14.rész

Kiképzés...

 

SoHyun POV.

V... V egy külön történelemnek számít. Mit is mondjak...? Nem tudom... Ahogy öleltem őt megdobogtatta a szívem. Megijedtem, mert nem tudtam mire vélni a viselkedésem. A szívem felgyorsult, remegni kezdtem. Az illata éltető levegőként hatott rám, érintése perzselő volt számomra. Ahogy érzetem mellkasa folytonos mozgását, mindig kétszeresre gyorsult lélegzetvételem. Mi történt velem? Eddig nem voltam ennyire... bizonytalan. Igen, ez az a szó. Bizonytalan. Amíg nem ismertem meg ezt az űrlény V-t nem ismertem bizonytalanságot. De ez már akkor megváltozott amikor megcsókolt. Egyáltalán miért tette? Miért kellett megszületnie és találkoznia velem? Maga a tekintete megremegtet, érintését már kevésbé állom, nem beszélve arról amikor kettesben vagyunk. Hát amikor alszunk... egy ágyban... szorosan egymás mellett. Már a puszta gondolattól elvörösödöm. Ilyen hatással vagy rám V.

-Ha már engedélyt adtam arra, hogy kifejlesszétek titkos képességeiteket akkor ne aludjatok egész nap. - ébresztett fel minket - a hang alapján - Rap Monster
-Még öt perc. - hallottam meg MiYoung hangját.
MiYoung - riadtam fel magamban és rögtön fel is keltem, majd hozzásiettem.
-Sissy!! Ugye jól vagy? Mond, hogy nincs bajod! - rázogattam fel
-Nincs semmi bajom SoHyun, csak hadd aludjak még pár percet. - morgott
Ez az én barátnőm. Nincs nagy baja. Tudom, mert mindig ilyen amikor felkeltik. Jólesően engedtem ki a bennmaradt levegőt, majd visszasétáltam az ágyunkhoz. Meglepve vettem észre, hogy senki nincs már bent ezért pár percre még visszafeküdtem... volna, ha nem láttam volna meg az ágyon egy pólót, pulcsival, nadrággal, zoknival és a földön egy bakanccsal. A kiképzés... Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből az egészből. Még mindig van bennem annyi remény, ami azt súgja, hogy kijutunk innen és újra láthatom anyut és aput. 

Lassan levedlettem magamról az eddigi ruháimat. Mivel háttal álltam az ajtónak nem láttam semmit mögöttem. Na ez addig volt szép amíg meg ne éreztem két hideg kezet a derekamon. A levegő belém szorult, szemeim nagyra nyíltak és ez fokozódott is, mert ez a személy magához húzott és a nyakam hajlatába csókolt. Ez még hagyján lett volna, de én a felső testemen nem volt más csak egy melltartó. A félelemtől nem tudtam megszólalni, majd mikor már összeszedtem magam elléptem ettől a valakitől. Hátrafordultam és azt hittem, hogy ott helyben meghalok. Ijedten kaptam magam elé az eddig kezemben tartott ruhaanyagot.
-Csini vagy ruha nélkül. - kaptam az első bókot(!?) V-től
-Mi a fészkes fenét akarsz? - kérdeztem halkan, hogy még véletlenül se ébresszem fel az alvó barátnőm.
-A főnök mondta, hogy keltselek titeket, mert elég kómás állapotban voltatok az előbb. - mondta, majd levágta magát az ágyra és onnan figyelt - Mire vársz? Öltözz!
Mi van? Most ez komolyan az akarja, hogy előtte vetkőzzek le? Hát ez nem normális. Mivel úgy tűnt nem akar tágítani, kénytelen voltam elkezdeni öltözni. Mondanom sem kell, hogy nagyon zavarban voltam előtte. Értitek. Egy szál fehérneműben az általam ,,kedvelt" fiú előtt. Ez az érzés pár másodperccel később meg is szűnt amikor már minden ruha rajtam volt. Egy pillantást vetettem V felé és meglepetten vettem észre, hogy nem az a perverz mosoly került az arcára, hanem inkább egy elvörösödött, szégyellős srác jelent meg előttem. Miért lett hirtelenjében ilyen? Igazán kifejthetné a gondolatait, mert nem vagyok egy fejbelátó, mint ahogy észrevettétek. Nem törődve vele, MiYoung ágyához sétáltam és ébresztgetésébe kezdtem. Pár percig igencsak megszenvedtem vele, majd amikor hátrafordultam már ne volt bent V.

Nem is sokára Sissy barátnőm is összeszedte magát, majd lassan kimerészkedtünk a szobából és félszegen egy nevető csoport irányába indultunk. Ami balra volt tőlünk a harmadik ajtó mögött. Oda is nagyon óvatosan nyitottunk be, majd amikor láttuk, hogy mindegyikőjük felfigyelt az ajtónyitódásra beljebb sétáltunk. 
-Készen vagytok? - kérdezte Rap Monster
-Én már tizenkilenc éve. - válaszoltam, mire mókásan megforgatta szemeit és felállt.
-Akkor gyertek utánam. - indult kifele az ajtón.
Mi szó nélkül követtük. Utunk a földszintre vezetett, majd a szabad levegőre. Megint szabadnak éreztem magam. A fejem végre ki tudtam szellőztetni és így minden másabb volt. Tovább sétáltunk az épület mögé és csodálkozva figyeltem, hogy egy igen modern lövészpálya van kialakítva 30 méteres körzetben. Elismerően bólintottam. Hogy tudtak ennyi idő alatt alkalmazkodni és összehozni egy ilyen bigyót? Ezt nevezem srácok. Big Like nektek.

