Mit csinálsz!??
MiYoung POV.
Mikor szemeimet kinyitottam egy raktárszerű helyen véltem felfedezni honlétem. Hatalmas sötétség uralkodott és semmi nem adott egy cseppnyi világosságot sem. A csöndet olykor megzavarta egy egy üveg törése, ami aggasztott. Ültem, viszont fel akartam állni, de nem sikerült, mert kezeim és lábaim olyan szorosan voltak lekötözve, hogy moccanni sem bírtam. Körülnézve mindenhol csak romokat, törmelékeket láttam - ahogy ki tudtam szűrni, mikor olykor bevilágított valami az ablakon keresztül - és miközben szugeráltam a helyet kicsapódott a vasajtó.
-Hogy lehet az, hogy beléd szeretett az a szerencsétlen? - hallottam meg egy női hangot -Olyan tehetetlen és szerencsétlen vagy.
-Beszélj a magad nevében! - szájaltam vissza, mire előkapott egy pisztolyt és a lábamba kaptam egy lövést, aminek a fájdalmától felsikoltottam.
-Dugulj el te szuka, mert akár a fejedet is szétlőhetném.
-Akkor miért nem teszed? - sziszegtem, miközben félig görnyedten ültem a székben.
-Mert a főnök még el akar veled beszélgetni. - pont megláttam azt a fancsali pofát, amit eközben vágott.
-Milyen főnök? - ekkor felkapcsolódott minden falon csüngő lámpa, életet lehelve a helybe.
-Bocsánat, hogy megvárattalak drága MiYoung. - csapódott be egy igazán jóképű srác az ajtón.
Mosolygott, de ahogy rám pillantott lefagyott az arcáról a mosoly és a lányra nézett bosszúsan: -Mondtam, hogy kötözd ki! Nem voltam világos?
-Pont most akartam. - dörmögte és megindult felém.
Először csuklómról szedte le le a bőrszíjakat, majd ahogy a lábamról kezdte összeszorítottam a fogaimat.
-Te meglőtted? - lépett oda hozzánk és lehajolt a lábamat megnézni -Normális vagy HyoKim?
-Szájalt velem, mégis mit tehettem volna? - állt fel felháborodottan.
-Nem érdekel. - állított fel -Úgy látom nem volt elég neked, hogy megdugattad magad a pasijával, de még kapni is akarsz.
Ekkor szeme teljesen feketére változott, majd a lányra pillantott, utána az ajtóra. Három fényben járó jött be és kezdett haladni a lány felé. Hirtelen hátrálni kezdtem, de a pasas keze derekamon volt és fogta egyik kezem, így nem tudtam lépni.
-Nem kell félned. - suttogta a fülembe -Csak a parancsomra cselekszenek.
-Mégis mit művelsz JooHeon? - ordította a lány, mire egy hangos sikolyt hallottam, a srác - ezek szerint JooHeon mellkasába fúrtam az arcom.
Pár másodperc múlva már messzebbről hallottam a sikolyokat, ezért óvatosan felnéztem.
-Nyugodj meg! - simított végig arcomon mosolyogva, mire egy jóleső érzés futott át rajtam -Gyere! Gondolom sok kérdésed van hozzám, nekem pedig sok mondani valóm.
Csak bólintottam, mire kézen fogva indultam el vele, félig meddig botorkálva.
-Jaj, bocsánat! - kapott fel egy pillanatban az ölébe -Teljesen kiment a fejemből, hogy meglőtt az a ribanc
-S-Semmi gond. - mondtam teljesen elvörösödött fejjel, amit reméltem, hogy nem látott meg.
Nem volt merszem felnézni és megnézni, mégis miféle helyen voltam, de ahogy hirtelenjében megálltunk a kíváncsiság felülkerekedett. Egy mahagóni faajtó előtt álltunk, amikor is JooHeon letett, hogy ki tudja nyitni azt, majd lassan belépdeltem előtte.
