28.rész

Félrelépés...

Suga POV. 

-Suga! Hova mész? - állított meg Jin.

-Sétálni. Nem bírja a gyomrom az ilyeneket. - böktem a nappali felé, ahol JungKook tisztította barátnőm sebét. 

-Viszel magaddal legalább fegyvert? 

-Viszek.

-Akkor jó. Viszont legalább elgondolkozhatnál, hogy ez hogyan esne Sissynek. Szevasz! - intett és visszamegy a társasághoz.

-Szevasz!

 

Hány évesnek néz, meg tudom védeni magam, ha esetleg megtalálnának. Nem értem miért nem bíznak bennem. Annyira szürreális, hogy több éve ismerjük egymást és mégsem bízzák rám a dolgokat. Hogy most miért mászkálok el tőlünk, amikor Sissy a legnagyobb bajban van és a hibrid vérszívók is a nyomunkban vannak? Én se tudom... Magányra van szükségem és arra, hogy kiszellőztessem a fejem. Meg ő mit törődik azzal, hogy hogyan hatna MiYoung-ra ez? Ne foglalkozzon senki ezekkel a dolgokkal.

 

Ahogy kiléptem a házunkból rögtön megcsapott az alkonyat hűvös szele. Reflexszerűen húztam össze magamon a délelőtt felvett pulóveromat és tovább sétáltam a kerületben. A lámpák már világítottak, talán kicsit fagyott is az elmúlt éjszaka, mivel eléggé csúszott az út. Minden olyan kihaltnak tűnt, sok házban nem égett a villany bent. Mintha mindenki tudta volna, hogy milyen lények vannak a körükben. 

 

Visszagondolva a vidámparkban tanyázott pár hétre, kicsit furcsa volt végre itthon lenni. Ha MiYoung-ék nincsenek akkor talán ott haltunk volna meg. MiYoung...

 

Emlékszem még amikor kicsi voltam, apuval mindig mentünk a bácsikájához megnézni az újabb fegyvereket. Az első pár alkalommal nem találkoztam vele, de ahogy feltűnt és az eladópult melletti, halakkal teli akváriumot nézegette már csak azért jártam oda, hogy elcsípjem pár pillanatra. Soha nem láttam hozzá fogható lányt, amikor pedig elváltak útjaink egy időre már nem annyira érdekeltek a lányok. Inkább a haveroknak szenteltem az időt és bandáztam. 

 

Ahogy sétáltam a kihalt utcákon egyre jobban éreztem ismerősnek a helyet. Nem azért, mert ezen a környéken laktunk, hanem mintha valaki idekötné a testem. Ettől az érzéstől függetlenül - ami igazából kibaszottul zavart - sétáltam tovább. Néha az eget, a földet vagy a házakat kémleltem, ahol épp elhaladtunk. A városnak ez a része teljesen kihalt lett, bár nem is csodálkozom. Ezen a környéken idős nemzedék lakott, azóta nagy valószínű, hogy elhagyták az élők sorát. A gyerekeik pedig nem foglalkoznak ilyen romos házakkal, viszont igazán becsben tarthatnák azt a házat, ahol az életük negyed részét töltötték. Ilyen például az a ház is ami előtt megálltam. Itt egy mérhetetlenül kedves és jószívű idős hölgy lakott, a férje sajnos már akkor meghalt, amikor összekerültem Rap Mon-ékkal. Amikor összetalálkoztunk mindig faggatott, hogy hogy vagyok és nincs-e szükségem valamire. Nem számított, hogy ez egy nap kétszer vagy többször történt meg, ő megkérdezte.

Egy nap viszont elmesélte, hogy az unokája meglátogatja őt és hogy nem-e ismerném meg. Persze rögtön megfogalmazódott bennem a nem válasz, de nem volt szívem összetörni Mrs.Cho arany szívét. Így hát belementem. Két nap múlva ismét találkoztunk és egyel el is látogattam hozzájuk. Megismertem az unokáját, Kim-et. HyoKim kedves és szép lány volt... de ennyi. Semmiben sem hasonlított MiYoung-ra, nem dobogtatta meg a szívem, lázban sem hozott... nem még, hogy elfelejtesse velem őt. Ettől függetlenül jó barátok lettünk, ám ő hamar bevallotta, hogy többet szeretne köztünk. Természetesen én elutasítottam, de ő tovább erőszakoskodott, ócsárolta Sissy-t és nekem ez nem tetszett. összevesztünk és haragban váltunk el. Teljesen más ember lett, mint a megismerkedésünkkor. 

-Yoon Gi!? - hallottam meg egy hangot, amire kicsit összerezzentem. Összeszorítottam a szemem és a pokerface-m felvéve fordultam hátra. 

-Kim. - mondta közömbösen.

-Rég láttuk egymást. Hogy vagy? - lépett közelebb, de én megállítottam.

-Ne tegyünk úgy, mintha jóban lennénk! Nem akarom, hogy azt hidd érdekelsz vagy efféle hülyeségek. 

-Akkor miért vagy itt?

-Sétáltam és idetévedtem. 

-És én ezt el is hiszem majd. Na gyere be!

Nem tudom mi vezérelt, de én vakon megbíztam benne és utána lépdeltem a régi házba. Ahhoz képest, hogy kívülről elég romos állapotban volt Mrs.Cho háza, belülről rendben volt tartva... valamennyire. 

-Történt veled valami érdekes amióta nem találkoztunk? - ült le szorosan mellém a kanapéra. 

Jesszus! Még most is mennyire nyomul. 

-Rengeteg dolog. - mondtam röviden.

-Velem sok minden. Nem vagy kíváncsi rá?

-Nem vagyok rád kíváncsi, egyáltalán nem is akartam itt kikötni veled.

-Mégis itt vagy. És ez azt jelenti, hogy elfelejtetted azt a ringyót és továbbléptél. 

-Ha még egyszer a szádra veszed Sissy-t a hajadnál fogva rángatlak ki innen!! Nem érdemled meg az itt létet és az én személyemet sem. Senkiét sem... - kioktatásom nem tudtam folytatni, mert a szót belém fojtotta egy erőltetett csókkal. Hiába toltam el magamtól többször is, ő hajthatatlan volt és tovább csinálta ezt. Idő közben a kanapén fektetett el,a mi már kevésbé tetszett. Előbbi cselekményeimet hiába csináltam, kudarcba fulladt. Végül már teljesen elvesztettem az eszem.

SoHyun POV.

-Hol van Suga? MiYoung lassan ébredezni fog. - kérdeztem türelmetlenül. 
JungKook nagyon sokat segített nekünk, örökre hálás leszek neki a tettéért. Ha MiYoung hamar felépül úgy megünnepeljük, hogy csak na. 
-Elment sétálni. - tudatta velünk Jin.
-És ezt mikor akartad velünk megosztani? - így Rap Mon. Arcán a félelem, düh és aggódás játszott szerepet. 
-Ne ugorj ezért nekem hyung! - tartotta fel kezét védekezően az idősebb - Kérdeztem, hogy visz-e magával fegyvert és azt mondta igen. 
-Ez így oké, de azzal semmire nem megy. Mindenesetre remélem hamar visszér. - fújtatott egyet stresszelés közben Nami. 
Tényleg most kell eltűnnie neki is? 

Cho Hyo Kim