Hungary KPop Fanfiction

Sziasztok^^
Egy fanfiction-ös csoportot kreáltam, ahova várlak titeket szeretettel. Igaz még nem annyira sokan vagyunk, de ha tudtok akkor segítsétek a csoportot tagokkal. Még hozzá úgy, hogy ajánljátok a barátoknak.
Ennyit szerettem volna veletek közölni.
További szép napot kívánok!!!^^
Hungary KPop Fanfiction

29.rész

Újra sötétség...

Suga POV.

Fejemet fájlalva értem haza hajnalban. Még azóta sem tudom felfogni a történteket. Egyáltalán hogyan következhetett be egy ilyen? Mi volt velem késő délután? Mindenesetre egy dologban biztos vagyok... Ezt nem tudhatja meg senki. 

-Végre, hogy hazaértél? - ahogy betettem a lábam az ajtót rögtön letámadott Rap Monster -Miért nem tudsz itt ülni a seggeden? Mi? Egyáltalán hol voltál? Miért nem hívtál fel, hogy hol vagy? Tudod mennyire aggódtunk érted?

-El tudom képzelni... - húztam el a számat.

-Mi a francért vagy ilyen flegma? 

-Nem mindegy az...?

-Nem Suga, nem mindegy. Sissy itt fekszik félholtan és te kóborolsz a városban tudván, hogy körbe vagyunk véve azokkal a rohadékokkal.

-A francba is Sissyvel. Nem érdekel! - fogtam magam és felszaladván a földszinten lévő szobámba, magamra csaptam az ajtót.

SoHyun POV.

-Mi volt ez a hangzavar? - léptem ki Tae szobájából Rap Monra nézve.

-Itthon van Suga. - csak ennyit felelt, de bennem rögtön felgyülemlett a gyűlölet.

-Hol van? - próbáltam türtőztetni magam -Hadd verjek be neki egy nagyot.

-Hagyd SoHyun! Felhívtad Sissy bácsikáját?

-Igen. - sóhajtottam -Azt mondtam neki, hogy Sissy velünk alszik, és külön megjegyezte, hogy azért mégis jó lenne, ha Suga-t bemutatná neki.

-Nem furcsállta, hogy te hívtad és nem ő? - biccentett a nappaliban lévő barátnőmre.

-Nem és szóltam anyuéknak is, hogy most megint nem leszek otthon egy ideig. 

-Rendben van. - erőltetett egy mosolyt az arcára -Megyek és megpróbálok beszélni Yoon Gi-val... hátha lenyugodott.

-Oké. - mondtam és már el is indult Suga szobája felé.

 

Én gyorsan beszaladtam a Tae-vel közös szobánkba és már mentem volna Rap Mon után, amikor szerelmem megállított.

-Hova sietsz?

-Hallgatózni. - mondtam egyértelműen.

-És mégis minek? - nézett rám értetlenül.

-Hogy megtudjam miért nem jött haza hamarabb Suga. - ezután a mondatom után már hűlt helyem volt, hiszen pár másodpercen belül Yoon Gi ajtajánál álltam. 

Mivel nem igazán hallottam semmit csak dörmögést, így kénytelen voltam kockáztatni és résnyire kinyitni az ajtót.

-Miért voltál olyan sokáig távol Yoon Gi? - Rap Moni hangját bárhol megismertem volna.

-Nem mindegy az. - ez Suga.

-Még egyszer megkérdezem. Miért nem jöttél haza hamarabb? - Nami kezd türelmetlen lenni. 

Egy ideig csönd telepedett az egész helységre, készültem, hogy elmegyek, mert semmit nem mond, amikor is Suga elkezdett beszélni.

-SoHyun. - lépett mellém V, amire megijedtem.

-Maradj csöndben kérlek! - mondtam, majd egy puszit nyomott a fejemre és továbbállt.

