevés lenne. Egy utolsó szemétláda vagyok, aki őrületbe kergette a saját szüleit. Én egy emeletes barom vagyok...

12.rész

A sötét mulandó...

MiYoung POV.

 

Két nap. Két nap telt már el és egyre reménytelenebbnek tűnik a kijutásunk. Tegnap ismét megtámadott minket az egyik. Ha JiMin nincs ott a karom odalett volna. 
Délelőtt volt. JiMin, V, JungKook és Hoseok maradt itt velünk. Én épp zuhanyzásra készültem és amikor kiléptem a szoba ajtaján nekem rontott az a bestia. Nem volt időm reagálni, nem jött ki hang a torkomon. Rengeteg vért vesztettem és utána karomat vette célba. Majd JiMin kijött, mert furcsállta, hogy ilyen sokáig elvagyok. Nem voltam a legjobb állapotban, a vérnyomás lement és eszeveszettül szédültem. Ha nem négyszer kellett rajtam kötést cserélni, akkor egyszer sem. A vér nem állt el csak hosszú idő után. A fiúk csak este jöttek vissza és Yoon Gi szinte az idegrohammal küzdött, pedig nem szeret ideges lenni. Örülök, hogy ennyire a szívén visel és bármit megtenne értem. Tényleg nagyon szeretem őt és remélni tudom, hogy ez az ő részéről nem mulandó. 

Suga POV.

Ma ismét be voltam osztva, pedig igazán maradtam volna MiYoung mellett. Most semmi másra nem vágytam csak arra, hogy visszamenjünk abba a romhalmazba és ápolhassam őt. 
-Mikor megyünk vissza? - nyűgösködtem
-Nyugodj már le! - szólt rám V
Nem tudom, hogy mi van vele. Pár napja már ezt csinálja. Pontosabban amikor azt hittük, hogy megint bejutottak a hibridek, de csak JungKook-ék voltak. Azóta mintha fegyverrel kényszerítenék, hogy ilyen mogorva legyen. 
Olyan másfél óra telhetett el, ez idő alatt megöltünk ismét egy adag vérszívót. Sohasem akarnak elfogyni? Most úgy érdekességképp. Ahogy beléptünk az ajtón az olyan mozdulattal vált le a helyéről.
-J-Hope igazán megszerelhetné a zárat már. - panaszkodott V
-Szerintem nem csak a zárat. - folytatta Rap Monster

Felcammogtunk az emeletre és megkönnyebbülten láttam, hogy a hercegnőm nyugodtan alszik és a fiúk csatára készen állnak. SoHyun is nyugodtan fekszik és lustálkodik. Mi mást csinálhatna? Csak intettem JungKooknak, Hoseok és Jinnek, majd levedlettem magamról a kabátom és egyéb fegyvert. Felkúsztam az ágyra, betakaróztam és szorosan magamhoz húztam szerelmem. Na de várjunk egy percet... Szeretjük egymást, de nem járunk. Vagyis csak azt hiszem, hogy szeret. Szeret ő engem? És én szeretem őt? Igen szeretem őt, de ha ő nem szeret viszont? Azt akarom, hogy úgy szeressen ahogy én őt. Bár az lehetetlen, mert ahogy én szeretem őt annál nem fog jobban. Na most már végképp nem értem ezt az egészet. Hagyjuk is. 
-Yoon Gi... - suttogta halkan
-Mit szeretnél? - tűrtem hátra egy tincset a hajából
-Szeretlek. - mosolygott, de nem nyitotta ki a szemét. Így is gyönyörűen néz ki.
-Nálam jobban nem.
-Ezzel vitatkoznék. - pattantak ki a szemei
-Ne tedd. - adtam az ötletet
-Srácok!? - halottam meg Hoseok hangját
-Mondjad haver. - állt mellé Jin
-Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy elegem van a szendvicsből és az egyéb ilyen túrakajákból?
-Szóhoz se jutnánk. - felelte SoHyun, mire V szomorú fejjel rápillantott.

