25.rész

Hogyan...?

MiYoung POV.

-Hogyan találták meg ezek a várost? - kérdezte rohamunk közben Jin. 

-Nem tudom, de jelen pillanatban van nagyobb gondunk is. - utaltam itt a mögöttünk hadban álló ellenségeinkre. 

Ész nélkül rohantunk a belvárosba, ahogy csak tudtunk. Már a tüdőnket is kiköptük és az oldalam is erősen szúrt, de már csak azért nem állhattunk meg, mert akkor fájdalmas halált haltunk volna. Hiszen fegyver nélkül és sebesülttel nem szerencsés szembeszállni egy egész hadsereg vérszifolyozó hibriddel.

Egyre brutálisabb hangok hagyták el a fenevadak hangját, amik egyre közelebbről jöttek. Meg kell hagyni eléggé bepánikoltam... De úristen VAGY SZÁZ VÉRSZÍVÓ SZÖRNYETEG AKARJA AZ ÉLETÜNKET VENNI!! Ilyenkor ki az isten nem kerülgetné a szívroham?? Szerintem nincs olyan épeszű ember, akinek nem így reagálna a szervezete.

 

Egyszerűen nem tudtunk lehagyni őket, ez pedig igencsak a kárunkra volt, mert hát egyre jobban közeledtünk a belváros felé. Rengeteg ott az ember és én nem igazán szeretném az ártatlan lelkeket veszélybe sodorni. 

-Srácok!! Gyertek erre! - mondtam és már le is fordultam egy a városból kivezető útvonalon. 

-Várj meg minket Sissy!!! - kiáltotta Taehyung, aki már nyelvét is lóbálta a futás közben. El tudom képzelni, hogy mennyire kiszáradt ő is. 

-Hova vezetsz minket? - ért be NamJoon.

 -Ki a városból. Nem akarom az emberek életét veszélyeztetni. - mondtam és hátra néztem. Azok a férgek még mindig a nyomunkban voltak és nem úgy tűnt, mintha fáradnának. És ekkor ugrott be egy nagyon fontos dolog, ami csak most jutott el az agyamig.

-Hogy a francba tudnak ezek a napon közlekedni? - kérdeztem nagy hangnemben, hogy mindenkihez eljusson a kérdésem. 

-Mi van? - jött az egyhangú válasz.

-Eddig nem mutatkoztak napon. Akkor meg, hogy lehet az, hogy most itt loholunk előlük, mi??

-És tényleg. - döbbent le J-Hope - Srácok ezek mik?

-Szörnyetegek. - mondta bosszú teljes hangon Rap Monster, majd elkapott egy fegyvert a kezéből és lőtt hátra.

 

Mindenki megdöbbenve látta el cselekedetét és ez alól én sem voltam kivétel. Honnan a francból tudta vagy számított rá? Egyáltalán mindig ilyenekkel mászkál?

-Rap Monster, hogy a...

-Valahogy éreztem. - szakította félbe Kook-ot. A srác hirtelen megállt és a szörnyekkel szembe fordult, ők pedig ne éppen akartak megállni.

-JungKook gyere már az isten áldjon meg gyerek! - rántotta magával Jin, kicsit sem kedvesen. 

-De valami gyengéjük csak van. - erre mindenki összenézett, én rögtön megfogtam őket és lehúztam őket egy régi pinceféleségbe, ahol egy gázóra volt. 

-Mi a... - akadt el lélegzete JiMinnek, mert rögtön sötét lett.

-Ismerem ezt a helyet, mint a tenyerem. Mindig ezen az útvonalon jöttünk horgászni a nagybátyámmal, ha hallgattok rám könnyűszerrel kijutunk. Viszont a szörnyekkel is számolnunk kell, bármikor megtalálhatnak minket. 

-És merre vezet? - jött a kérdés V-től.

-Ha jól emlékszem egy aluljáróhoz, - vettem egy nagy levegőt, majd hozzátettem -  a belvárosba.

Mintha a megváltó érkezett volna hozzánk, olyan kifejezés volt mindegyikük arcán.

-Mennyi idő az út? - így Rap Monster.

-Most vagyunk Gyiomniban, a legközelebbi körzet a belvárosban az Sungyo. Körülbelül három kilométer, szóval háromnegyed óra.

 

Teljesen kifáradtam és a hasam nagyon fáj. Egy pillanatra elsötétült minden, de utána kitisztult minden.

-MiYoung. - ölelt magához Yoon Gi - Jól vagy?

-Igen. - feleltem erőtelenül.

-Most pihensz és nem megyünk sehova. Ha jobban vagy akkor elindulunk, nem veszélyeztetem az egészséged.

-Semmi bajom, csak egy kicsit megszédültem. Mehe...

-Nem. - vágta rá egyből - Itt maradunk és kipihened magad. Érted?

Szótlanul bólintottam, majd a betonfalnak dőltem. Lehet, hogy hülyeség ilyet mondani amikor itt van a nyakunkon egy csapat hibrid, de én boldog vagyok. Végre hazaértünk - igaz még nem ráztuk le az ellenségeinket -, megismerkedtem hét csodálatos sráccal, akiket a barátaimnak mondhatok és az egyikőjük a barátom, ő pedig a régi, gyerekkori szerelmem. A sors tényleg megtette a tőle telhetőt, csak a vérszívó hibrideket kihagyhatta volna.

-Yoon Gi. - suttogtam minden erőmet összeszedve. 

Szerelmem egyből odasietett hozzám és leült mellém.

-Mit szeretnél?

-Szeretlek. - pusziltam meg arcát, mire elmosolyodott és egy hosszú csókba invitált, amit kétség nélkül viszonoztam. Hogy is ne viszonoznám életem szerelme kényeztetését, amíg meg van rá a lehetőség miért ne!?

Hát sziasztok kedves olvasók!!!^^ Elérkeztünk a blognak a 25. részéhez... milyen szép szám. :) Igazából meg szeretnék köszönni, hogy ennyi olvasó, feliratkozó, valamint tag van a csoportban. Tényleg nagyon örülök, hogy tartjátok bennem a lelket és folyamatosan véleményekkel, kommentekkel bombáztok... nagyon jól esik. :3 Remélem ezek után is sokan fogtok írni nekem és szaporodik az olvasótábor. A történettel kapcsolatban annyit szeretnék még mondani, hogy körülbelül még négy-öt rész várható, szóval úgy harminc rész lesz összesen, de meglehet, hogy fogok majd írni egy speciált is.Egy kis meglepetéssel készültem, mégpedig azzal, hogy ide, Facebook-ra, a csoportba vagy bárhol írhattok kérdéseket a történettel kapcsolatban és én azt egy kis bejegyzésben megosztom veletek itt Persze olyan kérdések amik nem a vég kifejlett történettel kapcsolatos, az izgalmat meg szeretném hagyni. :DD Na, mit szóltok?? c: A kérdéseket folyamatosan küldhetitek és ha úgy van bővítem a bejegyzést. 
További szép napot kívánok nektek ezzel a képpel!!! *...* Hozzáfűzés: Szegyén Yoon Gi... :F