-... Egy ideig bámultam a házat és hirtelen meghallottam HyoKimnek a hangját. Először el sem akartam hinni, és fogadni, hogy ő az, majd amikor már mellém lépett és beinvitált a házba tényleg tudatosult bennem. Ezután beszélgetést kezdeményezett, de szóba került a kapcsolatunk és MiYoung is. Szidni kezdte ezt pedig nem hagytam, majd utána olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy nem tudtam felfogni az egészet... de még azóta sem. 

-Mit csinált vagy csináltatok? - Rap Mon higgadtan kérdezte, de én azt hittem, hogy hidat vágok ott helyben.

Ki az a Hyo Kim és milyen kapcsolat fűzi Yoon Gi-hoz?

-Suga! Mi történt? - Nami hangja erőteljesebbre váltott.

-Lefeküdtünk.

-Mi van? - jött V hangja mellőlem, amitől ismét megrémültem.

Szóhoz nem jutottam... Hogy Suga megcsalta Sissyt...? Ez nem lehet igaz. Ez nem történhet meg velük...

Hirtelen hangokat hallottunk a nappali felől. Mindketten ijedten bámultunk egymásra, de azonnal eszünkbe jutott MiYoung. Gyors tempóban szaladtunk a helységbe és már csak egy kanapén ülő lányt pillantottunk meg, amint fogja a fejét. 

-Sissy... - csak ennyit tudtam kinyögni és félig könnyes szemmel támadtam őt le.

Egy ideig ő is ölelt, majd megszólalt:

-SoHyun... Megfulladok.

-Bocsánat.. csak nagyon aggódtam érted.  - törölgettem az könnyel áztatta arcomat.

Pár percen belül a fiúk is körénk gyűltek és örültek a fejüknek. Amikor Rap Monster és Suga is megjelent mindenki elhalkult. Én egy igen szúrós pillantással illettem Yoon Gi-t, mire lehajtotta a fejét.

-Hogy vagy Sissy? - jött közelebb Rap Mon.

-Köszönöm, jobban. - mosolygott halványan barátnőm.

-Ne nekem köszönd, hanem Kooknak! Ő tisztította ki a sebed, amint ide értünk.

-Valóban? - hüledezett MiYoung, majd soros bólogatás közben magához hívta a legfiatalabbat -Köszönöm szépen JungKook. - puszilta meg a feje búbját, amit kicsit megmosolyogtam.

-Nincs mit. De azért még ne erőltesd meg magad! A varratnak még gyógyulnia kell. - húzta mosolyra száját Kook is.

Majd kintről hatalmas zajokat hallottunk. Kukák borogatása, erős morgások és éles sikítások. J-Hope kinézett az utcára néző ablakon és dermedt szemekkel húzta le annak redőnyét.

-Mindenki, futás az alaksor! - ordította el magát, Rap Mon szélsebesen zárta le a nyílászárókat Jinnel és JiMinnel, míg én, Kook segítettük megkönnyíteni a járást Sissynek. V eközben segített navigálni minket le, a pincébe. Suga pedig csak jött mögöttünk. Másodperceken belül a lent elhelyezett ülő alkalmatosságokon ültünk. 

-Hogy a francba nem vettük őket észre előbb? És egyáltalán, hogy tudnak a napfényben közlekedni? - lihegett kiakadva NamJoon -Mik ezek?

28.rész

Félrelépés...

Suga POV. 

-Suga! Hova mész? - állított meg Jin.

-Sétálni. Nem bírja a gyomrom az ilyeneket. - böktem a nappali felé, ahol JungKook tisztította barátnőm sebét. 

-Viszel magaddal legalább fegyvert? 

-Viszek.

-Akkor jó. Viszont legalább elgondolkozhatnál, hogy ez hogyan esne Sissynek. Szevasz! - intett és visszamegy a társasághoz.

-Szevasz!

