13.rész

Folyamatban...

 

MiYoung POV.

Az éjszaka közepén arra ébredtem fel, hogy rettentően fázok és valami égető fájdalom hasít a lábszáramba. Sokat pislogtam amíg végre tisztán láttam. Feljebb emeltem a fejem és megláttam a vérben úszó testrészem. A sötétségtől még mindig homályos volt minden, de azt láttam, hogy a szemben lévő ágynál - amin So Hyun és V fekszik - tornyosul valami. Óvatosan körbenéztem és mindenki békésen aludt. Kicsit megrémültem és nagyon halkan ébresztgetni kezdtem Sugat. 
-Mi a baj? - mondta nyűgös hangon
-Halkan. - mordultam rá -Valami van itt és a lábam eszméletlenül ég.
Több se kellett a srácnak kipattantak a szemei, előkapta a pisztolyát a párnája alól, célba vette a szörnyet és lőtt a szemben lévő ágy felé. Erre mindenki felkelt, SoHyun pedig V ölébe vetette magát a félelemtől. A lény az ágyra esett eszméletlenül és barátnőm undorodva bújt V mellkasába. 

-Vigyétek már arrébb ezt az izét. - kényeskedett
JiMin és Jin kiszállították a szobából a holttestet, de So Hyun még most sem volt hajlandó elengedni a srácot. 
-Hát szállj már le rólam. A lábam már zsibbad. - V ölbe fogta és magam mellé helyezte a lányt, viszont SoHyun abban a pillanatban visszahúzta őt és nem engedte el.
Hű, de ragaszkodó lett. Háhá...
-Hát megfojtasz te nő személy. - próbálta magától eltolni drága, egyetlen barátnőmet, de feladta és megadóan visszafeküdt mellé.

V POV.

Ha talán nem fekszek le mellé akkor tényleg megfulladok. Hogy lehet egy lánynak ilyen szorító ereje?? De most úgy őszintén valaki megmondaná a választ!? Ha nem, hát úgy is jó. Csak azt tudnám miért lett hirtelen ennyire ragaszkodó...? Miért érzek valami különös érzést iránta? És vajon ő is ezt érzi? Vagy teljes szívéből utál? Rengeteg kérdés van bennem ami válaszra vár, de úgy érzem még sokára kapom meg ezt. Nem számít... vagy de? Eddig nem voltam ilyen határozatlan személyiség, de amióta ez a két lány belekerült az életünkbe minden más lett. Nem volt elég felbolydult életünk, neeeem nekik még jobban fel kellett kavarni az álló vizet. Sokkalta egyszerűbb lenne az ittlétünk, ha ők ketten nem döntenek úgy, hogy ellátogatnak az éjszaka közepén egy elhagyatott vidámparkba. Ez is csak nekik, kettejüknek juthatott az eszébe... senki másnak. Ha így folytatjuk mindenki halottan fog kikerülni innen. Ezt az egyet biztosra merem állítani. 

-Na jól van. Mától kiképzésben vesztek részt. - jelentette ki Rap Monster, amire mindenki jobb kedvre derült - De ha rinyálást hallok én nem tudom csinálok veletek.
-Ez mind szép és jó, meg örülünk is neki. De nem lehetne nappal csinálni? - bújt ki a mellkasomból SoHyun
-Végül is de. - rántotta meg a vállát, majd visszafeküdt mindenki aludni
-Khm... Valamit elfelejtettetek. - szólalt meg Suga
-Mit? - kérdeztem
-MiYoungnak vérzik a lába!!! - ordította el magát
-Miért nem mondtad hamarabb? - ült fel Jin
-Mert elvoltunk foglalva. - biggyesztette le ajkait
Jin segített ellátni a sebet, majd nagy nehézségek árán felálltam és bezártam az ajtót, hogy biztosan ne legyen még egy ilyen alkalom ma éjjel.

Reggel békésen ébredtem, viszont valami nagyon nyomta a mellkasomat. Kinyitottam a szemeimet és meglepve néztem, hogy az a valami So Hyun. Nem volt szívem felkelteni őt így kénytelen voltam megvárni amíg felébred. A többiek már fent kukorékoltak, volt aki már felöltözve szaladgált el vissza a szobában és volt aki az ágyban lustálkodott. Az utóbbit Sugaékra és JungKookra értem. Nagy ásítások közepette arra lettem figyelmes, hogy az alvó rémálom már mocorog, majd lassan felemeli a fejét.
-Végre felkeltél. - hangomra megremegett és felém kapta a fejét amit csak pár centi választott el.
Mondanom sem kell nagyra nyílt szemekkel és lebiggyesztett ajkakkal bámultuk egymást, pár másodperccel később már nem állta a pillantásom és elfordult, ezzel együtt pedig fel is állt. 

Suga Pov.

Az éjszaka nagyon frusztrálónak bizonyult. Még akkor sem éreztem biztonságban magam amikor V biztosra bezárta az ajtót. Lehet a betört ablakok teszik. Azokon át hideg levegő áramlott és ennek hatására Sissy szorosan hozzám bújt, amit nem is bántam. Jó volt a karjaimban tartani őt és hallgatni a lélegzetvételét. Félek, hogy ez egy óvatlan pillanatban már nem fog így lenni. Nem fog lélegezni, nem fog verni a szíve és szemei feladják a szolgálatot. Már ettől a gondolattól is sírni tudnék, de erősnek kell maradnom. Mit mondana, ha másodszorra is látna a legsebezhetőbb pillanatomban? Akkor már úgy érezné, hogy nincs remény számunkra. Ha már én is összetörnék akkor ő mit tenne? Hahh... muszáj kitartani és rávenni Rap Monstert, hogy jussunk innen ki. Körülbelül egy hete lehetnek itt a lányok és a nevelőik már tuti halálra aggódták magukat. És anya is nagyon rossz színben lehet. 

A kicsi fia már másfél hónapja ,,eltűnt" és nem is jelentkezett. Már biztos feladta a keresésem. Soha nem voltam egy jó gyerek. Mindig lógtam az iskolából és nem voltak fényes jegyeim se, de valahogy elvégeztem azt is. Apa szerelőműhelyét vittem tovább és egyre jobban fizetett. Egy nap bejött Rap Monster a motorját megszereltetni és akkor kezdődött az egész. A barátságunk, a banda, a kavarodás és a folytonos veszekedések otthon. Ezt meguntam, összepakoltam és otthagyta anyát és NamJoonékhoz költöztem egy időre. Családi vállalkozásuk volt és elég jól ment. Két fegyverüzletük volt a város két végén. Innen lettek a pisztolyok és egyéb önvédelmi eszközeink. Pár napra rá apa megtalált engem és követelte, hogy menjek haza, mert anyám belebetegszik a tétlenségbe. Viszont én makacs voltam és idióta módon elmentem mellette. Nem törődtem az otthoniakkal, csak magammal és a srácokkal. Nem vagyok büszke magamra. Legszívesebben leköpködném magam, de még az is kevés lenne. Egy utolsó szemétláda vagyok, aki őrületbe kergette a saját szüleit. Én egy emeletes barom vagyok...