24.rész

Minden most kezdődik...

 

MiYoung POV.

Miután kimenekültünk a vidámparkból eszeveszett tempóban kezdtünk a belvárosba futni. Hátra se nézve sprinteltünk a sötét éjszakában, amíg el nem értünk a célunkhoz, azaz a városba. Pontosabban annak az egyik kis sikátorhoz, ahol megálltunk kifújni magunkat. Sosem tapasztalt mértékű adrenalin volt bennem akkor és a srácok sem érezhettek másképp. Nem tudom meddig lehettünk azon a helyen, de egyre sötétebb volt, azt sem tudtuk hirtelen hova menjünk. Konkrétan hajléktalannak mondhattuk magunkat. Igaz a fiúknak volt saját lakásuk, de az is messze, ahol pedig SoHyun és én lakunk... az meg még messzebb. A szülei már kész idegroncsok, az én nagybátyám meg igencsak szuicid hajlamos lehetett. 

Ahogy pirkadt mindannyian elindultunk az otthonunk felé. Az út felében csak felfogni készültünk, hogy mi lesz ezután, de Rap Monster hamar kizökkentett minket és megbeszéltük, hogy hol találkozzunk holnap - vagyis ma - és mikor. Hosszan búcsúztunk el egymástól - mivel a srácoknak közelebb volt a lakhelyük, így barátnőmmel még gyalogolhattunk -, majd nekivágtunk még az előttünk lévő kilométereknek. A lábaink kikészültek mire elértük azt az utcát ahol mindketten lakunk. Annak elején megálltunk és hatalmasat lélegeztünk fel, nagy megkönnyebbülés volt ez mindkettőnk számára. Ha valaki az egész kis affér előtt elénk áll azzal, hogy velünk ez és ez fog történni, biztosan jót röhögtünk volna rajta. Sőt, a földön fetrengtünk volna a röhögéstől, hogy miket hord ez most nekünk össze meg vissza. De így belegondolva a történtekre... tényleg hihetetlen. 

Mindketten hatalmas erőfeszítést vettünk, majd hirtelen a hasam egy része - amiből történetesen kiharapott egy részt az a hülye hibrid - és mozdulni sem bírtam. Végül megpróbáltam még utoljára erőt venni magamon, merthogy ez már a végső hajrá.
Nagy nehezen elindultunk és jó pár méter után megkönnyebbülés jutott el hozzánk, ahogy az otthonaink előtt voltunk. Mérhetetlen nagy boldogság kerített hatalmába amikor csöngettem és a nagybátyám lépett ki az ajtón. Rögtön szaladt hozzám és magához ölelt, megkönnyebbülve sóhajtottam, miközben viszonoztam az ölelését. Ahogy beljebb mentünk azon nyomban leültetett és minden szükséges dologgal ellátott. Értem is ételre, italra és egyéb ilyen dolgokra. Amikor már a pokróc is rajtam volt, leült mellém és kérdezgetni kezdett, hogy mi történt, hol voltam, jól vagyok-e. 

Mindegyikre sorjában válaszoltam, bár kedvem az nem nagyon volt. Elmondtam neki a legelejétől mindent és tényleg MINDENT. Minden apró részletet, beszámoltam Yoon Gi-ról - ami nagyon meglepte -, a fiúkról is meséltem és persze a vérszívókat is elmondtam. Muszáj volt tudnia róla és külön kértem, hogy a rendőrségnek is mondja el, hogy az emberek mindenképp kerüljék el azt a területet.
Ezek után elküldött fürdeni és tiszta ruhát is nyomott a kezembe. Szépen lassan megengedtem a forró vizet és tusfürdővel összekeverve ültem bele. A melegség azonnal körbejárta a testem, már a lábam bele tételénél, hát amikor nyakig elmerültem... az volt a paradicsom. Újra tisztának éreztem magam és mindent elfelejtettem arra a kevés időre. A testem ázása közben csak azt vettem észre, hogy a szemeim lassan csukódnak lefele és elsötétül minden. 

