39.rész

Érdekes helyzet...

MiYoung POV.

Minden boldogságom elszállt, amikor SoHyun után mentem. Viszont legalább megtudtam, hogy eddig nem jelentettem Yoon Gi-nak olyan szinten semmit, hogy elkezdjen magyarázkodni, vagy próbáljon visszaszerezni. De ez kellett ahhoz, hogy kinyíljon a szemem és mindent másképp lássak. Nem akartam pityeregni miatta és nyavalyogni, hogy nem kellek neki. Szeretem? Be kell valljam, igen. Fontos nekem? Nagyon is, de ezek után azon leszek, hogy elfelejtsem és eltűnjön a gondolataimból. Ha ő így játszik, akkor én is.
-Eonni!!! - rontott be hozzám SoHyun -Én megölöm. Egy szavadba kerül és megteszem.
Az ilyen pillanatokban mindig megnevettet és akkor sem volt másképp.
-Nem kell megölni. Ő így akarta, hát így lesz. - rántottam meg nemtörődöm stílusban a vállam -Nem ér annyit az egész, főleg ha az ő agyával gondolkozunk. 
-Nincs is olyan neki. - jaj, de bolond -Eonni! Ha egy olyan szép, okos és elbűvölő lányért nem küzd, mint te, akkor egy nagy marha. Én mondom.
-Jó, azért túlzásba ne vigyük a dicsérést, mert annyira nem vagyok jó csaj, ahogy azt te leírod. - nyugtattam le.
-SoHyun! - rontott be V is és hátulról átöleli barátnőmet. 

Annyira boldog vagyok, hogy nekik nincs semmi olyan, ami közbeavatkozhatna. Remélem TaeHyung nem titkol semmilyen régi ,,szerelmet", mert akkor jó alaposan el kell beszélgetnem vele. 
-Te nagyon hülye! - pöckölte orron, mire muszáj voltam kuncogni -Ne előtte, észkombájn! Gondold el mit érezhet most!
-De nem sír, ami nagyon jó. - mondta értetlenül.
-De attól még belül igen. 
-Jól van SoHyun. - legyintettem -Hidd ezt!
Az ágyamhoz sétáltam és leültem gyorsan megenni az ételt, amit készített nekem Nami. Még akkor is nagyon kedves gesztusnak gondoltam, hogy ennyire törődik velem. Nem gondolta volna senki emberfia, hogy egy szilárd küldő mögött, egy nagyon kedves és érző srác van. Én ezt tapasztaltam és nem mást. Suga-ban olyan szinten csalódtam, hogy tényleg nem akartam vele már foglalkozni. 

Miközben nagyban gondolkoztam észre sem vettem, hogy a bolond páros kiment a szobából és én egyedül maradtam bent. Nem baj. Akkor én meg megkeresem a társaságot. Ahogy kerestem normális ruhát magamnak a bent lévő szekrényben - magamban bocsánatot kértem attól a sráctól akié volt - és a mosatlant kivittem a konyhába, ahol Jin szorgoskodott. Éppen mosogatott - pont jókor érkeztem, így nem kell kétszer megengedni a mosatlannak a meleg vizet. 
-Szia Jinnie! - köszöntem neki, ahogy mögé rétem és beleraktam a mosogatóba a tányért.
-Basszus MiYoung! - kapott a szívéhez -Legközelebb kérlek adj ki valamilyen hangot, ha a helységbe lépsz! Megijeszted az embereket.
-Rendben. - nevettem fel, majd megnéztem, hogy hol vannak a többiek. Nem kellet sokáig keresnem őket - jó, csak át kellett mennem a nappaliba és mindenkit ott találtam. Kivétel persze Suga-t, mert ő bepockolt a szobájába. 

