23.rész

Kitérő...

 

SoHyun POV.  

 

Ahogy átszenvedtük magunkat a szűk ajtón elindultunk a standok melletti ösvényen. Mondanom sem kell, hogy elég fáradt voltam mivel az éjjel folyamán nem aludtam semmit. Így hát nyűgösen nekivágni az útnak, nem a legszerencsésebb... főleg nem velem.  
-Hát itt nem megyünk tovább. - hallottam meg elölről Rap Monster hangját. Ahogy feljebb ágaskodtam láttam, hogy néhány standdal van torlaszolva az út. Pontosabban a standok maradékával, mivel csak deszkák és egyéb dolgok voltak előttünk. - Ne nézzetek így rám! Azt hiszem, hogy muszáj lesz kerülnünk.
-De hát az még több időt vesz igénybe. - nyűgösködött mellettem V.
-Nem mondod? - csapta össze tenyerét Rap Mon döbbenetet tettetve - Kénytelenek leszünk az erdőn át menni.

Ekkor mindenki elhallgatott, volt aki csak hebegett-habogott, volt aki csöndben elfogadta a tényt - itt értem Jinre - és volt aki felháborodva kiabált. Az utóbbi JiMin, J-Hope és V volt.
-Mi az, hogy az erdőn át? - kérdezte vékony hangján JiMin.
-Ugye ezt te sem gondolod komolyan Rap Monster? - így J-Hope.
-Én biztos, hogy nem megyek. - durcizott Taehyung.
-Hagynátok szóhoz jutni NamJoont? - szállt be Suga.
-Köszönöm Suga. A kérdésetekre a válasz. Igen, az erdőn át fogunk menni. De J-Hope, komolyan gondolom és V, nem érdekel a nyápicságod vagy velünk jössz vagy meghalsz. Több választásod nincs. 
-De Rap Monster! Te is tudod, hogy mennyire veszélyes az erdő nappal is. Nem emlékszel arra amikor idejöttünk és oda mentünk keresni erdei gyümölcsöket? - fakadt ki Taehyung. 
Miről beszél?

-Hogy felejtettem volna el!? De hidd el Taehyung, hogy nincs más választásunk minthogy átvágjunk ott. Most kettővel többen vagyunk és fel vagyunk szerelkezve fegyverrel. Ez nagy előny. Akkor... mindenki fel van készülve?
-Min változtatna az, ha azt mondanánk nem. - tettem fel a kérdést.
-Semmin, de azért megkérdeztem. Indulás!!
Pár másodperc hezitálás után mindenki elindult Rap Mon után egyenesen az erdőbe. Mindenhol nyolc méteres, terebélyes fák gazdagították a környezetet. Még szép is lenne, ha nem élnének benne az ellenségeink. 
-Aúú!! - vágódta el egy nem is tudom miben, el kezdek tapogatózni, hogy megtudjam mi az. Amikor a kezembe fogom JungKook rávilágít én pedig abban a szekundumban felsikítok és eldobom - Mióta lehet ez itt? 
-Fogalmam sincs, de állj fel. - segített fel a földről V - Jól vagy?
-Ühüm. - mondtam parázva.
-Nézzetek a lábatok elé, meg úgy mindenhova. - mondta NamJoon.
-Jókor beszélsz! - háborodok fel, de azért csendben tovább megyek. 

Egy kész örökkévalóságnak tűnt amíg elérkeztünk a rengeteg széléhez. Már nagyon fáradtak voltunk és a nap is lemenőben volt. Az ég már a narancs és piros színeiben pompázott, mi nekünk pedig az utunkban volt még a vidámparkot körülvevő kerítés. 
-Akkor másszunk! - ropogtatta meg ujjait Sissy barátnőm, én pedig csak bámultam rá, mintha szellemet látnék.
-Te normális vagy? - kérdeztem meg végül.
-Valahogy ki kell jutnunk innen. És tudod én nem akarok még egy éjszakát ezen a helyen tölteni. - mondta és már neki is kezdett a mászásnak, majd mi is hozzáfogtunk. Alig volt a kerítés három méter magas, így hamar átmásztunk a másik oldalára. Amíg a fiúk másfél méterről már leugrottak, addig mi Sissyvel inkább biztonságosabbnak találtuk, ha teljesen lemászunk onnan és nem ugrabugrálunk. 
-Mindenki megvan? - kérdezte NamJoon. Mi kórusban feleltük, hogy igen, majd menni is készültünk, amikor is az ég elsötétült és morgást hallottunk a túloldalról. 
Mindenki odakapta a fejét és már rántottuk is elő a fegyvereinket, amikor felbukkantak az első vérszívók. Ezúttal sokkal többen voltak, mint a tegnapi nap folyamán így ismét elidőztünk velünk. Mázlinkra szóljon, hogy senki nem sérült meg, vagy lett nagyobb baja... büszkén kijelenthetem, hogy épségben túléltük a remélhetőleg utolsó támadást.

Hát sziasztok kedves olvasók!!^^ Remélem tetszett ez a rész is és bocsánat azért amiért ilyen későn hoztam, ilyen keveset. Ne haragudjatok ezért. :// Azért írok most ezúttal, hogy eláruljam nektek, hogy a kiszabadulásuk nem azt jelenti vége a történetnek. Korántsem, mert attól, hogy megszabadultak szereplőink az itteni veszélytől még sok minden fog történni a nagyvárosban velük. Hogy mi? Azt majd megtudjátok a következő részekből. ;) Ja, és remélem tetszik az új design. Tudom, hogy nem a legjobb, de sokat dolgoztam vele és a lelkem is kiszállt belőlem mire kitaláltam milyen legyen. További szép napot kívánok!!!