35.rész

War of Hormone...

Rap Monster POV.

Ahogy MiYoung-ék kiléptek az ajtón elfogott a pánik. Fel-alá járkáltam, egyszerűen nem tudtam egy helyben ülni.
-Az Isten szerelmére Monster! Ülj már le, mert már elszédülök! - állított meg SoHyun, amikor a sokadik szakaszt jártam a nappaliban.
-De nem tudok. - vágtam le magam a kanapéra tehetetlenül.
-Most is ülsz. - nézett rám Taehyung.
-Áh!!! - marom végig arcom -Nem bírom. Lányok! Ez kész őrület. Mi van, ha bajuk esett, vagy valami?
-Milyen lányok? - Taehyung érdekes arckifejezése a röhögésbe húz, esküszöm.
-Ja! - kapok fejemhez -Te transzfesztita vagy. Köszi, hogy szóltál.
-Haha! Marha vicces vagy. - egy érdekes pofát vágott, majd vissza feküdt SoHyun ölébe. 
-Monster! Beszélhetnénk? - kérdezi kicsit mérges fejjel So.
-Persze.
A dolgozóba sétálunk, ahova csak nekem van kulcsom. Ott mindig lenyugtattam magam, ha történt valami nem említésre méltó. Viszont arra kíváncsi voltam, hogy mit akart velem SoHyun megtárgyalni, hogy még Tae előtt sem beszélt erről. 
-Térjünk a lényegre! - mondta határozottan, ellentmondást nem tűrően -Miről beszéltetek lent a pincében Suga-val, ami miatt MiYoung szomorú lett?
Hirtelen lefőttem és hebegtem-habogtam, mint hal a vízben. Nem tudtam szóhoz jutni, MiYoung hallotta volna a beszélgetésünket!? Az lehetetlen. Hiszen ő akkor aludt. 
-Nos? - türelmetlenkedett SoHyun.
-Hah... - vettem egy mély levegőt és elkezdtem szavalni a történetet.

MiYoung POV.

-Nagybácsiii!!! - kiabáltam a házban nem zavartatva magam Yoon Gi előtt, erre egy éleset hasított a hasamba a fájdalom, amitől meggörnyedtem. Valamint a fejem is sajogni kezdett.

-Jól vagy? - ültetett le a kanapéra Yoon Gi.

-Igen. 

-Látom. - kételkedett.

-Akkor minek kérdezed, ha tudod?

-Hjaj. - huppant le mellém -Itthon van most?

-Az ajtó nyitva volt és a kapu is. Ha pedig még a boltba is ment el, akkor is bezárja. - gondolkoztam el -A dolgozója. - villant be egy villanykörte a fejem felett -Odáig az életben nem hallja meg, alapból süket.

-Szólok neki. - állt fel.

-Nem kell, majd én. -álltam fel én is.

-De ne erőltesd meg magad! - ültetett vissza.

-Ezzel nem erőltetem meg magam. - állta fel újból.

-MiYoung. - nézett rám csúnyán, ami inkább aranyosként hatott.

-Yoon Gi. - csináltam ugyanezt. 

 

Ekkor megiramodott és elkezdett szaladni a dolgozó felé. Szerencsétlen. Azt sem tudja hol van. Én is nekivetődtem viszont a másik irányba a földszinten és hamar meg is találtam az ajtót. Bekopogtam, de semmi. Azután vettem csak észre, hogy vércseppek vannak a küszöbön és a szőnyegen is. Megvágta volna magát valamivel? Eközben a fájdalmaim nem múltak el.

-Yoon Giii!!! - kiabáltam újból -Itt van a dolgozó!!

-Pár percen belül ott termett mellettem és rányújtottam a nyelvem.

-Tudod mit! - paskolta meg a fenekét, mire én egy fintort engedtem el -Inkább kopogj be!

-Már megtettem, de nézd! - mutattam vérfoltokra a földön.

-Engedj oda! - vette kezébe a kapott pisztoly -Te pedig állj mögém!

-Mit csinálsz? - néztem nagyokat -Lehet, hogy csak megvágta magát.

-Nem fáj véletlenül a fejed? - kérdezte rám pillantva féloldalasan.

-De, de ez miért fontos?

-Akkor semmiképp ne menj el a közelemből. Világos? - váltott teljesen komolyra,a mitől egyre jobban kezdtem parázni.

-Mint a nap. - nyeltem nagyon, amire leeresztette a fegyvert és szorosan megölelt -Mit csinálsz?

-Szeretlek. - nézett a szemembe, majd egy gyengéd csókot lehet az ajkaimra.

 

Visszafordult az ajtóhoz, az én rendszerem meg teljes mértékben lefagyott. 

-Háromra betöröm az ajtót.

-Miért kell betörni? - kérdeztem.

-Mert én azt mondtam és amúgy be van zárva. - rángatta meg, hogy lássam én is.  

-Oh. - hallgattam el és Yoon Gi mögé húzódtam jelezve, hogy tegye a dolgát. 

-Egy... - kezdte el -Kettő... Három. - erre olyat rúgott az ajtóba, hogy még a keret is megreccsent.

Ezzel egyirányúan még egy kicsit maradtam az ajtón kívül, hogy felfogjam mindezt, majd csak egy hangos lövést és puffanást hallottam. Gyorsan beléptem az ajtón és a földön fekvő hibridet vélte felfedezni, aminek sápadt bőre fénylett az ablakon bevetülő Nap sugaraitól. Szája és ruhája csupa vér volt... Ahogy Suga arrébb állt csak akkor vettem észre, hogy földön fekszik a bácsikám is.

-Úristen! - sírtam el magam és a földre estem tehetetlenségemben. 

Zokogtam és a könnyek megállíthatatlanul potyogtak le a földre.

-Ne sírj! - térdelt le mellém Suga és szorosan átölelt, amitől szaporodott az egész. -Ssshhh... - simított végig a hajamon, majd szép lassan elsötétült minden...

 

 Sziasztok drága olvasók^^ Annak érdekében írok most nektek, hogy reklámozzam egy kicsit a most elkezdett Hungarian Kpop Translates című blogunkat. Itt kpop számok fordítása a főbb cél, de mellette még dorama ajánló is lesz elindítva. Ha esetleg ti nem is, de a barátaitok, akik szintén kedvelik ezeket a dolgokat, vagy egy lefordított szám kéne sürgősen, akkor nyugodtan nézzetek be. A fordító eonni-m-nak írjatok vagy kommentbe, vagy privát üzenetbe. Köszönöm annak, aki elolvasta. És annak nagyon örülnék, ha esetleg megdobálnátok pár soros véleménnyel. :3

További szép napot kívánok nektek^^
Hungarian Kpop Translates

Valamint egy ismerősömnek segítsünk azzal,hogy like-oljuk az alábbi oldalt és itt a többi író írjon üzenetet és a blogját nagy örömmel kiposztolják.^^
Kpop Fanfictions