-Szevasztok! - pattantam le a kanapéra, J-Hope mellé. 
Egy csöppet meghúzódott az oldalam, de nem volt kibírhatatlan. Ahogy körbenéztem mindenki nagyra nyitott, csodálkozó szemekkel nézett rám.
-Mi a baj? - néztem körbe, hogy valami történt-e.
-Hát te, hogy... - habogott össze-vissza JiMin.
-Nem vagy letörve? - kérdezte mellőlem konkrétan Hoseok.
-Miért lennék? - néztem rá -Azért, mert ez történt? Valahogy nincs kedvem.
-Bassza meg! Ezt sem hallottam még egy lánytól sem. - nevetett fel JiMin és hátast dobott a kanapé háttámlájának. 
-Erre nem tudok mit mondani. - mondta Kook döbbenten -Amikor én iskolába jártam, akkor a lányok bőgtek, mint a szamarak eső előtt. Bár te normális és érett gondolkodású vagy szóval nem lep meg, hogy egy olyan seggfej miatt, mint Suga nem rinyálsz.
-Köszönöm Kook. - nevettem el magam a végére.
Érdekes megfogalmazás tőle.
-Viszont nem engedtük meg, hogy csúnyán beszélj! - kokizta le NamJoon, aki mellette kávézott.
-Ha nem vetted volna észre hyung, már így beszélek, amióta megismertelek titeket. - dörzsölte azt a pontot, ahol Nami megkokizta. 
-De ne a lányok előtt. 
SoHyun-nal ekkor egymásra pillantottunk, mindketten elmosolyodtunk, majd tiszta szívünkből elkezdtünk nevetni. 
-Jaj, de látszik, hogy még mindig nem ismernek minket! - mondtam sírás és nevetés között barátnőmnek. 
-Igen és ez annyira poénos. - mondta -Akár simán kijátszhatnánk őket.
-Na azt azért ne! - vonakodott TaeHyung, mire ismét nevetőgörcsbe törtünk. 
-Ezek űrlények hyung. - ,,súgta" oda JiMin J-Hope-nak.
-Te beszélsz JiMin? Most komolyan! - néztem rá és folytattam a nevetést.
-Szerintem ők boldogok, amikor rossz történik velük. - hallottuk meg Jin hangját valahonnan az ajtó felől.
-Na jó. - töröltem ki a könnycseppeket a szememből -Tegyük magunkat hasznossá és csináljunk vacsorát abból, amiből lehet!
Felálltam, de abban a pillanatban megszédültem és visszaestem. A fejembe hirtelen elkezdett hasítani a nagyon éles fájdalom és nem akart lankadni.
-Úristen eonni!! Jól vagy? - ült le mellém SoHyun és karolt át.
-Itt vannak. - csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt újra elsötétült volna minden, majd kómába estem.

38.rész

Hyo Kim újra színre lép...

SoHyun POV.

Ahogy MiYoung-gal beszélgettünk azt éreztem, mintha újra barátságot kötöttünk volna az elmúlt évek után is. Nem volt kettőnkön kívül senki a szobában és végre minden apró-cseprő dolgot ki tudtunk beszélni, ami történt velünk.

-És amikor sétáltatok Suga-val, akkor történt valami? - fúrtam be magam jobban mellé vigyázva, hogy ne okozzak neki fájdalmat.

-Háát... - pirult el és pillantott másfelé.

-Na! - sürgettem -Nem érünk rá egész nap. Vagyis te igen, mert neked pihenned kell, de én nem, mert megyek majd Jin-nel kaját csinálni.

-Mióta vagy te ennyire vállalkozó szellemű? - döbbent le.

-Semióta, csak ő mondta, hogy jó lenne, ha nem csak téblábolnék egész nap Tae-val, hanem mondjuk segítenék is.

-Igaza van. - bólogatott egyetértően.

Ekkor valaki kopogott.

-Gyere! - mondta jól hallhatóan Sissy és az a személy jött be, akit a legkevésbé vártunk, a legváratlanabb szöveggel.

-Remélem nem baj, hogy befurakszok hozzátok csak így, de hoztam enni neked MiYoung, ha esetleg megéheznél. - rakta le tálcán eonni elé Rap Mon a nagyon guszta ételekből álló fogásokat.

-Váó! - úgy láttam nem csak én lepődtem meg -Nagyon szépen köszönöm Nami. Olyan figyelmes vagy. Tényleg köszönöm. - teljes szívéből mosolygott eonni-kám. 

Olyan rég láttam már őt ilyen gondtalanul, de Mon kitett magáért. ő sokkal inkább megérdemelné MiYoung-ot, nem úgy mint Suga. 

-Nincs mit. - mosolygott Rap Mon, miközben leült az ágy szélére -És hogy vagy? Fáj még a sebed?

-Köszönöm, már nem annyira. Hála JungKook-nak. -nézett széjjel az ételek között eonni -Húú! Azt se tudom melyikkel kezdjem.

-Hehe! Amelyikkel szeretnéd. De én már nem is zavarok tovább. - állt fel Nami.

-Ne menj! - Heee?? - Vagyis... Maradhatsz még... Ha akarsz.

-Öhm.. Tényleg nem szeretnék zavarni és amúgy is pihenned kell. - mondta és a kijárat felé vette az irányt, amjd még pár másodperc erejéig visszafordult -Ha esetleg még szükséged van bármire, akkor szólj!

-Oké. - mondta elhaló hangon Sissy.

