22.rész

Új esély...

SoHyun POV. 

A szemem már égett a sós könnyektől és a végtagjaim is zsibbadtak. Ez a kis affér nagyon rosszul jött. MiYoung... Nem is merek belegondolni, ha talán... á nem. Erre még gondolni sem szeretnék.
-Miért nem alszol? - suttogja nekem Tae
-Nem tudok. - bújtam hozzá - Pedig fáradt vagyok.
-Na gyere ide! - húzott az ölébe és a kapucnis pulcsiját is rám terítette.
-Mit csinálunk most?
-Várunk és reménykedünk.
-Az nem az én műfajom. 
-Nekem se. - mosolygott - Aludjunk egy kicsit.
-De nem tudok. - konyult le a szám.
-Akkor mindjárt fogsz.
Kezével hajamat kezdte birizgálni, másikkal pedig a combomat simogatta. Egyszer csak azt vettem észre, hogy szemeim redőny szerűen ereszkednek le és minden elhomályosul.

Suga POV.   

Hajnal körül mocorgást éreztem jobb oldalról, így felkeltem, hogy megnézzem mi az. Életemben nem voltam még olyan boldog, mint akkor.
-MiYoung!
-Yoon Gi... - mondta halkan.
-MiYoung! - hajoltam közelebb hozzá - Jézusom! - öleltem át.
Heves zokogásba kezdett, amit nem értettem miért csinált. 
-Shh... Ne sírj! - simogattam haját és hátát.
-Szeretlek Yoon Gi. - mondta mellkasomba temetkezve.
-Én is szeretlek. - nyomtam egy gyengéd puszit hajára.
-Mi történt? - kelt fel J-Hope - MiYoung!! - kiáltotta el magát, mire mindenki felkelt.
-Sissy!! - mondta legvékonyabb hangján JiMin.
-Sissy~ 

Teperte le SoHyun MiYoung-ot, aki azt se tudta sírjon vagy nevessen. 
-Au!! - kapott oldalához Sissy.
-Ne erőltesd meg magad! - húzódok közelebb hozzá.
-Jól vagy MiYoung? - kérdezte haját hátrasimítva Rap Mon. 
-Igen, viszont a sebem még fáj.
-Pihenj! Megvárjuk a nappalt és ha jobban érzed magad akkor újra elindulunk. - mondta NamJoon.
-Remélem nem éjjel. - nézett rá szemeket meresztve SoHyun.
-Természetesen nem. Hülye lennék még nagyobb veszélynek kitenni magunkat. Fényes nappal fogunk indulni, pontosabban reggel.
-Addig is tudsz pihenni. - mosolygott SoHyun Sissyre.

MiYoung POV.

-Addig is tudsz pihenni. - mosolygott rám barátnőm.
Viszonoztam gesztusát és csak akkor vettem észre, hogy bal oldalról JiMin nagyon szomorú képet vág. 
-Mi van JiMinnnel? - kérdeztem suttogva SoHyunt.
-Magát hibáztatja amiért te megsérültél.
-De miért? Én voltam a bamba és még ha nem szól akkor egy másik meg a karomat harapja le, szóval még meg is kéne köszönnöm neki.
-Hát akkor hajrá! - ölelt át barátnőm és egy jó ideig nem is engedett el.
-SoHyun... engedj el kérlek! - szóltam rá. 
-Bocsánat. V mellett megtalálsz. - mondta és már le is vágta magát a szemben ülő srác mellé. 
Miért pont V mellett??
-Yoon Gi!
-Igen? - fordult felé mosolyogva.
-Cserélnél velem addig helyet amíg beszélek JiMinnel?
-Persze. De előtte kérek egy puszit. - villogtatta meg széles mosolyát.
-Mmm... kettőt is kapsz. - öleltem át és nyomtam egy puszit az arcára, a másikat a nyaka hajlatába.
-Ez csikis. - nevetett.
-Akkor már tudom, hogy mivel tudlak majd zsarolni, ha szükséges. - vigyorogtam rá - Na pattanj fel!