 -Nos lányok. Ez lenne a mi kis szerény lövészpályánk. Amellett, hogy megtanultok lőni, meg kell erősíteni a felső testeteket és a lábaitokat is. - ekkor JiMin és V szólásra nyitotta a száját, de Rap Mon leintette őket - Ha meg mertek szólalni, kiheréllek mindkettőtöket. Visszatérve a gyakorlatokra. Pár fekvőtámasz, guggolás, húzóckodás és máris erősebbek vagytok. Esetleg szemüveges valamelyikőtök?
-Nem tudunk róla. - mondta barátnőm
-Szuper. Akkor jobban meg tudjátok célozni a bábukat. Amikor már úgy veszem észre, hogy sokkal jobbak vagytok, beállítom JiMin-t és V-t élőbábunak.
Amint ezt kimondta az említett személyek egymásra pillantottak, majd Rap Monsterre. Ismét szólni akartak, de inkább hagyták az egészet.
-Kezdjük egy kis fekvőtámasszal. Csináljatok meg most húszat. - amint ezt kimondta mindketten levágtuk magunkat a földre - persze én lassabban - és elkezdtük a mozdulatsort. Nekem pöppet nehezen ment. Akarom mondani egyáltalán nem ment, mert az ötödiknél már a földön feküdtem. 

NamJoon leguggolt mellém, majd megszólalt:
-Azt hiszem nem kevés dolgunk lesz.
Én hevesen bólogattam, majd leültem törökülésbe, úgy figyeltem a mellettem már lihegő lányt. Neki könnyű. Ő karatézott és jógázott is. Jó, hogy ügyesebb, mint én. Amint MiYoung befejezte a fekvőtámaszokat, ásítva ült le mellém, közben a srácok is körénk gyűltek.
-MiYounggal nincs gond, viszont a karjaidnak erősödnie kell. J-Hpoe, hozd ide az 5 kilós súlyzókat! - a miket?? - Ezeket kell egy ideig használnod. Reggel és este 10 darabot megcsinálsz felváltva. Ha már úgy érzed, hogy könnyűek váltunk 10 kilósra. Oké?
-Oké. - fújtattam
-Most menjünk a lövészpályára.
Ismét követtük és a fiúk kezünkbe nyomtak egy-egy fülvédőt, védőszemüveget és pisztolyt.
-Azoknak a kartonoknak kell eltalálnotok a belsejét.
Feltartottuk, célba vettük, majd lőttünk. Nekem kicsit balra már a máj felé volt egy lyuk, míg a Sissy-énél a nyaknál volt egy.
-Jó. Ügyeljetek a tartásra. Úgy látom ez jobban fog menni, mint a fizikai munka. - húzta mosolyra a száját.
Innentől még párszor lőttünk, majd megismerkedtünk a húzóckodással. Hát nem a szívem csücske el kell, hogy mondjam. A lövés az annál érdekesebb, de annak is meg van a technikája. Érdekes lesz ez...

 Sziasztok!!!^^ Hát úgy sikerült, hogy két részt is megtudtam írni egy nap alatt. Ezzel már tegnap este készen voltam, csak már elég késő volt és azt gondoltam felesleges lenne kiposztolni, hiszen kevesen lesztek fent. Na mindegy is. A következő részben fognak szerepelni a fiúk múltja és persze az ő szemszögükből. Hát tegnap is egy érdekes estém volt, mert a nevelőapámnak megmutattam egy zenét telefonomról, ami rá volt kötve a hangfalra. (Este háromnegyed kilenckor, még zenét hallgattam, egészen fél 11-ig.) Bejött, ledőlt az ágyra és hallgatta a zenét (Motionless in White) és közben nézte ahogy írok. Előtte már mondtam neki, hogy kevesebb, mint negyed óra alatt megírtam az új rész háromnegyedét aminek a díjazása egy tátott száj volt. xD Megjegyezte, hogy ő nem tudna ilyen gyorsan írni, mert neki fél óra mire megtalál egy betűt. Hát aki nincs hozzászokva az nem is fog gyorsan írni. Mindegy. Hazajön anyu 10 óra fele és nevelőapám szóba hozza az írástudományom. Na most ez, hogy nézett ki? Kb úgy, hogy megkérdezte anyut, hogy tudja-e milyen gyorsan írok és mennyi mennyiségbe!? És, hogy tud-e valamit egyáltalán rólam. Anyu rávágja, hogy tudja. (Persze, hogy tudja... Hülye kérdés.) Erre nevelőapám, dehogy tudod. Oké nekem itt volt a vég... Minek kérdezed meg akkor? Komolyan úgy érzem, hogy én vagyok az egyetlen normális ember az EGÉSZ családban. Látszik, hogy a nagyapám milyen dinka volt. Nem bántom... jó ember volt. Na mindegy. Bocsi, hogy ennyivel húzta az időtöket, de úgy érzem, hogy amikor megszólal ez az ember, mindig elsorvad egy kicsi az agyamból. További szép napot!!!^^