33.rész

Kész káosz...

SoHyun POV.

-Yoon Gi mondott neked valamit? - kérdeztem tőle, mire felkapta a fejét.
-Nem, de hallottam lent a pincében a beszélgetésüket Monsterrel. - nézett rám bánatosan.
-Miről beszéltek? - nagyon remélem, hogy nem tárgyalták tovább azt az esetet, mert akkor...
-Yoon Gi megcsalt. - Hát ez kész!!! Megfojtom azt a gyereket!
Próbáltam leplezni a felgyülemlett dühöm, fejemet elfordítottam, de ez még árulkodóbb volt mint gondoltam.
-Te tudtál erről, igaz? 
-Sajnálom MiYoung, én el akartam mondani... vagyis nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy fájdalmat okoznék vele. - néztem a szemébe -Nagyon sajnálom.
-Nem. - sóhajtott nagyot -Akinek sajnálnia kéne az Yoon Gi, de neked semmiképp nem. Felfogtad?
Csak bólintottam.
-Lányok! - szólt be Jin -Kész a kaja!
-Oké. - mondtuk egyszerre.
-Majd én behozom neked tálcán és én is bent eszek veled. Oké? - küldtem felé egy biztató mosolyt.

Felálltam az ágyról és kisétáltam a konyhába. Elég jól el tudok igazodni, ahhoz képest, hogy alig pár napja vagyok itt. Azt a kevés időt is a pincében töltöttük, vagy ahogy Rap Monster mondaná ,,A búvóhely,a mi biztonságot nyújt." Na persze. Azért szakították majdnem ránk az ajtót, vagy mi a szösz az.
-Kérhetek egy tálcát? - fordultam Jin felé és kaptam is egyet.
-Nem itt kajáltok? - kérdezte Hopi.
-Most nem. - válaszoltam röviden és gyors iramban kapkodtam össze a nekünk kellő szószokat, húsokat.
Pár pillanat múlva már bent rágcsáltuk a Jin által elkészített vacsoránkat. Ahogy befejeztük kivittem, szépen megköszöntem Jinnie-nek a finom ételt és húztam is vissza TaeTae szobájába, ami lényegében most a miénk. Felkaptam a Taehyung-tól kapott pizsamám - ami egy combig érő póló és egy boxer volt. Tudom... Ezen én magam is kiakadtam, de nincs más. Hamar lebonyolítottam a zuhanyzást és indultam is vissza barátnőmhöz. Nem akartam magára hagyni ebben a helyzetben, mert tudtam hogy kárt tehet magában lelkileg. Agyongyötri magát, telebeszéli hülyeségekkel a fejét és egyéb ilyen dolgok.

Ahogy beléptem a szobába hatalmas nevetési rohamba kezdett olyannyira, hogy majdnem lefordult az ágyról. 
-Most mi olyan vicces? - kérdeztem értetlenül. Tényleg nem tudtam, hogy mit nevet oly' önfeledten.
-Néztél már egész alakos tükörbe, amikor ez a szerelés rajtad van? - röhögött még mindig. 
-Nem. - ingattam a fejem.
-Akkor tedd... meg. - már szinte fuldokolt, annyira nevetett.
Hát mit tehettem... belenéztem a szobában elhelyezett egész alakos tükörbe és mit ne mondjak... engem is elfogott a nevethetnék. 
-Mi ez a hatalmas mulatozás? - lépett mögém TaeTae, majd megölelt.
-Csak rá kell nézni. - mutatott rám Sissy.
-Ahaa. Hát nem egy méretünk van. - puszilt meg.
-Hát nem éppen. Hogy-hogy bejöttél? - bújtam a karjába.
-Fáradt vagyok szóval megyek aludni és előtte szerettem volna jó éjszakát kívánni. Szóval... - csókolt meg -Jó éjt!
-Jó éjt szívem!
Odasétált MiYoung-hoz is és megölelte, szintén jó éjszakát kívánt neki is.
-Annyira aranyosak vagytok. - mosolygott boldogan barátnő, ahogy Tae elhagyta a szobát.
-Azt mondod? - feküdtem be mellé.
-Igen, de most már aludjunk. - húzta magára a takarót és elfordulva tőlem feküdt el.
-Olyan gyorsan tönkre tudod vágni a megható pillanatokat. - rúgtam a fenekébe, mire egy kisebb nyögés hagyta el a száját, ám én is összeszedtem magam és próbáltam elaludni. 

Másnap reggel arra keltem, hogy valami keményen fekszem. Lassan nyitogatni kezdtem pilláim és hamar rájöttem, hogy én bizony a földön fekszem. 
-Sissyyy! - dünnyögtem rekedt hangon, mire barátnőm forgolódni kezdett. 
-Mi van? - hallottam az ágyról. 
-Nézz csak le! 
-Te hogy kerültél le oda? - döbbent meg ideiglenes ágyam láttán.
-Na vajon hogy? - kezdtem pipa lenni.
-Épp ezt kérdem. - mondta, majd felállt és kisétált a szobából.
-Nehogy segíts nekem. Á, az már luxus lenne! - kiabáltam utána. 
Mivel magamra maradtam így saját magamtól felkecmeregtem és követve drága, egyetlen, segítőkész barátnőm példáját, kisétáltam a konyhába. Ott már javában terjengett a reggeli illata és páran már falták is azt. 
-Jó reggelt! - köszöntem a srácoknak. 
-Jó reggelt! - köszöntek vissza.
-De ne már Rap Monster! - hallottam meg MiYoung hangját -Miért nem mehetek haza?
-Mert még kint mászkálhatnak! Nem érted? Csak nem szeretném, ha bajod esne. Ennyi.

-És ha elkísérne valaki? 
-MiYoung...
-NamJoon...
-Majd megyek én! - ajánlottam fel.
-Rád még a hörcsögömet se bíznám. Már bocsi.
-Hé! - háborodtam fel.
-De Monster... - állt fel a székről JiMin -Neked csak egy kutyád volt, de az is megdöglött.
-Az mindegy. - legyintett -Akkor sem mehet el így Sissy.
-Elkísérjem? - kérdezte unott hangon Yoon Gi.
-Akkor inkább én. - ugrottam Moni nyakába.
-Nem vagy egy könnyű eset ugye tudod!? - próbált lerázni magáról.
-Tudom. 
-Hát szállj már le rólam! - dobott le végül és a földön kötöttem ki, fájós fenékkel.
-Ezt fájt! - simogattam az érintett testtájt.
-Megpuszikázzam neked? - lépett mellém Tae, ahogy felálltam.
-Ha megpróbálod megütlek. - néztem rá komoly arccal, de ő csak nevetett.
-Akkor jöjjön velem Yoon Gi, de már haza szeretnék menni a bácsikámhoz. - akaratoskodott MiYoung.
-Jó menj, kísérjen el Yoon Gi. Mit bánom én csak fejezd be ezt a nyavalygást kérlek! - sóhajtott Mon, majd ő is leült falatozni. 
-Biztos Yoon Gi-val akarsz menni? - súgtam oda barátnőmnek nagyon halkan.
-Nem, de úgy látszik Monster vele már elenged. - súgta vissza, majd a maradékunk is leült megreggelizni...