16.rész

Elhatározottan...

 

SoHyun POV.

A szabályokat betartva, minden este és reggel megcsináltam 5-5 súlyemelést. Össz-vissz négy nap telt el és volt pár összetűzésünk azokkal a férgekkel. Ami a legjobb, hogy pár órája öltem meg a másodikat!!!^^ Háhá. Ugye milyen ügyes vagyok? Tudom én. Vidáman szökdécselve haladtam fel az emeletre inni egy kicsit, amikor szó szerint beleütköztem valakibe. Nem koppant nagyot a fejünk, de azért fájt. Felnéztem és észrevettem, hogy a másik áldozat Taehyung. Igen, megtudtam az eredeti nevét is. Hihi... 
-Mi a boldogságod okozója? - állt meg határozottan előttem
-A halott hibrid elég okot ad. - mosolyogtam boldogan 
-Á, értelek. - mondta, majd egy nagyot sóhajtott és folytatta - Figyelj SoHyun... A napokban már egyre inkább érzek valami különöset, itt. - fogta meg a kezem, majd a szíve helyére rakta. Nem értettem mit akar ezzel, de ahogy a testéhez értem szinte perzselt. - Amikor a közeledben vagyok minden sokkal kuszább lesz és megzavarodik az elmém. Általában én nem vagyok ilyen, de amióta ismerlek ezek történnek velem. SoHyun én...
-Gyerekek! Hozzatok még három puskát! Megtalált minket a többi vakarék is! - szaladt fel a lépcsőn JungKook. 

Extra gyorsan futottam a szobánkba, majd előkapta három formás kis készüléket és mentem is vissza velük. Egyet JungKook kezébe nyomtam, a másikat a Taehyungéba és mentünk is irtani a szörnyeket. Volt pár a lépcső aljában és a bejáraton is jöttek be néhányan. Azokat könnyűszerrel kiütöttük és leszúrtuk, aztán mentünk a többieknek segíteni. Olyan gyorsan próbáltunk futni, ahogy csak tudtunk majd mikor már láthatóak voltak, célba vettünk párat és kinyírtuk azokat. A srácok még így sem bírtak velük, de igyekeztük a legtöbbjüket puszta kézzel leverni. Egy óvatlan pillanatban nem figyeltem hátra, majd egy hangos ordítást hallottam meg. Reflexszerűen hátranéztem és szemem elé tárult V véres keze, amit egy fertőzött szív. Próbáltam úgy megcélozni, hogy még véletlenül se érje a srácot, de kis híján majdnem eltaláltam őt. Gondolkodás nélkül odasiettem hozzá és leguggoltam mellé. Leszakítottam egy keveset a pólóm aljából és a kezén lévő nyílás felett végigtekertem, jó szorosan. 

Erre egy kicsit felszisszent és megszólalt:
-Majdnem megöltél. 
-De csak majdnem. - akaratomon kívül rámosolyogtam
-Szép a mosolyod. - ekkor elöntött a pír.
Egy köszit rávágtam és felsegítettem. Karja a vállamon pihent amikor a srácok kimerülve jöttek oda hozzánk. Kisebb horzsolások látszódtak egy néhányukon, de ez ezzel jár.
 -Minden rendben? - kérdezte Rap Monster
 -Igen. Elkötöttem a seb felett, így nem fog terjedni a méreg. - feleltem
 -Ügyes. Veled mi lett haver? Elpuhultál. - ütögette meg V vállát
 -Tudod te azt. - helyezte fejét az én vállamra, majd csak akkor jöttem rá, hogy milyen furcsa helyzetben vagyunk. Képzeljétek el: Én Taehyung derekát ölelem, ő a kezét és a fejét rajtam pihenteti. Kicsit sem meglepő...
Mivel a mai gyakorlatnak vége, mindenki kimerülten battyog fel az emeletre, vállukon vagy kezükben pedig egy-egy fegyver. Ugyanígy dobják le magukat a saját ágyukra és terülnek el azon.

V POV.

A tegnapi nap folyamán beszélnem kellett Rap Monsterrel. Elmondtam neki minden nyűgöm, ő pedig figyelmesen végig is hallgatott. Ő is arra a következtetésre jutott, mint én - csak logikusabb módon. El akartam mondani SoHyunnak, de JungKook megzavart. Viszont most itt a megfelelő alkalom, mert mindenki mélyen alszik és csak mi vagyunk fent. Alapjáraton véve is mi lennénk az éjszakai baglyok, mert mi ketten lennénk soron. Megragadom újra az alkalmat és megint összeszedem a bátorságom. Ez utóbbi nagyon sok időmbe tellett, de most nem szabad elhalasztanom. Ez a szó, érzés ki akar törni belőlem.

-SoHyun... Beszélhetnénk? - kérdeztem kicsit félve
-Már beszélünk. - kuncogott. Ilyenkor olyan aranyos.
-A délután nem tudtam befejezni a mondandóm, mert JungKook megzavart. Pedig nagyon fontos és sok időbe telt, míg megerőltettem magam. Szóval... - délután nem ment ez ilyen nyögvenyelősen.
-TaeHyung!? - hangja félénkséget, erőtlenséget és egyben határozottságot sugallt 
-Most ne szakíts meg kérlek, mert ezt nem tudom tartogatni magamban. Én... én... szeretlek SoHyun. - kimondtam - Amióta megláttalak megindítottál bennem egy lavinát, ami nem állt meg a szívemig. Szeretlek...
-Hát... ez... váratlanul ért, de azt tudnod kell neked is, hogy én sem érzek másképp.
What do you say? Ezt most tényleg igaz? Valóban ugyanezt érezné irántam? Boldog vagyok és megkönnyebbültem. Akkora teher esett le a szívemről, hogy a Mont Everest is megirigyelné. Viszont most nem tudom mit kell ilyenkor mondani. Hehe... ez kicsit ciki...

-Taehyung... szeretlek... - a mondat végén már teljesen belepirult.
-Leszel a barátnőm? - kérdeztem reményekkel telve
-Ühüm. - bólogatott hevesen, majd magamhoz öleltem - amennyire tudtam a kezem végett.
Egy kicsit eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudja nézni. Ez a szempár most is gyönyörűen csillogott, a szája pedig apró mosolyt fogott közre. Gyengéden ráhajoltam puha ajkaira és birtokba vettem. Szépen lassan mozgatni kezdtem ajkaim és közben derekát simogattam, erre egy kisebb sóhaj hagyta el a száját, majd váratlanul nyelve átkerült az én számba. Összeakaszkodtak érzékszerveink, magam alá gyűrtem őt ráültem csípőjére, aztán levegőhiányban elváltunk.
-TaeHyun... - mondta ki érzelmesen a nevem, ezt akarom mindig hallani, ahogy engem hív - Ne csináld kérlek. Ne itt.
-Akkor menjünk máshová. - húztam fel és elindultam a mellettünk lévő szobába, bezártam magunk mögött az ajtót és ismét csókban forrtunk össze, miközben lassan az ágyhoz vezettem...