17.rész

Élő bábuk...

 

Suga POV.

Nagyon kimerültem a mai nap. Sokat kellett foglalkoznunk a lányokkal, hogy elérjék azt a szintet, ami megfelel Rap Monsternek. Ahhoz képest, hogy az elején milyen gyenguszok voltak, mostanra sokkal erősebbek. Sok segítséget igényeltek az erőpróbán, de annál kevesebbet a lövészpályán MiYoung, a lövészpályán pedig SoHyun volt az ügyesebb. Azt hinné az ember, hogy ha megadja a célpontot akkor nincs veszélyben, hanem arra az egy pontra összpontosít. Na hát az én egyetlen virágszálam kis híján megölt. És még ő volt felháborodva, hogy útba voltam. Egyél meg egy csupor mézet és fogd rá Tigrisre. Jó vicc... 

Az este folyamán beszélgetést hallottam, de nem nagyon érdekelt kik folytatnak eszmecserét, inkább nyugodtan öleltem magamhoz szerelmemet. Nem is sokára már javában álmodtam. 

Reggel hatalmas világosságra ébredtem és arra, hogy Sissy már nem volt mellettem. Ránéztem az éjjeli szekrényen lévő karórámra és döbbenve kapkodtam össze magam. Hogy lehet, hogy már fél 11 és nem keltettek fel??? De most úgy őszintén? Gyorsan magamra kaptam néhány rongyom és futottam is a pálya felé vagyis inkább sprinteltem. Lent már láttam a srácokat, akik szorgosan gyakoroltak viszont én alig bírtam megállni.
-Lassíts szívem. Hogy aludtál? - ölelte át nyakam MiYoung
-De. De azt nem értem, hogy miért nem szóltatok nekem? - lihegtem
-Olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívünk felkelteni.
-Nektek vagy inkább neked? - húzta mosolyra a szám
-Hmm... inkább nekem. Gyere, mert SoHyun mindjárt kiköpi a belét. - húzott maga után
-Hanyadik fekvőtámaszt csinálja?
-Körülbelül most jár a kilencvenediknél.

SoHyun POV.

 

Ha most ki tudnám fejteni az érzéseim megtenném, de jelen pillanatban egy szót nem tudok kinyögni. TaeHyung annyira heves, hogy nem tudok ellene tenni. Nem tudom pontosan mi vette rá, hogy elmondja az érzéseit, de tetszik, hogy kockáztat. Az se biztos, hogy tisztában vele mit is érez. Sőt, szerintem még ő maga sem tudja. Ahogy leheli nyakamra a csókokat forrósággal tölt el. Az érintése megbabonáz, ahogy az is ahogyan a szemembe néz. És ezt ő váltja ki belőlem, aki először még bunkón viselkedett velem. Ki a fene tudta, hogy ez lesz belőle? 
-TaeHyung... Ezt nem kéne... ez egy kicsit... gyors. - hallatom rekedt hangom, majd azonnal elhúzódik tőlem és lehajtja a fejét.
-Bocsánat. Csak tudod... már egy jó ideje nem voltam lányok közelében és megszállottan kívánom az élvezetet. Meg hát... pasiból vagyok. - mosolyog rám kínosan
-Semmi baj, megértelek. Ígérem, hogy ha készen állok rá akkor mindenképp közlöm veled. - simítok végig a hátán

-Ne ígérj meg semmit! - néz rám komolyan - Ne tedd, mert nem akarok semmi olyan dolgot rád erőltetni.
-Jó, akkor nem ígérek semmit. Így jó?
-Tökéletesebb már nem is lehetne. - csókol meg gyengéden - Ja de. Ha nem egy ilyen helyen lennénk. 
-Hát igen. Most pedig menjünk vissza és aludjunk. Azt mondta Rap Monster, hogy legalább nyolcvan fekvőtámaszt meg kell csinálnom. - húzom el a szám, miközben veszem magamra a pizsamám, amik az ágyon hevernek.

x x x

-Kész. Ennyit bírtam. - esek le a földre
-Ez nem volt túl sok. - guggol le elém Rap Mon
-Nem érdekel. - kapom fel határozottan a fejem - Szívesebben lőnék egy kicsit.
-Ugye most a fejemet a helyén hagyod. - szól Yoon Gi barátnőmhöz
-Mindent megteszek, de ha az utamban állsz nem tudok mit csinálni. - veregeti meg a vállát MiYoung, mire Suga szemei kikerekednek.
Mindannyian nevetve mentünk az alig pár méterre lévő lövészpályáig. Elképesztő, hogy szörnyekkel vagyunk körülvéve és bármikor megtámadhatnak minket, de mi felhőtlenül nevetgélünk a saját hülyeségeinken. 
-Na lányok. Eljött az idő, hogy bevessük az élőbábukat. - tapsol egyet NamJoon, mire a fiúk felé kapják a fejüket.
-Főnök, én még élni szeretnék. - kap a nyakához JungKook
-Szerintem mindannyian. - mondja SeokJin
-Nem érdekelnek a kifogásaitok. JiMin SoHyunnal szembe áll, Hoseok pedig Sissyvel szembe! 

Ahogy a fiúk elhelyezkednek a tábla előtt érdekes felállás vett kezdetét.
-Hé srácok! - szólalok meg, és megkapom a kellő figyelmet is - Emlékeztek amikor foglyul ejtettetek minket. Akkor fordítva volt az egész. - láttam, hogy nem értik így folytattam - Engem JiMin, téged meg J-Hope kapott el. Most megbosszulhatjuk mindezt. 
-SoHyun ne idegesíts! Bármit megteszek csak ne lőj fejen. Kérlek szépen~! - könyörög nekem kétségbeesetten JiMin 
-Még meglátom. - billentem oldalra a fejem, majd elhelyezem fejem mellett a puskát, ami előtt már felvettem a védőszemüveget és a hangtompító fülest.
Mind a ketten célba vettük a két srácot és lőttünk párat. Ők lihegve, de annál megkönnyebbülten vették észre, hogy meghagytuk az életüket. Később mozgóbabákat kellett eltalálnunk. Hogy ez hogy nézett ki? Mivel nem volt áram, így Rap Mon és Jin improvizált. A próbababákat elmozdították a helyükről, beállították Kook-ot és TaeTae-t, ők leguggoltak és tolták maguk mellett vagy épp előtt a babákat. Elég hülyén nézett ki, de ez mind a segítségünkre van.