30.rész

Folytatódik...

 MiYoung POV.

-Ezek fényben járók. - jelentettem ki, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
-Kifejtenéd bővebben? - kérdezte lihegve J-Hope.
-A nevükből következtetve nappal is tudnak mászkálni...
-Fasza. - ütött bele a falba NamJoon.
-A szaglásuk és a hallásuk is fejlettebb, valamint fürgébbek is. 
-Honnan veszed ezt? - kérdezte JungKook.
-Csak tudom... Ennyi legyen elég. És iszonyat nagy mázli kell ahhoz, hogy most ne találjanak meg minket. 
-A pince két emelet mélyen van és tíz réteg húsz centiméteres fémréteg választ el tőlük. - mondja Rap Mon.
-Akkor talán nem vesznek észre. Viszont csendben kell maradnunk amennyire tudunk. Amint mondtam... A hallásuk sokkal fejlettebb.
-És mégis kinek, minek a fajzadékai? Hogyan szabadultak el ezek? - jön a kérdéssorozat SoHyuntól.
-Pontosan nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy ezeknek az ősei szeretnek szaporodni.
-Miért beszélsz többesszámban? - aggodalmaskodott JiMin.
-Nem kecsegtető a helyzet. - dőlt háttal a falnak Jin, majd hirtelen hangos sikításokat és lépéseket hallottunk meg. 

A fejem azon nyomban hasogatni kezdett és erős sípolás zavarta a dobhártyám, aminek hatására összegörnyedtem. A szemeim elhomályosodtak és ijesztő arcokat láttam meg... a fényben járókét. 
-Sissy! - kapott utánam Rap Mon -Minden rendben?
-Jól vagy? - kérdezgette tőlem mindenki, ám én nem tudtam megszólalni sem. 
A fejemben lejátszódó kegyetlen fájdalom nem hagyta, hogy épeszű emberként tegyek bármit is. Az erős sípszó és fájdalom hirtelen alábbhagyott.
-MiYoung... - nézett rám könnyes szemekkel barátnőm -Jól vagy?
-Ühüm. - bólogattam.
-Úgy látszik a szörnyek is elmentek. - nézett az erős fémajtó felé J-Hope.
-Érdekes... - gondolkozott el NamJoon.
-Mi? - kérdezték a többiek kórusban.
-Semmi... csak hangosan gondolkoztam. - mondta, viszont én láttam rajta, hogy nagyon töri valamin a fejét. 

Suga POV.

 Csak hallgattam, ahogy Sissy osztja meg velünk az információt, ám én erre egyáltalán nem figyeltem. Azonban amikor NamJoon túl közel került hozzá nem bírtam épp ésszel és egy kisebb ütést kapott a fal tőlem. Az arckifejezésem is komorabb lett... mi van velem? Eddig nem viselkedtem ilyen furcsán, most meg mintha teljesen kicseréltek volna. 

-Suga! - szólított meg J-Hope -Minden oké haver?

-Nem. - húztam el a szám -Semmi sincs rendben. 

-Shh!! - hallgattatott el minket MiYoung és ezúttal egy egy négyzetméteres fémdarab hullott le közénk.

Mindenki elképedten pislogott, tátott szájjal.  Nem kérdés, eléggé megijedtünk.

-Honnan...? - nézett JungKook Sissyre, mire dörömbölést hallottunk egyre közelebbről.

-Sissy mi történik? - pánikolt be SoHyun.

-Nem tudom. - húzódott össze.

Ennyi. Idáig bírtam nélküle. Tényleg mindent bánok és azt sem tudom, hogyan történhetett meg a tegnap esti dolog. 

Felálltam és leültem MiYoung mellé, majd jó szorosan magamhoz öleltem. Mélyet sóhajtottam ő pedig egy sort mintha tétovázott volna, de végül ő is átölelt.

A válla fölött átnézve láttam Rap Monster dühös tekintetét. Gondolom azért, mert ő tudta mit tettem, de egy még nagyon nem hagyott nyugodni. Nem csak düht láttam a szemében, hanem fájdalmat is. 

Nem értettem ezt az egészet. Annyira megváltozott minden...