-Nyugodtan foglalj helyet az ágyon, vagy a fotelban. - mondta, amíg egy italos szekrényhez nem sétált és öntött magának, ha jól láttam wiskey-t. Szimpatikus helynek találtam a fotelt, ami mellett még egy volt, azok előtt pedig egy kisebb üvegasztal. A szoba egy nyugodt, kellemes aurát árasztott, amitől az én szívem is lassabban vert mint, amikor megláttam a hibrideket.
-Szeretnék a közepébe vágni, mert feleslegesnek tartom, hogy köntörfalazzunk. - ült le mellém -Én voltam az, akinek a parancsára megharaptak a hibridek.
Köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen bejelentésétől, aztán valahogy szólásra nyitottam szám.
-De... mi volt erre az okod?
-Ez egy nagyon hosszú, kevéssé bonyolult történet. Nos, amint észrevetted ezek a lények képesek a napfényben is élni már egy jó ideje. Ők időről-időre folyamatosan fejlődnek és ehhez táplálék szükséges. Képesek több ezer kilométerre elmenni azért, hogy elegendő táplálékot magukhoz vegyenek. Én vagyok a soros, hogy irányítsam őket, miután apám meghalt. Ez generációnként megy végig, fiúgyermekről-fiúgyermekre. Ha lányt szül az anya, azt kénytelenek lesznek megöletni, és addig próbálkozni, amíg nem születik fiú. Ehhez persze kell egy anya is, itt jössz a képbe te és a harapás. Azzal, hogy megharaptattalak az egyikőjükkel képesek vagyunk követni téged, és hogy tudd mennyire közel vagyunk, akaratlanul is fájni kezd a fejed, bármi előzetes nélkül. Azért haraptattalak meg, hogy a véred egy része is hozzánk kössön, az így megy évezredek óta.
-Várjunk egy percet! - állítottam le -Szóval azért, haraptattál meg ezekkel a dögökkel, hogy gyereket szüljek neked, aki tovább fogja ezeket az izéket irányítani?
-Egyszerűsítve igen. - bólintott és beleivott a wiskey-be -Tudom, hogy furcsának és visszataszítónak hangzik ez az egész, de én téged talállak a legalkalmasabb anyának és egyben szexpartnernek.
-Na jó... - dőltem teljesen hátra egy fintort bevágva -Ez egyszerre hátborzongató és egyben perverz. Miért én? És... - ekkor bepánikoltam - Hol vannak a barátaim? Hol van SoHyun? Hol van Yoon Gi és a többiek?
-Huh... - dőlt hátra ő is, miközben sóhajtott -Jól vannak csak kómába estek még a házatokban. Valószínűleg még most ébredeznek.
-Látni akarom őket! - akaratoskodtam.
-Sajnálom, de ez mostantól lehetetlen. - rakta le az üres poharat az asztalra és elém állt, majd felállított -Innentől kezdve csak itt lehetsz, mellettem.
-De...-
Mondatomat még elkezdeni sem tudtam, mert ajkait az enyémre nyomta és szorosan húzott magához.
Hát sziasztok drágák!!^^ Először is szeretném megköszönni, - megint - hogy ennyien olvassátok és követitek a blogom. El sem tudom mondani mennyire jó érzés. Sajnos még pár rész és elérkezünk a végéhez, aminek én sem örülök. :/ De ahogy barátnőm mondta, egyszer minden véget ér, ahogy nem sokára ez a történet is. Egy másik fontos dolgot szeretnék még közölni veletek ez pedig nem más mint a...: Hungarian Kpop Translates. Ezt a fordítással, memékkel és doramaajánlással foglalkozó blogot én és barátnőm, úgymond írjuk. Ha van kedvetek nézzetek be, van egypár bejegyzés. ;)
Köszönöm, hogy elolvastátok és további szép napot kívánok nektek!!!^^
-Hogy lehet az, hogy beléd szeretett az a szerencsétlen? - hallottam meg egy női hangot -Olyan tehetetlen és szerencsétlen vagy.
-Beszélj a magad nevében! - szájaltam vissza, mire előkapott egy pisztolyt és a lábamba kaptam egy lövést, aminek a fájdalmától felsikoltottam.
-Dugulj el te szuka, mert akár a fejedet is szétlőhetném.