Szó nélkül felállt és átült a másik oldalamra, én pedig közelebb csúsztam JiMinhez.
-JiMin. - kopogtattam meg a vállát, mire ő rám nézett -Szia! 
-Szia! Hogy vagy? Nagyon fáj a hasad? Annyira sajnálom, hogy...
-Most fejezd be. - állítottam le - Köszönöm. - öleltem át, de ő csak dermedten ült.
-Mit köszönsz?? Hiszen majdnem meghaltál? - mondta padlót verdeső állal.
-Viszont, ha nem szólsz akkor már nem lenne jobb karom. - emeltem fel az említett végtagomat -Akivel pont akkor küzdöttem nagyon erős vérszívó volt. Egy kicsit elbambultam közben és ha te nem szólsz, hogy kell segítség akkor a jobb karomnak már kampec lenne. Köszönöm. - öleltem meg megint, de ezúttal már viszonozta is.
-Hát...öö. - vakargatta a tarkóját - Szívesen vagy mi!?

-Mit szólnátok, ha indulnánk? Úgy is már felkelt a nap és semmi bajom, szóval akár mehetünk is. - vidultam fel.
Igazából annyira fel voltam pörögve a nagy semmitől, hogy az hihetetlen. Talán több energiám volt, mint SoHyunnak összesen és az nagy szó.
-Pihenned kéne. - mondta Jin.
-De nem akarok és felesleges lenne. Ha most elindulnánk akkor még sötétedés előtt ki tudnánk érni. Kérlek Rap Mon~
-Inkább egyél. - tolt az orrom alá egy szendvicset, amit undorodva eltoltam.
-Meghalok, minthogy még egyszer egyek ilyen szar szendvicset. - fintorogtam. 
-Hú... Hajthatatlan vagy.. Megesszük és indulunk, ha annyira akarsz. De ne nyavalyogj, ha fájni fog valamid!
-Oké. - dőltem hátra elégedetten.
-Suga, ha ő lesz a feleséged készülj fel rá, hogy nem nagyon fogsz tudni velünk lógni. - mondta teli szájjal J-Hope.
-Haha, nagyon vicces vagy Hoseok. Tudod, még mindig nálam van a pisztolyom. - vettem elő a kicsikét.
-Helyesbítek. Soha nem fogsz minket látni. - javította ki magát, miközben olyan rémült fejet vágott, hogy azon csak nevetni lehetett.

Körülbelül még 15 perc telt el, majd elkezdtünk szedelőcködni. A táskák, kabátok és fegyverek már megvoltak, így készen álltunk az indulásra.
-Mindenkinek meg van mindene? Lányoknak puni, fiúknak kuki? - kérdezte Rap Mon.
-RAP MONSTER!!! - kiáltottunk rá egyszerre.
-Jól van na, csak oldani akartam a feszkót. - védekezett feltartott kezekkel -Akkor induljunk.
Mindenki egyesével haladt ki. Rap Mon volt a legelső, JungKook, utána Jin, JiMin, én, Yoon Gi, J-Hope és persze a két jómadár, azaz V és SoHyun egyszerre akartak kijönni és ezen összekaptak. Nem is tudtam mi hiányzott az életemből...
-INDULJATOK MÁR MEG!! - kiáltott rájuk JungKook.
Mindenki kidülledt szemekkel bámult a legfiatalabbra és ahogy észrevettük az említettek is csöndben, megszeppenve megindultak. Nagy meglepetés volt ez tőle.
Na szóval ott tartottam, hogy elindultunk. Bal oldalról a standok, jobb oldalról az erdő kísért végig minket. Az ezek között lévő távolság olyan 25 méter lehetett, elég széles. 
Egyet gondoltam és hirtelen átöleltem az előttem haladó Yoon Gi derekát, ő egy kicsit megrémült e hirtelen tettemtől, de utána megállt. Felemelte a kezeimet és egyenként kaptam rájuk egy-egy puszit. Mosolyogva hátrapillantott és én is rámosolyogtam, majd elengedtem és kézen fogva sétáltunk egymás mellett.