10.rész

Sötétben...

MiYoung POV.

 

A szívem összeszorult és gombóc nőtt a torkomban. Könnyeimtől már nem láttam, lábaim feladták a szolgálatot és összerogytak alattam. Mérhetetlen nagy fájdalmat éreztem a szívemben, féltem, hogy baj fog történni. Ha Yoon Gival történik valami akkor én belepusztulok. Talán... sőt biztos, hogy beleszerettem. Ez már rég igaz és nem lehet eltitkolni, mert ez észrevehető dolog. Rég nem éreztem ilyet, mint iránta... őszintén szólva még soha nem éreztem ilyet. Ha meglátom akaratomon kívül is feszült leszek és hevesen kezd verni a szívem. Nem bírok egy helyben maradni a közelében és ezt ő is jól tudja.

A szobába SoHyun lépett be a két fiúkkal együtt. Azonnal idesiettek hozzám és kérdésekkel bombáztak, azonban én egyre sem tudtam válaszolni.
-Na gyere! - segített fel J-Hope és az ágyhoz sétáltunk ahol leültetett -Mi a baj? - guggolt le elém
-Félek. - feleltem
-Mitől? - folytatta
-Hogy elveszítem. - ekkor még több könnycsepp gördült le az arcomon
-Jól van. Gyere. - kitárta karjait és én azon nyomban kihasználtam ezt. 
Valóságos vízesés csordult ki a szememből. Nem tudtam elrejteni, hogy mennyire félek nélküle. J-Hope ölelése valamelyest megnyugtatott, de mégsem annyira, hogy ezek az érzések elmúljanak. Azt akartam, hogy most az ő karjaiban legyek.
-Figyelj! - tolt el annyira magától, hogy a szemembe nézzen - Suga ügyes srác. Nem fog baja esni. Tudja, hogy fontos neked és neki is fontos vagy. Már csak azért is túléli, hogy újra lássa a mosolyod. Szóval amikor visszajön te csak mosolyogj és ő mindent megtesz azért, hogy ne essen se neked, se neki, se másnak baja. Megértetted?

Bólintottam és letöröltem a könnyeimet. Mély levegőt vettem és nagyokat pislogtam, hogy elmúljon a könnyáradat. SoHyunra és JungKookra pillantottam akik nem festettek a legjobban. Hiába pihentek rengeteget.
-Ti hogy vagytok? - kérdeztem 
-Én valamennyivel jobban, de még be kell forrnia a sebnek. - mondta JungKook
-Szintúgy. - jelentkezett SoHyun
-Jesszus. Itt bőgök, mint egy gyerek, ti meg majdnem meghaltatok. Úristen! - szidtam magam.
-Megértük, hogy mit érzel. - ült le mellém a bekötözött karú srác - Ezt nem kell szégyellni. Szerelmes vagy és félsz is. Természetes dolog.
-Akkor is. Sokkal nagyobb gondotok van, mint nekem és csak sajnáltatom magam. Komolyan mondom én egy fergetegesen nagy barom vagyok. - csóváltam a fejem és kínomban már nevettem.

A srácok nem mondtak semmit, de már nem is volt rá szükség. Úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni és akkor talán kitisztul a fejem. Hát nem így volt. Egyet gondoltam és megkérdeztem, hogy felmehetnék-e a tetőre. Persze válasznak nemet kaptam, mert hát bármikor rám támadhat egy olyan izé. Ezt jól megmondtam. A lényeg az, hogy ki kellett találnom valamit. Gondolkodtam, gondolkodtam - mert én olyat is tudok - és eszembe jutott egy frappáns ötlet. Addig idegesítettem J-Hope-ot amíg végül igent nem mondott. Hogy hogyan? Folyamatosan kérdeztem tőle, hogy mehetek-e és ha azt mondta nem kérdeztem, miért? 

Boldogan sétáltam a tetőtér felé, mert hogy elértem a célom. Nem mondom, hogy nem féltem, mert mindig hallottam apró zajokat, mire a J-Hope-tól kapott pisztoly megszorongattam. Végül feljutottam a tetőre. Rögtön megcsapott a friss levegő és elém tárult a vidámpark félelmetes arca is. Sokkal kényelmetlenebb érzés kerített hatalmába, mint tegnap amikor Sugaval itt voltunk nappal. A fejem még fájt egy kicsit és fázni is kezdtem, de még nem akartam bemenni. Jót tett a friss levegő. Egy ideig elidőztem, vizsgáltam a tiszta eget amin a csillagok csak úgy világítottak. Nézelődtem, szóval el voltam. Ekkor hangokat hallottam a vasajtó felől, megijedtem és hátráltam, mert túl közel voltam az említett tárgyhoz. Hirtelen kivágódott és a szívroham majdnem rám jött, de megláttam Suga aggódó tekintetét amin megkönnyebbültem. Odafutott hozzám és nagy lendülettel megölelt, olyan szorosan ahogy csak bírt.
-Annyira féltem, hogy valami bajod esett. - hangja furcsa volt számomra, mégis ismerős. Szipogott egyet és megállapítottam, hogy már javában sírt. Jó volt érezni ismét a közelségét, de először lefagytam, majd utána viszonoztam a gesztust. 

