20.rész

Kiszolgáltatva...

V POV.

Egy lány. Rengeteg vérszívó. Egyenlő a káosszal és a rendbontással. Fel sem tudtam fogni i történik, csak SoHyun kiáltása húzott vissza a szörnyű, mégis valós világba. Ahogy bírtunk odaszaladtunk a földön heverő MiYoung testéhez. SoHyun szakadatlanul sít, én próbáltam megnyugvást nyújtani neki. A srácok erősen szitkozódtak, főleg Rap Monster és JiMin. Az utóbbi biztos, hogy bűnösnek érezte magát Sissy miatt, de egyáltalán nem kéne. Mindannyian tudtuk, hogy előbb-utóbb valaki megsérült volna... komolyabban is. Rá kellett jönnöm arra, ha csak egy helyben állok, nem vagyok jó semmire. Igaz, hogy újdonsült barátnőmnek most támaszt nyújtok, de ez egyenlő szinte a semmivel. 

-Tudok valamiben segíteni? - kérdeztem a csapatunk vezetőjét, aki rátekintett az egyre hevesebben sírdogáló lányra karjaimban, majd megszólalt:
-Neki segíts most. Suga-t helyrerázzuk és próbálunk segíteni Sissyn... Egy pillanatra beszélhetünk V? Te is gyere Jin.
-Mit szeretnél mondani? Így is alig bírjuk leállítani a vérzést Mon! Nem tétovázhatunk. - pöccen be egy kicsit hyung
-Nyugi. - mondja mindketten egy ,,Komolyan?" fejjel rá nézünk, persze egyből veszi az adást, de folytatja - Azt akarom mondani, hogy fel kell készülnünk a legrosszabbra. Próbáljuk minél hamarabb elállítani a vérzést, de nem remélem a legjobbat. Jin, te gyere segíts... V, te pedig vigasztald SoHyunt. Ha kell vidd arrébb kicsit, de ne messzire... és vigyél magaddal fegyvert. Ki tudja mikor támadnak megint ezek a rémpofájúak. Na hajrá! - összecsapta a kezét és mentünk is dolgunkra.

Akármennyire is próbáltam szerelmemet elvonszolni a srácok mellől, nem ment. Ennyire kötődne Sissyhez? Nem tudom pontosan mi az igaz barátság, de ahogy megismerkedtem Rap Mon-ékkal tudtam, hogy ők lesznek az új barátaim és családom.
-SoHyun, kérlek! Próbálj lenyugodni, hadd vigyelek kicsit messzebb tőlük...! - kérlelem, már nem tudom hanyadjára
-Nem megyek! - hangja egyszerre hisztérikus és akaratos - Nem hagyom magára MiYOung-ot!
-De nem hagyod magára. Ő is azt szeretné most, hogy lenyugodj... hiába nincs eszméleténél. 
Ekkor még egy sírógörcs jött rá. 
Ügyes vagy V, gratulálok! Most is a legjobb segítséget nyújtod. Csak azt nem értem, hogy-hogy a büdös francba nem kevertek le nekem még egy kibaszottul nagy pofont!?
-Bocsáss meg! Most pedig gyere! - megfogtam a derekát és araszolva eltávolodtunk a zűrzavartól. 
Csak ne legyen semmi baj MiYounggal...

MiYoung POV.

Sötétség. Ez vesz körül, semmi más. Félelem. Ez az amit érzek. Fájdalom. Az ami a hasam tájékát marja. Kicsit se biztató körülmények, de nekem ez jutott. Ez a három dolog, amiből kiállok jelen pillanatban. Csak azt tudnám, hol vagyok most!? A halálban? Nem, akkor mindenem fájna. Az élők között? Az sem, hiszen világosabb lenne. Semleges érzések kavarognak bennem. Nem tudok semmit csupán azt, hogy valami miatt nagyon fáj a hasam egy része. 
Bár tudnám a hol létem! Bár tudnám a lényem! 
Bár visszatérnék az élőkhöz!