-Sissy!!! - halottam meg egy hangot, de azt is a legmesszebbről. Egy kis idő eltelt és megint hallottam, de már erőteljesebben - SISSY!!!
Akkor eszméltem csak fel amikor kinyitottam a szemeimet és hát nagy meglepetés ért, mert még mindig a kádban feküdtem. Úgy látszik elaludtam.
-SISSY!!!! 
-Mondjad!! - kiabálom vissza.
-Jesszus, már azt hittem belefulladtál a vízbe. - áh, ez a drága nagybátyám - Öltözz fel hamar, mert megfázol és SoHyun is keresett téged. 
Ahogy meghallottam, hogy SoHyun itt volt gyors ütemben ugrottam ki a már tényleg hideg vízből, de azonnal meg is bántam, mert a sebhelyem meg is bánta ezt a tettem. Gyengéden, mégis gyorsan törülköztem meg és kaptam fel a tiszta ruháimat és ugyanilyen tempóben viharzottam a szobámba.
-Mi ez a sietség? - kérdi az ajtóban állva az egyetlen rokonom. 
-Azért volt itt SoHyun, mert a fiúkkal megbeszéltünk egy találkozót. Gondolom velem akart menni. - miután ezt elmondtam neki, bekapcsoltam a hajszárítót és a hajamat is villámgyorsan  szárítottam át, majd megfésültem és egy nagyon kevés smink kíséretében kapta magamhoz a telefonom. Még ennyi idő után is ott hevert az éjjeliszekrényem polcán. 

A lépcsőfokokat kettessével vettem, hogy ezzel is időt spóroljak, majd elköszöntem nagybátyámtól.
-Várj! - kiált után, amikor már nyitnám az ajtót - Felhívtam a rendőrséget, de gondolod, hogy Cho ezredes nem nagyon hitt nekem, így ők maguk néznek majd utána ennek. 
-Mennyi embert vitt magával?
-Vagy hármat.
-Mind meg fognak halni. - mondtam komolyan és már léptem is le.
Sportolót megszégyenítő tempóban futottam, ami nem nagyon tett jót a sebemnek, de nem akartam, hogy aggódjanak miattam. Amikor már közeledtem a külváros egy nagyon eldugott parkjához, picit lassítottam a tempón. A srácokat is megláttam, ekkor már csak sétáltam és ahogy odaértem rögtön elkezdtek szidni és kérdezgetni.
-Várjatok már!! - állítom le őket - Először is igen, jól vagyok. Másodjára pedig elaludtam a kádban és nagy nehézségek árán keltem csak fel. 
-De akkor is Sissy... Várj, mi van? - nézett rám hülye fejjel Jin.
-Te elaludtál a kádban? - döbbent le J-Hope.
-Atya világ! - röhögött V és JiMin, köszi az együttérzést - Te tényleg elaludtál a kádban?
-Most mi van? Fáradt voltam, oké? - ültem le Suga mellé, aki rögtön egy csókkal fogad.
-Hiányoztál. - suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Te is nekem. - húzódtam el tőle, majd egy puszit nyomtam az orrára.
-Akkor már értem miért nem te nyitottál ajtót. - szólalt meg SoHyun, amire csak ránéztem és bólintottam. 

Amíg a fiúk beszéltek valamiről én csak Yoon Gi ölelését élveztem, nem is nagyon figyeltem a beszélgetésükre. Sőt, nem is az foglalkoztatott, hanem egy hang. Vagyis nem hang és nem is egy. Mint aki morog és ezt felváltva több frekvencián és egyre hangosabban. Ez nyugtalanított egy ideig, majd amikor V taknyolt egyet a földön felröhögtem.
-Hallgatod a levelek suttogását Taehyung? - röhögött fel mellettem Yoon Gi, amit a többiek sem hagytak nevetés nélkül.
-Hogy került a földre? - kérdezem a fiúktól.
-JungKook... ki... buk.. tatta. - fetrengett a nevetéstől JiMin. 
-SoHyun, nem segítenél? - próbált feltápászkodni a földről szegény elesett V-nk. 
-Hogyne segítenék. - nevetett még ő is. Várjunk egy pillanatot.
-Mióta vagytok ti ilyen jóba? - előzött meg JungKook.
Ekkor a két személy egymásra nézett és mintha el is vörösödtek volna. Na ne...
-Ti együtt vagytok? - kérdezte meg előttem Jin.
-Öhm... Igen. - áll fel végül TaeHyung. 
-Mióta? - nyögtem ki.
-Hát, már egy jó ideje. - mondja SoHyun kicsit zavartan.
-Vagy másfél hete. - vágta rá V.
Ismét meghallottam azt a furcsa, hörgő hangot, de észrevételeim alapján, nem csak én.
-Ti is halljátok? - kérdeztem felállva a helyemről és egyel húztam fel Yoon Gi-t is.
-Igen. - jött mindenkitől az egyértelmű válasz. Lassan haladtunk hátra fele - azaz a belváros irányába -, miközben az erdőt néztük, ami az egész területet körbe veszi. Van egy olyan érzésem, hogy nem szabadultunk meg végleg azoktól a dögöktől. 

Hirtelen három holttest esett le az egyes fákról, amire mindannyian futásnak eredtünk. Azonnal megrohamoztak minket a zöld bőrárnyalatú hibridek...