 

Hány évesnek néz, meg tudom védeni magam, ha esetleg megtalálnának. Nem értem miért nem bíznak bennem. Annyira szürreális, hogy több éve ismerjük egymást és mégsem bízzák rám a dolgokat. Hogy most miért mászkálok el tőlünk, amikor Sissy a legnagyobb bajban van és a hibrid vérszívók is a nyomunkban vannak? Én se tudom... Magányra van szükségem és arra, hogy kiszellőztessem a fejem. Meg ő mit törődik azzal, hogy hogyan hatna MiYoung-ra ez? Ne foglalkozzon senki ezekkel a dolgokkal.

 

Ahogy kiléptem a házunkból rögtön megcsapott az alkonyat hűvös szele. Reflexszerűen húztam össze magamon a délelőtt felvett pulóveromat és tovább sétáltam a kerületben. A lámpák már világítottak, talán kicsit fagyott is az elmúlt éjszaka, mivel eléggé csúszott az út. Minden olyan kihaltnak tűnt, sok házban nem égett a villany bent. Mintha mindenki tudta volna, hogy milyen lények vannak a körükben. 

 

Visszagondolva a vidámparkban tanyázott pár hétre, kicsit furcsa volt végre itthon lenni. Ha MiYoung-ék nincsenek akkor talán ott haltunk volna meg. MiYoung...

 

Emlékszem még amikor kicsi voltam, apuval mindig mentünk a bácsikájához megnézni az újabb fegyvereket. Az első pár alkalommal nem találkoztam vele, de ahogy feltűnt és az eladópult melletti, halakkal teli akváriumot nézegette már csak azért jártam oda, hogy elcsípjem pár pillanatra. Soha nem láttam hozzá fogható lányt, amikor pedig elváltak útjaink egy időre már nem annyira érdekeltek a lányok. Inkább a haveroknak szenteltem az időt és bandáztam. 

 

Ahogy sétáltam a kihalt utcákon egyre jobban éreztem ismerősnek a helyet. Nem azért, mert ezen a környéken laktunk, hanem mintha valaki idekötné a testem. Ettől az érzéstől függetlenül - ami igazából kibaszottul zavart - sétáltam tovább. Néha az eget, a földet vagy a házakat kémleltem, ahol épp elhaladtunk. A városnak ez a része teljesen kihalt lett, bár nem is csodálkozom. Ezen a környéken idős nemzedék lakott, azóta nagy valószínű, hogy elhagyták az élők sorát. A gyerekeik pedig nem foglalkoznak ilyen romos házakkal, viszont igazán becsben tarthatnák azt a házat, ahol az életük negyed részét töltötték. Ilyen például az a ház is ami előtt megálltam. Itt egy mérhetetlenül kedves és jószívű idős hölgy lakott, a férje sajnos már akkor meghalt, amikor összekerültem Rap Mon-ékkal. Amikor összetalálkoztunk mindig faggatott, hogy hogy vagyok és nincs-e szükségem valamire. Nem számított, hogy ez egy nap kétszer vagy többször történt meg, ő megkérdezte.

Egy nap viszont elmesélte, hogy az unokája meglátogatja őt és hogy nem-e ismerném meg. Persze rögtön megfogalmazódott bennem a nem válasz, de nem volt szívem összetörni Mrs.Cho arany szívét. Így hát belementem. Két nap múlva ismét találkoztunk és egyel el is látogattam hozzájuk. Megismertem az unokáját, Kim-et. HyoKim kedves és szép lány volt... de ennyi. Semmiben sem hasonlított MiYoung-ra, nem dobogtatta meg a szívem, lázban sem hozott... nem még, hogy elfelejtesse velem őt. Ettől függetlenül jó barátok lettünk, ám ő hamar bevallotta, hogy többet szeretne köztünk. Természetesen én elutasítottam, de ő tovább erőszakoskodott, ócsárolta Sissy-t és nekem ez nem tetszett. összevesztünk és haragban váltunk el. Teljesen más ember lett, mint a megismerkedésünkkor. 

