19.rész

Itt a vége.?...

V POV.

Minden erőnkkel azon voltunk, hogy levegyük JiMin válláról a terhet és védjük őt. Miért kellett lesérülnie annak a féleszűnek is? Így most jobban oda kell figyelnünk, már nem mintha nem tettük volna eddig, de most még annál jobban is kell. 
-V, mögötted!! - kiált rám Rap Monster 
Csont nélkül lekaszaboltam a mögöttem, már épp rám rontani akaró hibridet. Bele se kezdtünk, de már fáradt vagyok, ez így nem lesz jó...
Egy pillanatra elbambultam, majd az vettem észre, hogy SoHyunt többen is megkörnyékezik, így gondolkodás nélkül előkaptam a pisztolyom és lőttem négyet és a szörnyek a földön terültek el. Odasiettem mellé, hogy védjem őt és úgy irtottuk tovább a támadóinkat. Ahogy néha-néha láttam a MinYoung páros eléggé összhangban van, de ezt is csak fél szemmel láttam. Tényleg rengetegen voltak és mindegyik a vacsoráját akarja... azaz minket. De ma sem lesz vacsorájuk, ahogy később sem, mert mi lelépünk innen, minél hamarabb.
-Tae, ne lankadjon a figyelmed. - súgta oda nem SoHyun
-Értettem. - és már folytattam tovább a lövöldözést, olykor a nyirbálást a késemmel. 

Észveszejtő tempóban kezdte fáradni, de ahogy láttam a többiek is. Nem adhattam fel, mert akkor ez az egész feleslegesnek bizonyult volna. 
-Mindenképp ki kell tartanunk srácok!! - kiabálja hangosan a főnök, mire valamennyien válaszolnak neki egy ,,Igen"- nel, de volt aki csak biccentett, köztünk én.
Annyi energiám nem volt, hogy pislogjak... próbáltam koncentrálni, de úgy tűnt soha nem fogynak el ezek a vészívó barmok, akik enyhén zöld színt vettek fel.
-Főnök!!! - jött a felszólítás J-Hope-tól, aki épp szabadon volt. Nem is értem hogyan.?
-Kösz haver. - mondja főnökünk, miután lelőtt kettőt, de már többre nem volt képes hiszen jött az újabb adag, amiből már Hoseok sem maradt ki.

Suga POV.

 

Egyre csak jöttek és jöttek, nem volt vége a hatalmas szörny seregnek. Fogjuk mi ezt bírni fáradásik, meg úgy egyáltalán tölténnyel? Ez a mondat futott át folyamatosan az agyamon miközben öltem a vérszívókat. Rap Monster is kezd fáradni, ahogy mindenki más. JiMin barátom van a legrosszabb helyzetben, ezért azt beszéltük meg MiYounggal, hogy a közelében leszünk. A biztonság kedvéért... Jin és JungKook meg egyszerűen tökéletesen végezték ki a bestiákat, persze ők is fáradtak, de egyáltalán nem látszott rajtuk. Jin-en sosem láttam még ilyen határozottságot és akaraterőt, mint most. Lehet, hogy nem mondja, de a szíve mélyén, ő is haza szeretne jutni, a kevésbé frusztrált környezetbe. Elhiszem, én is azt szeretném. De most szemben állunk egy nagy problémával... pontosabban több százzal.
-Hoseok, melletted van egy! - kiáltok oda barátomnak
-Kösz, Suga! 

Lövés követte a másikat, rekedt sikoly és ordítás visszhangzott a hatalmas tájon, amikor épp kiontottuk egyikük életét. Lábaim egyre jobban gyengülnek, kezeim remegnek, de folytatom... nem szabad feladnom... NEM!!!
-Ezt neked te nyomorék!! - találom fejbe az egyiket, a vére egy része ráfröccsen az arcomra és a ruhámra.
Pisztolyra már csak akkor volt szükség, amikor a közelharcban eléggé megsebesítettük a másik félt. Másképp pocséklás lett volna. Kaptam egy igen nehéz alany, vele kicsit meggyűlt a bajom... pontosan elég sokáig. Ahogy hátráltam és sebesítettem a kis bicskámmal nekinyomódtam a falnak, majd ahogy egyik fajtájából való távozott az élők sorából rákapta a tekintetét, amit én szívesen kihasználtam és végeztem vele. Tökéletes célzás a gyomorba és még több a belekbe.
-Srácok, nem segítene valaki? - jött a kérlelés JiMintől, szerelmem rögtön odasietett védeni őt...
A lehető legrosszabb dolog amit csinálhatott, mert abban a tizedmásodpercen egy elég nagy hibrid kitépett egyet hasfalából. Azt hittem csak rosszul látok, de végül kiderült, hogy a könnyeim erednek el... ennyire mélyen érint az ő sorsa?... ennyire szeretem?
Lassított felvételbe történt az egész és mintha elérték volna célukat, a szörnyek visszavonultak. Sissy hatalmas fájdalommal az arcán esett le a csupasz... sáros... vér áztatta földre.
-MiYoung!!! - visszhangzott SoHyun kétségbeesett, hisztivel és sírással keveredett hangja, amint meglátta barátnőjét. A lábaim sátrat vertek, nem tudtam felfogni épp ésszel... vagy nem akartam. Itt lenne a vége...?













Üdv kedves olvasók!!^^ Remélem tetszett ez a rész is. Ha tudjátok valamilyen úton-módon juttassátok el hozzám a véleményeteket. A csoporttal kapcsolatban nagyon örülök, hogy egyre többen csatlakoztok és szeretném, ha így lenne továbbra is. Szeretném megköszönni a 11 követőt és a 4360 oldalmegjelenítést. Tudatni szeretném még azt is, hogy a KiKi's One Shot blogomon elindult az újabb szavazás. Hajrá!! Viszont... Most mással szeretnélek untatni titeket. Mégpedig azzal, hogy egy ,,come back"-kel ,,tértem vissza", mivel egy ideje nem volt új blogom és elkezdett érlelődni bennem egy újabb történet, amit sokkalta összeszedettebbre készülök írni, mint az eddigieket. Ennek pedig az a következménye, hogy az egyik blogom - név szerint a Kísértő Múlt - az új és egyben utolsó (befejező) résszel lesz posztolva. Hogy mikor? Azt nem tudom, mert még idő kell a tökéletes véghez. Akik esetleg olvassák, ne haragudjatok emiatt... Tényleg nagyon sajnálom, de úgy érzem itt az ideje. Szóval nem is ragoznám tovább, ezen a linken megtaláljátok az új blogom. Név szerint: My dream is to...