Nem tudtam megszólalni, mert a sírás elfojtotta. Suga ölelése maga a megnyugvás volt számomra. Teljesen magába bolondított ez a srác és az elején én, hogy hogy nem ismertem fel? Nagyon keveset változott. Elhúzódtam egy kicsit, hogy megtekintsem arcát és sötét szemeit amik vörösre színeződtek a sírástól. Akaratosan is rá voltam szorulva telt ajkaira amiket birtokba is vettem. A hideg kirázott ettől a kellemes érzéstől. Szívem eszeveszettül dobogott amikor nyelvével végignyalt ajkaimon, amik kis is nyíltak engedélyt adva övéinek. Szinte perzselt az érzékszerve, megkapaszkodtam derekában és a hátában, ő pedig a szintén a derekam szorongatta. Azt kívántam, hogy ne érjen véget ez a csodás pillanat. Jobbat soha nem kívánhattam volna, mint ezeket az érintéseket, a törődést, a biztonságot nyújtó karokat. Ez volt az a pillanat amit nem akartam, hogy véget érjen. De a levegőhiány meggátolta ezt. 

-Miért jöttél fel ide egyedül? Tudod, hogy veszélyben vagy. Akkor meg? - szemei ismét könnyel teltek meg, de ezeket már egyből le is töröltem.
-Levegőre volt szükségem. Ki kellett tisztítanom a fejem. 
-Hah... Nagyon rám ijesztettél. - nyomta össze a homlokunkat
-Van nálam pisztoly. - vezettem kezét a combom mellé, egy kicsit el is vörösödött. -Ne csináld ezt. - a levegőt egyre szaporábban vette.
-Mit? - tettettem az értetlent, pedig jól tudtam, hogy nem nagyon tudja magát türtőztetni. -MiYoung, kérlek. - szemeit már becsukva tartotta.
-Oké.
-Menjünk vissza, jó?
Bólintottam és kézen fogva visszasétáltunk a sötét folyosókon keresztül. Boldog voltam, mert megint a közelemben lehet. Szinte szökkenve léptem be a közös szobánkba. 


-Azt hittem már meghaltál! - kiáltott fel J-Hope
-Kellett neked elengedned. Ha még egyszer ilyen alkalom lesz nem kímélek és egy golyót fogsz találni a fejedben. - fenyegette meg Yoon Gi  
-De hát ő akart annyira kimenni. Akkor meg miért én kapok? - mutatott rám  
-Te meg voltál olyan hülye és kiengedted. Gratulálok Hoesok. - tapsolta meg - Bebizonyítottad, hogy rád nem lehet bízni semmit és senkit.
-Jól van srácok most már elég. - intette le őket Rap Monster -Neked nem esett bajod? - fordult felém Megcsóváltam a fejem és ő tovább folytatta:
-Nagyszerű. Semmi baj nem történt. Most már pihenjetek egy kicsit.
Szó nélkül teljesítették a kérését, Suga félig feküdt az ágyon amikor nagy csörömpölés hallattszódott oda kintről. Mindegyik fiú egyből felpattant és egy-egy fegyvert magukhoz véve lopakodtak az ajtóhoz.

9.rész

A sötétség, ami elszakít...

MiYoung POV.

 

-Ezalatt az idő alatt egyszer sem próbáltatok kijutni innen?? - kérdeztem még mindig a szendvicset majszolva.
-Inkább megtanultunk a helyzettel élni. - felelte J-Hope Még most sem tudom felfogni, hogy hogy voltak képesek itt maradni. A folyamatos őrjáratok, támadások és az éhínség. 
-És a szüleitek? - kérdezte SoHyun mire a fiúk elcsendesedtek. Szóval bántja őket, hogy nem tárgyalnak. Biztos keresték őket, sőt lehet, hogy még mindig keresik őket. A remény mindig ott fog motoszkálni az emberekben.