Ez ilyenkor mit érez?? Vagy csak én vagyok olyan hülye, hogy nem veszem észre mi történik körülöttem? Lehet MiYoung szépsége elvakított? Hát persze, hiszen ő gyönyörű.
-De most úgy komolyan. Ti is szívesen ennétek már rendes kajákat. És ezek se fognak örökké eltartani minket. - emelte fel a félig megrágott szendvicset
Mindenki Rap Monster főnökre kapta a fejét.
-Most miért nézett rám mindenki?
-Na vajon miért? - kérdezett vissza SoHyun
Esküszöm, hogy ennek a lánynak egy tengernyi visszaszólása van. Soha nem lehet mellette unatkozni az szent. Akárcsak Taehyung.

V POV.

Dühös vagyok, de nem tudom miért. Vagyis tudom, de mégsem. JungKookra neheztelek vagy SoHyunra? Nem tudom... Már pusztán az felbosszantott, hogy megláttam őket együtt, de nem értem, hogy miért...? Semmi közöm hozzá, de mégis érdekel mi van vele. Ez már akkor elkezdődött amikor megláttam és folytatódott a támadással. Nem tudom mi lehet köztünk, de valami van. Érzem. Vagy ez csak a gyomorkorgásom? Nem ez valami más. Nem éreztem még ilyet, mert nem volt ki iránt. Ő tényleg más, mint a többi lány. Nagy a szája és verekedni is tud, ami nagy dolog. Tennem kell valamit, hogy tudjam mi is az ami bennem zajlik. És ha bebizonyosodik az amit én gondolok, akkor... akkor... nem tudom. Á, én ehhez túl hülye vagyok.

SoHyun POV.

Úgy gondolom, hogy J-Hope a hasznomra lesz. Ha így folytatódik akkor mindenki megfogja utálni az ittlétet és el akarnak, majd menni innen. Tökéletes, és MiYounggal is kiszabadulunk. Nem mintha nem élvezném a fiúk társaságát, el is fogadná őket barátoknak, de V-t hagyják otthon. Belőle már elég volt. Oké, hogy jól néz ki - meg be - és van olyan alkalom amikor kedves és jó fej, de máskor egy felettébb bosszantó, makacs, pimasz és nyomasztó személy. Más formában semmi bajom nem lenne vele, de ezen dolgok felett nem tudok szemet hunyni. Én nem veszem figyelembe az emberek rossz tulajdonságait, de ő... nos... más. Valóban más.

11.rész

Sötétben...

SoHyun POV.

Míg barátnőm fűzte J-Hope-ot, addig mi JungKookkal elmentünk vécére. Félreértés ne essék, nem egyszerre. Miután elintéztük a dolgunkat, úgy döntöttünk körbejárjuk az épületet. A másodikról lementünk a földszintre és ott nézelődtünk.
-Még jó, hogy tudod mi hol van. - szólaltam meg
-Igazából még nem voltam felfedező körúton. - vakarta meg idegesen a tarkóját
-Mi van?? - álltam meg hirtelen -Most azt mondod, hogy nem tudod, hogyan kell visszamenni?? Ez egy útvesztő Kookie. Érted??? Egy útvesztő!!
A végén már idegesen ordibáltam ezzel megrémisztve a nálam fiatalabb srácot. 
-Bocsánat JungKook. Nem akartam felemelni a hangom. - nyugtatásképp átöleltem és ő a vállamra helyezte fejét. 
Nem vártam tőle választ, csak támaszkodott rajtam, majd mikor már megnyugodott - gondolom én - elengedett és rám nézett.
-Semmi baj. Mindig is én voltam a csapatban a leggyengébb és legérzékenyebb, ezért sokat cukkoltak a suliban is.
-Szerintem nem baj, hogy ha egy pasi érzékeny. Sőt vannak akik ezt szeretik. - biztattam

