26.rész

Mi történt...?

MiYoung POV.

Ahogy elváltak ajkaink nagy sóhaj tört ki számból. Minden forogni kezdett körülöttem és egyre homályosabb is lett a kis lyuk ahol tartózkodtunk. Suga szólongatásait is torzán hallottam és már csak annyit véltem felfedezni a környezetemből, hogy én eldőlök, a srácok pedig körém gyűlnek. Hirtelenjében egy hófödte tájon csücsültem az engem majdnemhogy elfedő hótömkelegben. Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet hó, amikor még csak nem rég lett ősz. A távolban fenyőerdő húzódott, majd megpillantottam egy alig látható alakot. Próbáltam összehúzott szemmel nézegetni, de sehogy sem láttam meg elég jól. 

Mintha a személy megérezte volna kíváncsiságom, futva közeledett felém. Ám ez a futás megirigyelhette volna egy profi sprintelőét is, annyira gyors volt. Pár méterre előttem lelassított és akkor vettem észre, hogy egy tizenéves kislány az. Arca akár a hó, olyan fehér volt, ajkai pirosak, mint a vér, haja pedig ébenfekete. Nem szólt semmit, csak bámult rám. 
Pár perc múlva a távolból most két személy jelent meg. Ők valamivel lassabban futottak oda hozzám és amikor a leányzó mögé álltak... hát, teljes mértékben úrrá lett rajtam a döbbenet.

A két személy én és Yoon Gi voltunk, már-már idősebb korunkban. Nem értettem ezt a helyzetet? Nem értem miért vagyok itt? Nem értem miért velem történik ez?
Ahogy leguggolt hozzám a lány, én azzal párhuzamban kotortam hátra fele a hóban. Biztos rémült fejet vághattam, mert a lány kezét nyújtva felém próbált közelségre bírni. Ám, én még mindig féltem. Igen, féltem, hogy bánt vagy bármi ilyen dolgot csinál velem. A kinézete, az egyre vöröslő szeme félelmet keltett bennem. Valamilyen érzés arra késztetett, hogy nézzek mögé és ahogy ezt megtettem, ismét elképedtem. Akár csak nekem, Yoon Gi-nak és nekem is ijedt feje volt. Vagyis az engem másoló klónnak, vagy minek... Á, nekem ez túl bonyolult. 


A lánynak hirtelenjében megváltozott az arckifejezése, tekintetével egy városnyi embert meg tudott volna ölni. Szája résnyire és engem villámcsapásként, ahogy megláttam tűhegyes szemfogait. Felállt és pillanatok alatt eltűnt a szemem elől, majd egy hűvös fuvallatot éreztem meg. Már azt hitte megnyugodhatok, amikor egy kéz fonódott hátulról nyakam köré és fojtogatni kezdett. Hiába próbáltam levakarni a kezeit, nem siketült. Ő sokkal erősebb volt nálam. Kinyitottam a szemem és a két személynek már hűlt helye volt én pedig ismételten eszméletem vesztettem.

Suga POV.

Próbáltam szólongatni, rázogatni Sissy-t, de nem reagált rá semmit. Élettelen teste csak ott hevert ölemben én pedig semmit nem tudtam tenni. A szívem összeszorult fakó arca láttán, még a bőre színe is elveszett, ajkai felvették a lila színét. 
-Gyorsan adjatok valami meleget! - mondtam miközben magamról is lehámoztam a kabátom. Ha hagyom kihűlni a testét akkor aztán nem tehetünk semmit. - Muszáj melegen tartanunk. -Mi történt Suga? - térdelt le mellénk Rap Mon.
-Nem tudom. Hirtelen elködösült a tekintete és elájult. Én már nagyon félek NamJoon. - öleltem meg szerelmem, mintha akármelyik percben elvehetnék tőlem. 
-Minden rendben lesz. Induljunk neki az útnak. Bármelyik percben megtalálhatnak minket ezek a fenevadak és az nem jönne jól.
-De csak MiYoung tudja az utat. - szólt közbe SoHyun. Ő is mennyire aggódhat Sissyért, ha én belebolondulok akkor ő mit érez!?
-Muszáj nekünk kitalálnunk a külvárosból. - tette kezét a vállamra - Te fogd az öledbe Sissy-t és induljunk.
Szó nélkül bólintottam és kezembe vettem MiYoungot, majd követve a srácokat indultunk el a sötétségben.