12.rész

A sötét mulandó...

MiYoung POV.

 

Két nap. Két nap telt már el és egyre reménytelenebbnek tűnik a kijutásunk. Tegnap ismét megtámadott minket az egyik. Ha JiMin nincs ott a karom odalett volna. 
Délelőtt volt. JiMin, V, JungKook és Hoseok maradt itt velünk. Én épp zuhanyzásra készültem és amikor kiléptem a szoba ajtaján nekem rontott az a bestia. Nem volt időm reagálni, nem jött ki hang a torkomon. Rengeteg vért vesztettem és utána karomat vette célba. Majd JiMin kijött, mert furcsállta, hogy ilyen sokáig elvagyok. Nem voltam a legjobb állapotban, a vérnyomás lement és eszeveszettül szédültem. Ha nem négyszer kellett rajtam kötést cserélni, akkor egyszer sem. A vér nem állt el csak hosszú idő után. A fiúk csak este jöttek vissza és Yoon Gi szinte az idegrohammal küzdött, pedig nem szeret ideges lenni. Örülök, hogy ennyire a szívén visel és bármit megtenne értem. Tényleg nagyon szeretem őt és remélni tudom, hogy ez az ő részéről nem mulandó. 

Suga POV.

Ma ismét be voltam osztva, pedig igazán maradtam volna MiYoung mellett. Most semmi másra nem vágytam csak arra, hogy visszamenjünk abba a romhalmazba és ápolhassam őt. 
-Mikor megyünk vissza? - nyűgösködtem
-Nyugodj már le! - szólt rám V
Nem tudom, hogy mi van vele. Pár napja már ezt csinálja. Pontosabban amikor azt hittük, hogy megint bejutottak a hibridek, de csak JungKook-ék voltak. Azóta mintha fegyverrel kényszerítenék, hogy ilyen mogorva legyen. 
Olyan másfél óra telhetett el, ez idő alatt megöltünk ismét egy adag vérszívót. Sohasem akarnak elfogyni? Most úgy érdekességképp. Ahogy beléptünk az ajtón az olyan mozdulattal vált le a helyéről.
-J-Hope igazán megszerelhetné a zárat már. - panaszkodott V
-Szerintem nem csak a zárat. - folytatta Rap Monster

Felcammogtunk az emeletre és megkönnyebbülten láttam, hogy a hercegnőm nyugodtan alszik és a fiúk csatára készen állnak. SoHyun is nyugodtan fekszik és lustálkodik. Mi mást csinálhatna? Csak intettem JungKooknak, Hoseok és Jinnek, majd levedlettem magamról a kabátom és egyéb fegyvert. Felkúsztam az ágyra, betakaróztam és szorosan magamhoz húztam szerelmem. Na de várjunk egy percet... Szeretjük egymást, de nem járunk. Vagyis csak azt hiszem, hogy szeret. Szeret ő engem? És én szeretem őt? Igen szeretem őt, de ha ő nem szeret viszont? Azt akarom, hogy úgy szeressen ahogy én őt. Bár az lehetetlen, mert ahogy én szeretem őt annál nem fog jobban. Na most már végképp nem értem ezt az egészet. Hagyjuk is. 
-Yoon Gi... - suttogta halkan
-Mit szeretnél? - tűrtem hátra egy tincset a hajából
-Szeretlek. - mosolygott, de nem nyitotta ki a szemét. Így is gyönyörűen néz ki.
-Nálam jobban nem.
-Ezzel vitatkoznék. - pattantak ki a szemei
-Ne tedd. - adtam az ötletet
-Srácok!? - halottam meg Hoseok hangját
-Mondjad haver. - állt mellé Jin
-Mit szólnátok, ha azt mondanám, hogy elegem van a szendvicsből és az egyéb ilyen túrakajákból?
-Szóhoz se jutnánk. - felelte SoHyun, mire V szomorú fejjel rápillantott.

Ez ilyenkor mit érez?? Vagy csak én vagyok olyan hülye, hogy nem veszem észre mi történik körülöttem? Lehet MiYoung szépsége elvakított? Hát persze, hiszen ő gyönyörű.
-De most úgy komolyan. Ti is szívesen ennétek már rendes kajákat. És ezek se fognak örökké eltartani minket. - emelte fel a félig megrágott szendvicset
Mindenki Rap Monster főnökre kapta a fejét.
-Most miért nézett rám mindenki?
-Na vajon miért? - kérdezett vissza SoHyun
Esküszöm, hogy ennek a lánynak egy tengernyi visszaszólása van. Soha nem lehet mellette unatkozni az szent. Akárcsak Taehyung.

V POV.

Dühös vagyok, de nem tudom miért. Vagyis tudom, de mégsem. JungKookra neheztelek vagy SoHyunra? Nem tudom... Már pusztán az felbosszantott, hogy megláttam őket együtt, de nem értem, hogy miért...? Semmi közöm hozzá, de mégis érdekel mi van vele. Ez már akkor elkezdődött amikor megláttam és folytatódott a támadással. Nem tudom mi lehet köztünk, de valami van. Érzem. Vagy ez csak a gyomorkorgásom? Nem ez valami más. Nem éreztem még ilyet, mert nem volt ki iránt. Ő tényleg más, mint a többi lány. Nagy a szája és verekedni is tud, ami nagy dolog. Tennem kell valamit, hogy tudjam mi is az ami bennem zajlik. És ha bebizonyosodik az amit én gondolok, akkor... akkor... nem tudom. Á, én ehhez túl hülye vagyok.

SoHyun POV.

Úgy gondolom, hogy J-Hope a hasznomra lesz. Ha így folytatódik akkor mindenki megfogja utálni az ittlétet és el akarnak, majd menni innen. Tökéletes, és MiYounggal is kiszabadulunk. Nem mintha nem élvezném a fiúk társaságát, el is fogadná őket barátoknak, de V-t hagyják otthon. Belőle már elég volt. Oké, hogy jól néz ki - meg be - és van olyan alkalom amikor kedves és jó fej, de máskor egy felettébb bosszantó, makacs, pimasz és nyomasztó személy. Más formában semmi bajom nem lenne vele, de ezen dolgok felett nem tudok szemet hunyni. Én nem veszem figyelembe az emberek rossz tulajdonságait, de ő... nos... más. Valóban más.