-Akkor miért nem teszed? - sziszegtem, miközben félig görnyedten ültem a székben.
-Mert a főnök még el akar veled beszélgetni. - pont megláttam azt a fancsali pofát, amit eközben vágott.
-Milyen főnök? - ekkor felkapcsolódott minden falon csüngő lámpa, életet lehelve a helybe.
-Bocsánat, hogy megvárattalak drága MiYoung. - csapódott be egy igazán jóképű srác az ajtón.
Mosolygott, de ahogy rám pillantott lefagyott az arcáról a mosoly és a lányra nézett bosszúsan: -Mondtam, hogy kötözd ki! Nem voltam világos?
-Pont most akartam. - dörmögte és megindult felém.
Először csuklómról szedte le le a bőrszíjakat, majd ahogy a lábamról kezdte összeszorítottam a fogaimat.
-Te meglőtted? - lépett oda hozzánk és lehajolt a lábamat megnézni -Normális vagy HyoKim?
-Szájalt velem, mégis mit tehettem volna? - állt fel felháborodottan.
-Nem érdekel. - állított fel -Úgy látom nem volt elég neked, hogy megdugattad magad a pasijával, de még kapni is akarsz.
Ekkor szeme teljesen feketére változott, majd a lányra pillantott, utána az ajtóra. Három fényben járó jött be és kezdett haladni a lány felé. Hirtelen hátrálni kezdtem, de a pasas keze derekamon volt és fogta egyik kezem, így nem tudtam lépni.
-Nem kell félned. - suttogta a fülembe -Csak a parancsomra cselekszenek.
-Mégis mit művelsz JooHeon? - ordította a lány, mire egy hangos sikolyt hallottam, a srác - ezek szerint JooHeon mellkasába fúrtam az arcom.
Pár másodperc múlva már messzebbről hallottam a sikolyokat, ezért óvatosan felnéztem.
-Nyugodj meg! - simított végig arcomon mosolyogva, mire egy jóleső érzés futott át rajtam -Gyere! Gondolom sok kérdésed van hozzám, nekem pedig sok mondani valóm.
Csak bólintottam, mire kézen fogva indultam el vele, félig meddig botorkálva.
-Jaj, bocsánat! - kapott fel egy pillanatban az ölébe -Teljesen kiment a fejemből, hogy meglőtt az a ribanc
-S-Semmi gond. - mondtam teljesen elvörösödött fejjel, amit reméltem, hogy nem látott meg.
Nem volt merszem felnézni és megnézni, mégis miféle helyen voltam, de ahogy hirtelenjében megálltunk a kíváncsiság felülkerekedett. Egy mahagóni faajtó előtt álltunk, amikor is JooHeon letett, hogy ki tudja nyitni azt, majd lassan belépdeltem előtte.
-Nyugodtan foglalj helyet az ágyon, vagy a fotelban. - mondta, amíg egy italos szekrényhez nem sétált és öntött magának, ha jól láttam wiskey-t. Szimpatikus helynek találtam a fotelt, ami mellett még egy volt, azok előtt pedig egy kisebb üvegasztal. A szoba egy nyugodt, kellemes aurát árasztott, amitől az én szívem is lassabban vert mint, amikor megláttam a hibrideket.
-Szeretnék a közepébe vágni, mert feleslegesnek tartom, hogy köntörfalazzunk. - ült le mellém -Én voltam az, akinek a parancsára megharaptak a hibridek.
Köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen bejelentésétől, aztán valahogy szólásra nyitottam szám.
-De... mi volt erre az okod?
-Ez egy nagyon hosszú, kevéssé bonyolult történet. Nos, amint észrevetted ezek a lények képesek a napfényben is élni már egy jó ideje. Ők időről-időre folyamatosan fejlődnek és ehhez táplálék szükséges. Képesek több ezer kilométerre elmenni azért, hogy elegendő táplálékot magukhoz vegyenek. Én vagyok a soros, hogy irányítsam őket, miután apám meghalt. Ez generációnként megy végig, fiúgyermekről-fiúgyermekre. Ha lányt szül az anya, azt kénytelenek lesznek megöletni, és addig próbálkozni, amíg nem születik fiú. Ehhez persze kell egy anya is, itt jössz a képbe te és a harapás. Azzal, hogy megharaptattalak az egyikőjükkel képesek vagyunk követni téged, és hogy tudd mennyire közel vagyunk, akaratlanul is fájni kezd a fejed, bármi előzetes nélkül. Azért haraptattalak meg, hogy a véred egy része is hozzánk kössön, az így megy évezredek óta.
