11.rész

Sötétben...

SoHyun POV.

Míg barátnőm fűzte J-Hope-ot, addig mi JungKookkal elmentünk vécére. Félreértés ne essék, nem egyszerre. Miután elintéztük a dolgunkat, úgy döntöttünk körbejárjuk az épületet. A másodikról lementünk a földszintre és ott nézelődtünk.
-Még jó, hogy tudod mi hol van. - szólaltam meg
-Igazából még nem voltam felfedező körúton. - vakarta meg idegesen a tarkóját
-Mi van?? - álltam meg hirtelen -Most azt mondod, hogy nem tudod, hogyan kell visszamenni?? Ez egy útvesztő Kookie. Érted??? Egy útvesztő!!
A végén már idegesen ordibáltam ezzel megrémisztve a nálam fiatalabb srácot. 
-Bocsánat JungKook. Nem akartam felemelni a hangom. - nyugtatásképp átöleltem és ő a vállamra helyezte fejét. 
Nem vártam tőle választ, csak támaszkodott rajtam, majd mikor már megnyugodott - gondolom én - elengedett és rám nézett.
-Semmi baj. Mindig is én voltam a csapatban a leggyengébb és legérzékenyebb, ezért sokat cukkoltak a suliban is.
-Szerintem nem baj, hogy ha egy pasi érzékeny. Sőt vannak akik ezt szeretik. - biztattam

Egy mosoly szerűséget varázsolt magára, majd próbáltunk visszajutni. Hát egy kicsit eltévedtünk és egy üres folyosón találtuk magunkat. Elindultunk azon, ott volt egy lépcső, annak az aljában pedig fémbotok. 
-Nem visszük el őket? Talán még használhatók valamire. - adta az ötletet a srác
-Jó ötlet.
-Arra viszont kíváncsi lennék, hogy hogyan kerültek ide. 
Nem sokat törődtünk ezzel az aprósággal, mindketten felkaptunk pár darabot és cipelni kezdtük a lépcsőn felmenet. Hál istennek megtaláltuk a szobánkat, de mivel mindketten nagyon bénák vagyunk, el is ejtettük. Nagy csörömpölés lett a vége és szó nélkül felszedegéltük. Abban a pillanatban kivágódott az ajtó és én JungKook mögé bújtam aki szintén megijedt.

-A frászt hozzátok az emberre! - fújta ki a bent tartott levegőt Jin
-Hát még ti! - feleselt Kookie - Letennétek a fegyvert, mert egy kicsit zavaró.
-Te is zavaró vagy. - mondta V
Ezt a mondatát nem tudtam mire vélni. Ez most egy kicsit összezavart. Kicsit!? Nagyon. 
-Minek hoztátok ezt a sok fémrudat? - kérdezte Rap Monster
-Én sejtem. - mosolygott pimaszul JiMin
-Nem, nem jól sejted. - bújtam ki JungKook mögül
-Úgy gondoltuk, hogy valamire jó lehet. Így elhoztuk. 
-Végül is... valamire jók lehetnek. JiMin! Segíts nekik behozni! 
-Oké. Kis idő elteltével már mindenki nyugodtan ült vagy az ágyán, vagy egy széken.

Unalmas volt a helyzet, de inkább ez, mint a vérszívó fenevadak. Olyan mesebéli ez az egész. Ha nem láttam volna őket a saját szememmel akkor el se hittem volna.
-Döntöttél már Rap Monster? - törte meg a kínos csöndet J-Hope
-Igen.
-És megosztod velünk? - kérdezte JiMin
-Persze. A döntésem pedig az, hogy nem. - felelte mogorván
-De miért? - fordultam felé
-Mert még nekünk is túl veszélyes. Nem hiányzik, hogy megsérüljetek vagy akár meghaljatok. Ezért döntöttem így.
-Az jobb, hogy a ti védelmetek alá vagyunk szorulva? Miért tudnátok minket is bevonni az őrjáratba vagy ilyesmi. Nem lehet olyan nagy cucc.
-Amint mondtam, NEM. - hangsúlyozta ki az utolsó szót - Nem akarunk két lányt holtan találni ezen a területen. Remélem felfogtátok. 
Hogy tud ilyen nyugodt lenni ebben a helyzetben is? Sokkal könnyebb dolguk lenne, ha mi is közresegítenénk.
-Ez a döntés végleges. Ajánlom, hogy tartsátok be! JiMin és Jin, ti készüljetek a másik őrjáratra.
-Velem mi lesz? - kérdezte Suga
-Vécére nem mentek el egymás nélkül. Ki nem bírnék még egy őrjáratot veled, hallgatva az aggódásod. Inkább maradjatok itt V-vel.
Ahogy ezt kimondta barátnőm mosolyogva pillantott Sugara, aki szintén majd kicsattant az örömtől. A három srác összeszedte magát és elhagyták a területet. El tudtam volna viselni ezt a helyzetet, de V mérges pofájával szemben, kicsit frusztráló volt.


Kicsit később a fejem is elkezdett fájni, ennek következtében megkérdezte van-e gyógyszerük. Azt lehúztam egy kevéske vízzel és bebújtam V mellé. Nem tudom mi baja lehet, de én nem fogok miatta idegeskedni. Ha valami bántja vagy elmondja, vagy nem. Nem tudom mennyi lehetett az idő, de már nagyon sötét volt és fáradt is voltam. Szemeim egyre gyorsabban csukódtak le, majd az álom végleg elnyomott.

Remélem tetszett ez a rész is.^^ Szeretném megköszönni a feliratkozást és a sok olvasót, valamint a folyamatos véleményeket facebookon és itt is. Erőszeretettel várom a gondolataitokat továbbra is. :)