NamJoon kiment és én azonnal MiYoung-ra pillantottam.

-Ez... mi... volt? - kérdeztem döbbenten, tagolva a mondatot.

-Én sem tudom. - rántotta meg vállait -Csak... beszélgettünk.

-Ez beszélgetés volt? - néztem rá, mire bólintott -Telepatikus módon flörtöltetek egymással.

-Te nem csak vak vagy, hanem hülye is. - mondta poker-face arcát felvéve.

-Mondtam már, hogy imádlak? - formáltam csíkká a számat és próbáltam elcsenni egy falatnyi húst, de ő a pálcikával rácsapott a kezemre -ÁÚ!

-Csinálj magadnak! - tömte magába a finom husit.

Hát igen... A kaja az egyetlen, ami nálunk vérre megy, így fogtam magam és kisétáltam a szobából. A lélegzetem is elállt, amikor láttam, hogy az ajtóban Suga állt és egy körülbelül velünk egyidős, rövid hajú, könnyű nőcske. 

-Khm... - köszörültem meg direkt a torkom, hogy észrevegyék magukat -Megkérdezhetem, hogy mégis kihez van szerencsém?

-HyoKim egy régi ismerős, de már megy is. - mondta Suga zavartan, majd bosszúsan a lányra nézett.

-Miért csak ismerős? A múltkori nem mondható réginek sem és ismerősi kapcsolatnak sem. - még a hangja is kényes.

-Azt mondtam már megy is. - fújt egyet és szabályosan kilökte a lány az ajtón.

-Ő az, akivel a múltkor lefeküdtél és csak hajnalban jöttél haza? - kérdeztem rá konkrétan. 

-Te honnan...? - képedt el.

-Szóval igen. - mondtam visszafojtott méreggel, mert úgy éreztem, ha nem teszem, akkor a ház nem marad a helyén -Van fogalmad róla, hogyan érezné magát Sissy, ha ezt tudná?

-Már rég tudom. - a vér megfagyott bennem, ahogyan meghallottam a hangját.

-MiYoung... - fordultam hátra.

-Azóta tudom, amióta az alagsorban beszéltétek NamJoon-nal. 

-Értem. - mondta elszégyellve magát Suga és elballagott.

Ki ez a gyerek? Csak így elfogadja a helyzetet? Ez a gyerek kezd az idegeimre menni.

-Állj meg Suga! - mondtam először higgadtan.

-Hagyd SoHyun! - mondta könnyes szemmel MiYoung, amibe belesajdult a szívem.

-NEM! - akkor már elvesztettem a türelmemet -Annyit sem ér neked Sissy, hogy kiküzd a bizalmát ezek után? MI??

-Úgyis eljátszottam és ezek után ő az, aki teljes mértékben csalódott bennem. Semmit nem érnék a próbálkozásaimmal.

-Szóval te ilyen féreg vagy. - az előtte lévő hangosabb megszólalásomra már a többiek is odajöttek hozzánk -Hogy lehetsz ennyire egy gerinctelen, nyomorult féreg, aki kihasználja a szerelmét? Mond már el nekem!
-SoHyun, hagyd őt! - állt mellém V.

-Nem. - jelentettem ki -Mindig hallgattam az ilyenekről, de most nem fogom hagyni, hogy a legjobb barátnőmet csessze át. 

Suga pár percig hallgatott, majd magabiztosan felemelte a fejét.

-Minek próbálkozzak, ha NamJoon már kezelésbe vette. - itt nem csak én, hanem még az említett személy is ledöbbent -Nála sokkal jobb kezekben lesz Sissy.

Még egy utolsót barátnőmre pillantott és eltűnt a szobájába, mi pedig ott maradtunk a padlót verdeső állunkkal. 

37.rész

Lábadozás...

MiYoung POV.

-Az lehetetlen.
-De nem az. Ha megharapta és a nyála egy része beivódott a szervezetébe, akkor nem.
Ezeket a halk beszélgetéseket hallottam meg, ahogy felkeltem. Igaz szemeimet nagyon nehezen tudtam kinyitni, és beazonosítani sem tudtam hallásról, hogy ki ez a két ember. Megpróbáltam felülni, de csak fájdalom és nyögés lett az eredménye. A látásom is nagyon gyatra volt, ahogy észrevettem.
-MiYoung? - hallottam meg Suga(?) hangját.
-Yoon Gi? - dörzsöltem meg a szemem, és mázlimra szóljon, hogy egy fokkal már jobban láttam őt is. 
-Jézusom! - ült le mellém szorosan -Tudod hogy aggódtunk? De... Most inkább aludj! Pihend ki magad rendesen!
Csak bólintani volt erőm és már vissza is dőltem az ágyba. Lehunytam a szemem egy kicsit, de rögtön olyan volt, mintha valami bekebelezne.
-Baj van? - nézett rám Kook mellőlem -Fáj valamid?
-Igazából a fejem is fáj és a hasam. - érintettem meg a régebbi sebemet, ahol megharapott az egyik fényben járó.
-Megnézem, oké? - ült le ő is mellém és leszedte a kötést rólam. 