Egy mosoly szerűséget varázsolt magára, majd próbáltunk visszajutni. Hát egy kicsit eltévedtünk és egy üres folyosón találtuk magunkat. Elindultunk azon, ott volt egy lépcső, annak az aljában pedig fémbotok. 
-Nem visszük el őket? Talán még használhatók valamire. - adta az ötletet a srác
-Jó ötlet.
-Arra viszont kíváncsi lennék, hogy hogyan kerültek ide. 
Nem sokat törődtünk ezzel az aprósággal, mindketten felkaptunk pár darabot és cipelni kezdtük a lépcsőn felmenet. Hál istennek megtaláltuk a szobánkat, de mivel mindketten nagyon bénák vagyunk, el is ejtettük. Nagy csörömpölés lett a vége és szó nélkül felszedegéltük. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és én JungKook mögé bújtam aki szintén megijedt.

-A frászt hozzátok az emberre! - fújta ki a bent tartott levegőt Jin
-Hát még ti! - feleselt Kookie - Letennétek a fegyvert, mert egy kicsit zavaró.
-Te is zavaró vagy. - mondta V
Ezt a mondatát nem tudtam mire vélni. Ez most egy kicsit összezavart. Kicsit!? Nagyon. 
-Minek hoztátok ezt a sok fémrudat? - kérdezte Rap Monster
-Én sejtem. - mosolygott pimaszul JiMin
-Nem, nem jól sejted. - bújtam ki JungKook mögül
-Úgy gondoltuk, hogy valamire jó lehet. Így elhoztuk. 
-Végül is... valamire jók lehetnek. JiMin! Segíts nekik behozni! 
-Oké. Kis idő elteltével már mindenki nyugodtan ült vagy az ágyán, vagy egy széken.

Unalmas volt a helyzet, de inkább ez, mint a vérszívó fenevadak. Olyan mesebéli ez az egész. Ha nem láttam volna őket a saját szememmel akkor el se hittem volna.
-Döntöttél már Rap Monster? - törte meg a kínos csöndet J-Hope
-Igen.
-És megosztod velünk? - kérdezte JiMin
-Persze. A döntésem pedig az, hogy nem. - felelte mogorván
-De miért? - fordultam felé
-Mert még nekünk is túl veszélyes. Nem hiányzik, hogy megsérüljetek vagy akár meghaljatok. Ezért döntöttem így.
-Az jobb, hogy a ti védelmetek alá vagyunk szorulva? Miért tudnátok minket is bevonni az őrjáratba vagy ilyesmi. Nem lehet olyan nagy cucc.
-Amint mondtam, NEM. - hangsúlyozta ki az utolsó szót - Nem akarunk két lányt holtan találni ezen a területen. Remélem felfogtátok. 
Hogy tud ilyen nyugodt lenni ebben a helyzetben is? Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha mi is közresegítenénk.
-Ez a döntés végleges. Ajánlom, hogy tartsátok be! JiMin és Jin, ti készüljetek a másik őrjáratra.
-Velem mi lesz? - kérdezte Suga
-Vécére nem mentek el egymás nélkül. Ki nem bírnék még egy őrjáratot veled, hallgatva az aggódásod. Inkább maradjatok itt V-vel.
Ahogy ezt kimondta barátnőm mosolyogva pillantott Sugara, aki szintén majd kicsattant az örömtől. A három srác összeszedte magát és elhagyták a területet. El tudtam volna viselni ezt a helyzetet, de V mérges pofájával szemben, kicsit frusztráló volt.


Kicsit később a fejem is elkezdett fájni, ennek következtében megkérdezte van-e gyógyszerük. Azt lehúztam egy kevéske vízzel és bebújtam V mellé. Nem tudom mi baja lehet, de én nem fogok miatta idegeskedni. Ha valami bántja vagy elmondja, vagy nem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de már nagyon sötét volt és fáradt is voltam. Szemeim egyre gyorsabban csukódtak le, majd az álom végleg elnyomott.

Remélem tetszett ez a rész is.^^ Szeretném megköszönni a feliratkozást és a sok olvasót, valamint a folyamatos véleményeket facebookon és itt is. Erőszeretettel várom a gondolataitokat továbbra is. :)