-Yoon Gi!? - hallottam meg egy hangot, amire kicsit összerezzentem. Összeszorítottam a szemem és a pokerface-m felvéve fordultam hátra. 

-Kim. - mondta közömbösen.

-Rég láttuk egymást. Hogy vagy? - lépett közelebb, de én megállítottam.

-Ne tegyünk úgy, mintha jóban lennénk! Nem akarom, hogy azt hidd érdekelsz vagy efféle hülyeségek. 

-Akkor miért vagy itt?

-Sétáltam és idetévedtem. 

-És én ezt el is hiszem majd. Na gyere be!

Nem tudom mi vezérelt, de én vakon megbíztam benne és utána lépdeltem a régi házba. Ahhoz képest, hogy kívülről elég romos állapotban volt Mrs.Cho háza, belülről rendben volt tartva... valamennyire. 

-Történt veled valami érdekes amióta nem találkoztunk? - ült le szorosan mellém a kanapéra. 

Jesszus! Még most is mennyire nyomul. 

-Rengeteg dolog. - mondtam röviden.

-Velem sok minden. Nem vagy kíváncsi rá?

-Nem vagyok rád kíváncsi, egyáltalán nem is akartam itt kikötni veled.

-Mégis itt vagy. És ez azt jelenti, hogy elfelejtetted azt a ringyót és továbbléptél. 

-Ha még egyszer a szádra veszed Sissy-t a hajadnál fogva rángatlak ki innen!! Nem érdemled meg az itt létet és az én személyemet sem. Senkiét sem... - kioktatásom nem tudtam folytatni, mert a szót belém fojtotta egy erőltetett csókkal. Hiába toltam el magamtól többször is, ő hajthatatlan volt és tovább csinálta ezt. Idő közben a kanapén fektetett el,a mi már kevésbé tetszett. Előbbi cselekményeimet hiába csináltam, kudarcba fulladt. Végül már teljesen elvesztettem az eszem.

SoHyun POV.

-Hol van Suga? MiYoung lassan ébredezni fog. - kérdeztem türelmetlenül. 
JungKook nagyon sokat segített nekünk, örökre hálás leszek neki a tettéért. Ha MiYoung hamar felépül úgy megünnepeljük, hogy csak na. 
-Elment sétálni. - tudatta velünk Jin.
-És ezt mikor akartad velünk megosztani? - így Rap Mon. Arcán a félelem, düh és aggódás játszott szerepet. 
-Ne ugorj ezért nekem hyung! - tartotta fel kezét védekezően az idősebb - Kérdeztem, hogy visz-e magával fegyvert és azt mondta igen. 
-Ez így oké, de azzal semmire nem megy. Mindenesetre remélem hamar visszér. - fújtatott egyet stresszelés közben Nami. 
Tényleg most kell eltűnnie neki is? 

Cho Hyo Kim

27.rész

Elveszve...

 

MiYoung POV.

Ahogy felkeltem rossz érzés kerített hatalmába. Valami azt súgta, hogy tűnjek el, de még azt sem tudtam hol vagyok. Fekvőhelyem nagyon keménynek bizonyult, el is meredtem rajta rendesen. Csak felültöm után vettem észre, hogy a szabadban vagyok, még hozzá sötét éjszaka és egy öreg fa alatt pihentem eddig. Ekkor erős fájdalom tört a fejembe, muszáj volt a bal kezemre támaszkodni, mert a másikkal a testrészemet támasztottam. A kezem letételével egy hatalmas csípés érte azt. Rögtön felkaptam és megnéztem mi az. 

Rémülve vettem észre, hogy egy körülbelül nyolc centiméteres skorpió volt mellettem. Ám ezek után észleltem még valami félelem keltőt. Amin feküdtem egy sírhely volt és rá volt vésve a nevem és a születésem, valamint halálom éve. Fájdalom hasított a megcsípett kezembe és lüktetni is kezdett. Egyre jobban kezdtem szédülni és ezt lezárva egy erős ütést éreztem tarkómon, de még egy utolsó hideg szellő végigfutott testemen, mielőtt elájultam volna.