-Várjunk egy percet! - állítottam le -Szóval azért, haraptattál meg ezekkel a dögökkel, hogy gyereket szüljek neked, aki tovább fogja ezeket az izéket irányítani?
-Egyszerűsítve igen. - bólintott és beleivott a wiskey-be -Tudom, hogy furcsának és visszataszítónak hangzik ez az egész, de én téged talállak a legalkalmasabb anyának és egyben szexpartnernek.
-Na jó... - dőltem teljesen hátra egy fintort bevágva -Ez egyszerre hátborzongató és egyben perverz. Miért én? És... - ekkor bepánikoltam - Hol vannak a barátaim? Hol van SoHyun? Hol van Yoon Gi és a többiek?
-Huh... - dőlt hátra ő is, miközben sóhajtott -Jól vannak csak kómába estek még a házatokban. Valószínűleg még most ébredeznek.
-Látni akarom őket! - akaratoskodtam.
-Sajnálom, de ez mostantól lehetetlen. - rakta le az üres poharat az asztalra és elém állt, majd felállított -Innentől kezdve csak itt lehetsz, mellettem.
-De...-
Mondatomat még elkezdeni sem tudtam, mert ajkait az enyémre nyomta és szorosan húzott magához.
Hát sziasztok drágák!!^^ Először is szeretném megköszönni, - megint - hogy ennyien olvassátok és követitek a blogom. El sem tudom mondani mennyire jó érzés. Sajnos még pár rész és elérkezünk a végéhez, aminek én sem örülök. :/ De ahogy barátnőm mondta, egyszer minden véget ér, ahogy nem sokára ez a történet is. Egy másik fontos dolgot szeretnék még közölni veletek ez pedig nem más mint a...: Hungarian Kpop Translates. Ezt a fordítással, memékkel és doramaajánlással foglalkozó blogot én és barátnőm, úgymond írjuk. Ha van kedvetek nézzetek be, van egypár bejegyzés. ;)
Köszönöm, hogy elolvastátok és további szép napot kívánok nektek!!!^^
Sziaa!
VálaszTörlésNa igen XD Nekem minden rövid. Mert vagy többet akarok, vagy úgy érzem nem írtam eleget. Én tényleg nem tudom mit mondjak. Most szinte minden kiderült, ezeket a lényeket valaki irányítja. De mi lenne, ha a halálba vezetné őket? Az lenne a legegyszerűbb. Csak még az nem tiszta, hogy honnan jöttek és hogyan tudja őket irányítani ez az ember.
Már soha többé nem láthatja SoHyun-t, vagy a fiúkat. Az egyik részben, amikor álmodott a lánya bántotta, aki Suga gyermeke volt, de eközben a szeretjőe meg RapMon. Akkor most az van, hogy JooHeon-nak a... Hogy is mondjam? Szexpartnere lett.
És van az a csaj, aki ugye nagyon tapad Sugára és ő kapcsolatban van ezzel az emberrel, így már értem, hogy élte túl, amikor arra mentek a járkálók. Most már nagyon kíváncs vagyok mi lesz ebből :DDD Annyira jól fogalmazol és áááh nem sokára vége, de kíváncsi vagyok milyen csavart raksz még előtte bele. Amúgy jó az új desing *---* Ügyi vagy donsaeng <3
Puszi :* (U.i.: tényleg nem tudom miket írhatnék XDDD)
Sziaaa!!
TörlésBazzeg most én nem tudom, hogy mit írjak a kommentedre. xD Nem akarok semmit igazából, mert akkor következtetnél, ami nekem nem jó. xD Szóval nekem csak ennyi lenne a reagálásom és igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt.^^ :DD
Pusziii :*