Ahogy a kötés lekerült a vékony géz maradt ott, azt is leszedte, mire azt hittem kiugrik a szemem.
-Jesszus! - kaptam hirtelen Yoon Gi keze után -Ez kibaszottul fáj.
-Elhiszem, de hamar meggyógyulsz már. Hidd el! - szorította meg kezem és megpuszilta a fejem.
-Kérlek ne most kezdj hozzá ehhez! - pillantottam rá, amikor is Rap Monster rontott be a szobába.
-Mih... történt? - lihegett nagyokat nézve és közelebb jött.
-Az amit mondtam a telefonban. - válaszolt Yoon Gi.
Mennyi ideig lehettem eszméletlen? 
-Jól vagy MiYoung? - nézett rám teljesen aggódva NamJoon -Nagyon rosszul vagy?
-Nem vagyok jó passzban, de elviselhető a fájdalom. - mosolyogtam rá biztatóan, mire viszonozta a gesztust.
-MiYoung!!! - tört be újra valaki, aki nem más volt, mint az én őrült barátnőm -Vigyázzatok! El az utamból! Légyszi NamJoon. Köszi. - még Yoon Gi-t is kitúrta a helyéről -Jól vagy?
-Igen. - nézek rá nevetve.

Hatalmas fájdalom hasít a sérülésembe.
-Látom. - pillantott rám szúrósan -Pihenned kell.
-Ezt magyaráztam én is, csak ti betörtetek. - dünnyögött a fal mellet Suga.
-Te maradj csöndben! - szólta le SoHyun -Ha vigyáztál volna rá, akkor nem lett volna ez!
-Mi francot vigyázzak rá, amikor csak úgy összeesett, miközben sírt? Mi? - emelte feljebb hangját és kiviharzott a szobából, helyette a többiek jöttek be.
Tényleg! Tegnap - vagy mikor - voltunk otthon, hogy szóljak a nagybátyámnak, hogy jól vagyok. De ő már halott volt... És pont akkor kebelezte be az a nyomorék dög is.
-Ne is törődj ezzel a pukkandúrral! - mondta SoHyun -Ilyen amióta hazajöttetek és NamJoon-nal beszélt. 
Az álmom is... De mire utalhatott?
-Élsz te még vagy meghaltál? - lebegtette meg kezét előttem barátnőm.
-Már én sem tudom. ÁÚÚ! - jajdultam fel, ahogy megéreztem a fertőtlenítő csípős hatását a sebemnél. 
-Eléggé piszkos lett és rossz állapotban van. - mondta Kookie és tovább folytatta.
Eközben mindenki csak figyelt és meg sem mukkant.
-MI LENNE, HA NEM STÍRTÖLNÉTEK A FELSŐTESTEM??? - akadtam ki, és ezzel együtt újból belehasított a hasamba a fájdalom.

-Bocsi. - nevetett J-Hope- Túl szexi a köldököd.
-Menj a picsába! - dobtam neki egy párnát, ami telibe találta.
-Csak vicceltem. - nevetett tovább már JiMin-nel együtt.
-Készen is vagyunk. - egyenesedett ki Kook -Most nem kötöm le, amíg itt fekszel, hagy szellőzzön és húzódjon össze egy kicsit.
-Huh... - vettem nagy levegőt, majd kifújtam -Rendben van.
-Most pedig hagyjuk őt pihenni. - próbált mindenkit kiterelni a csapatunk legfiatalabb tagja, de egy valaki mégis maradni akart. 
-Én nem mozdulok innen. - jelentette ki SoHyun -Maradok mellette.
-Nem, mert pihenésre van szüksége. - fogta meg a kezét Kookie.
-De én hagyom. - ellenkezett So.
-De nem hagyod. 
-Mondom maradok. - állította az igazát.
-Akkor... - próbálta visszafogni a csúnya szót JungKook nagy nehezen, majd kiment a fiúk után. 
-Végre a fiúk kimentek így tudunk nyugodtan beszélgetni. - helyezkedett el mellettem és belekezdett a több órahosszás trécselésbe.