SoHyun POV.

-Végre kijutottunk! - mondtam megkönnyebbülve, amint az alagútból - az elején pincének néztünk - kijutottunk. 
-Ne örüljünk előre! A vidámparkból is kiszöktünk, de túl korán ünnepeltünk. - rontotta el a boldogságom Rap Monster. 
-Igaza van NamJoonnak. - mondta Jin - És ezután hova?  
-Valami olyan helyre ahol nem találhatnak meg minket. - mondta Rap Mon miközben erősen gondolkozott - Menjünk hozzánk! Ott van fegyverünk.
Nagyot sóhajtva indultunk megint útnak, ám ezúttal a fiúkhoz mentünk. 
-Nem siethetnénk egy kicsit? - kérdeztem mikor még csak a belváros szélén jártunk - Sissy... 
-Tudom jól SoHyun. - mondta NamJoon - Tényleg vegyük fel a tempót és siessünk. Már nincs messze. 

Ahogy NamJoon mondta már nem volt sok a házukig, így amikor beértünk, fellélegezve dőltem neki a nappali falának. Már majdnem, hogy sírtam. Két okból. Az egyik az volt, hogy van egy hely ahol félig-meddig biztonságban vagyunk. A másik ok pedig az volt, hogy mérhetetlen módon aggódtam barátnőmért. Fogalmam sem volt, hogy miért, de homlokán izzadságcseppek és fájdalom jele mutatkozott. Teste görcsbe rándult és időnként muszáj volt lefognunk, mert tomboló vulkánként ordított és ütlegelt.  

-Félek SoHyun. - ült le MiYounghoz, a kanapé elé - Mi történik vele mostanában? Miért ájul el időnként? Mit álmodhat? 
-Fogalmam sincs Yoon Gi. Azt tudom, hogy én is rettegek az állapota miatt és nem akarom, hogy baja essen.
-Ez már megtörtént. - lépett be a nappaliba NamJoon, majd a fiúk is - Egyetek valamit.
-Egy falat nem megy le a torkomon. - mondtam, majd az ablakhoz léptem.
-Talán én tudok segíteni valamennyit. - JungKook mondatára hátarfordultam.
-Hogyan?
-Még a suliban tartottak nekünk elsősegély oktatást, engem valamiért lekötött és az órákon ilyen esetekről is szó esett.
-Ha kiharapnak az ember hasából a vérszívó hibridek egy darabot? - nézett rá furcsán Tae.
Téged sem az eszedért szeretlek husi... 
-Nem. Hanem arról, hogy mit kell tennünk, ha valakinek megsérül a hasa, vagy épp belefúródik, felvágja valami. 
-Hát akkor tessék! - állt fel Yoon Gi - Gyógyítsd meg! 
 -Oké. Öhm kell géz, sok fertőtlenítő, vatta, tű és cérna. - sorolta végig az eszközöket, amiket Jin és JiMin már hozott is. Egy fájdalmas pillantással illettem barátnőm görcsbe rándult testé, majd visszaléptem az ablakhoz. Nem akartam látni, hogy mi történik és mit csinál a hasával JungKook. Csak azt szeretném ha meggyógyulna és minden rendbe jönne.

Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy olyan mértékben megijedtem Taehyung ölelésétől, hogy majdnem kivertem az ablak üvegét.
-Ennyire ijesztő vagyok? - néz át a vállam fölött.
-Nem, csak elbambultam. - bújok a karjaiba.
Lassan ringatni kezdett, ha nem lettem volna kipihent akkor rögtön elaludtam volna. Valamely szinten megnyugtatott ez a kis apró törődése. Részben ezért is szeretem, mert tudja mikor van szüksége az embernek törődésre. Részben azért, mert bármit megtenne értem - azt hiszem.