39.rész

Érdekes helyzet...

MiYoung POV.

Minden boldogságom elszállt, amikor SoHyun után mentem. Viszont legalább megtudtam, hogy eddig nem jelentettem Yoon Gi-nak olyan szinten semmit, hogy elkezdjen magyarázkodni, vagy próbáljon visszaszerezni. De ez kellett ahhoz, hogy kinyíljon a szemem és mindent másképp lássak. Nem akartam pityeregni miatta és nyavalyogni, hogy nem kellek neki. Szeretem? Be kell valljam, igen. Fontos nekem? Nagyon is, de ezek után azon leszek, hogy elfelejtsem és eltűnjön a gondolataimból. Ha ő így játszik, akkor én is.
-Eonni!!! - rontott be hozzám SoHyun -Én megölöm. Egy szavadba kerül és megteszem.
Az ilyen pillanatokban mindig megnevettet és akkor sem volt másképp.
-Nem kell megölni. Ő így akarta, hát így lesz. - rántottam meg nemtörődöm stílusban a vállam -Nem ér annyit az egész, főleg ha az ő agyával gondolkozunk. 
-Nincs is olyan neki. - jaj, de bolond -Eonni! Ha egy olyan szép, okos és elbűvölő lányért nem küzd, mint te, akkor egy nagy marha. Én mondom.
-Jó, azért túlzásba ne vigyük a dicsérést, mert annyira nem vagyok jó csaj, ahogy azt te leírod. - nyugtattam le.
-SoHyun! - rontott be V is és hátulról átöleli barátnőmet. 

Annyira boldog vagyok, hogy nekik nincs semmi olyan, ami közbeavatkozhatna. Remélem TaeHyung nem titkol semmilyen régi ,,szerelmet", mert akkor jó alaposan el kell beszélgetnem vele. 
-Te nagyon hülye! - pöckölte orron, mire muszáj voltam kuncogni -Ne előtte, észkombájn! Gondold el mit érezhet most!
-De nem sír, ami nagyon jó. - mondta értetlenül.
-De attól még belül igen. 
-Jól van SoHyun. - legyintettem -Hidd ezt!
Az ágyamhoz sétáltam és leültem gyorsan megenni az ételt, amit készített nekem Nami. Még akkor is nagyon kedves gesztusnak gondoltam, hogy ennyire törődik velem. Nem gondolta volna senki emberfia, hogy egy szilárd küldő mögött, egy nagyon kedves és érző srác van. Én ezt tapasztaltam és nem mást. Suga-ban olyan szinten csalódtam, hogy tényleg nem akartam vele már foglalkozni. 

Miközben nagyban gondolkoztam észre sem vettem, hogy a bolond páros kiment a szobából és én egyedül maradtam bent. Nem baj. Akkor én meg megkeresem a társaságot. Ahogy kerestem normális ruhát magamnak a bent lévő szekrényben - magamban bocsánatot kértem attól a sráctól akié volt - és a mosatlant kivittem a konyhába, ahol Jin szorgoskodott. Éppen mosogatott - pont jókor érkeztem, így nem kell kétszer megengedni a mosatlannak a meleg vizet. 
-Szia Jinnie! - köszöntem neki, ahogy mögé rétem és beleraktam a mosogatóba a tányért.
-Basszus MiYoung! - kapott a szívéhez -Legközelebb kérlek adj ki valamilyen hangot, ha a helységbe lépsz! Megijeszted az embereket.
-Rendben. - nevettem fel, majd megnéztem, hogy hol vannak a többiek. Nem kellet sokáig keresnem őket - jó, csak át kellett mennem a nappaliba és mindenkit ott találtam. Kivétel persze Suga-t, mert ő bepockolt a szobájába. 

-Szevasztok! - pattantam le a kanapéra, J-Hope mellé. 
Egy csöppet meghúzódott az oldalam, de nem volt kibírhatatlan. Ahogy körbenéztem mindenki nagyra nyitott, csodálkozó szemekkel nézett rám.
-Mi a baj? - néztem körbe, hogy valami történt-e.
-Hát te, hogy... - habogott össze-vissza JiMin.
-Nem vagy letörve? - kérdezte mellőlem konkrétan Hoseok.
-Miért lennék? - néztem rá -Azért, mert ez történt? Valahogy nincs kedvem.
-Bassza meg! Ezt sem hallottam még egy lánytól sem. - nevetett fel JiMin és hátast dobott a kanapé háttámlájának. 
-Erre nem tudok mit mondani. - mondta Kook döbbenten -Amikor én iskolába jártam, akkor a lányok bőgtek, mint a szamarak eső előtt. Bár te normális és érett gondolkodású vagy szóval nem lep meg, hogy egy olyan seggfej miatt, mint Suga nem rinyálsz.
-Köszönöm Kook. - nevettem el magam a végére.
Érdekes megfogalmazás tőle.
-Viszont nem engedtük meg, hogy csúnyán beszélj! - kokizta le NamJoon, aki mellette kávézott.
-Ha nem vetted volna észre hyung, már így beszélek, amióta megismertelek titeket. - dörzsölte azt a pontot, ahol Nami megkokizta. 
-De ne a lányok előtt. 
SoHyun-nal ekkor egymásra pillantottunk, mindketten elmosolyodtunk, majd tiszta szívünkből elkezdtünk nevetni. 
-Jaj, de látszik, hogy még mindig nem ismernek minket! - mondtam sírás és nevetés között barátnőmnek. 
-Igen és ez annyira poénos. - mondta -Akár simán kijátszhatnánk őket.
-Na azt azért ne! - vonakodott TaeHyung, mire ismét nevetőgörcsbe törtünk. 
-Ezek űrlények hyung. - ,,súgta" oda JiMin J-Hope-nak.
-Te beszélsz JiMin? Most komolyan! - néztem rá és folytattam a nevetést.
-Szerintem ők boldogok, amikor rossz történik velük. - hallottuk meg Jin hangját valahonnan az ajtó felől.
-Na jó. - töröltem ki a könnycseppeket a szememből -Tegyük magunkat hasznossá és csináljunk vacsorát abból, amiből lehet!
Felálltam, de abban a pillanatban megszédültem és visszaestem. A fejembe hirtelen elkezdett hasítani a nagyon éles fájdalom és nem akart lankadni.
-Úristen eonni!! Jól vagy? - ült le mellém SoHyun és karolt át.
-Itt vannak. - csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt újra elsötétült volna minden, majd kómába estem.