-SoHyun kérsz szendvicset? - próbáltam befogni nagyszájú barátnőm száját.
-Nem köszi, elég volt ez az egy. - felelte.
-De kérsz. - erőltettem rá, miközben szúrós pillantásokkal körítettem. Odajött érte és sietve vissza is ment a V-vel közös ágyukhoz.
-És hol fogunk aludni, ha már itt maradunk egy ideig? - sóhajtottam nagyot.
-Miért? Nem jó mellettem? - nézett rám rémülten.
-Suga~~~~!! - szólt rá hosszúra nyújtva a nevét NamJoon. 
-Amúgy ja. Nekünk is meg van a magán szféránk. Nem azt mondjuk, hogy nem vagytok jó társaság csak... értitek. - húzta a száját SoHyun
-Majd hozunk át két ágyat JiMinnel és J-Hope-pal. - mondta csámcsogva a főnök.
-Köszi NamJoon. - mosolyogtam rá.
-De főnök~!! - verte be a durcát Suga
-Nincs de! Ha már itt vannak, akkor legyen kényelmes helyük. Ne ilyen balfékekkel legyenek egy ágyban. Nem is csodálom, hogy megrémülnek. 
Suga még toporzékolt egy sort, majd fejét beletemette a párnába. Kicsit megsajnáltam ezért odakúsztam mellé és a vállára raktam a kezem. 

-Ne sírj! Van még mit ennünk. - mondtam gügyögő hangon, amire csak morgott egyet.
-Még! - tette hozzá Jin.
-Na tessék! - kiáltott fel SoHyun - Még egy ok, ami arra kéne ösztönöznie titeket, hogy kijussunk innen.
-Ezt a témát most hanyagoljuk. - mondta határozottan Rap Monster.
-Úgy sem tudnánk túlélni, pláne hogy most már ti is itt vagytok. - vágódott hanyatt az ágyán Jin.
-Akkor tanítsatok minket gyilkolászni. MiYoung tud karatézni, velem meg majd lesz valami. -Tudsz karatézni? - kérdezte tőlem meglepve JungKook
-Ühüm.
-Főnök! - nézett mindegyik srác a főnökére, kivétel Suga aki még mindig  durcáskodott. Vagy már elaludt. Egy apró puszit nyomtam még az arcára, majd elmosolyodott. A kis sunyi!

-Még gondolkozom rajta. - vakarta meg tarkóját Rap Mon.
-Ez már haladás! - ujjongott JungKook.
Az időérzékemet már teljesen elvesztettem így csak tippelni tudtam, hogy dél körül járhat az idő. Nem nagyon tudtunk semmit csinálni. JiMin, Rap Monster és Jin kártyáztak, J-Hope pedig kint őrködött. Úgy tűnik Suga tényleg elaludt, nem is bánom hiszen nem sokat pihent éjjel. 

Suga POV.

Nem akarom, hogy MiYoung másik ágyban aludjon. Azt szeretném, hogy itt legyen mellettem, biztonságban. Úgy nem tudok rá vigyázni, mintha mellettem pihenne. Mi van, ha megint bejut az egyik és betéved ide és megtámadja. Na nem. Akkor már engem öljön meg, mint őt.

Kicsit elszundítottam, majd mikor felébredtem rögvest ez jutott az eszembe és fel is pattantam. Hát nem volt a legjobb ötlet, mert MiYoung megijedt. Nagyon.
-Baj van? - kérdezte aggódó tekintettel
-Igen. Nem akarom, hogy máshol aludj. - feküdtem vissza mellé és szinte már suttogva beszélgettünk.
-Miért? - bújt közelebb hozzám
-Mert félek. Félek, hogy téged is megtámad. 
-Engem ne félts. Tudok vigyázni magamra. - simított végig az arcomon, kezemmel megfogtam azt és egy leheletnyi puszit nyomtam kézfejére.
-De én akarok vigyázni rád.
-Suga... - mondta elhaló hangon
-Nem akarom, hogy bajod essen. - idegességemben már a számat rágtam.
-Még meggondolom. - fejét a mellkasomnak nyomta és szorosan megölelt engem. Hülye lettem volna nem viszonozni ezt a gesztust. Annyira jó érezni, hogy itt van velem és megvédhetem, ha baj lenne. Rap Monsternek muszáj lesz rábólintania a lányok kiképzésére, muszáj kivinnünk innen őket. Ha mi nem akkor ők éljék túl és legyen boldog életük. 

Még elképzelni is fáj, hogy ne velem lenne boldog élete, de nekem az ő élete, boldogsága és mosolya a legfontosabb. Teljesen megbabonázott ez a lány. Észre se vettem, de bevallom. Teljesen beleszerettem. A puszta lényébe, a mosolyába, a szemeibe, a gyönyörű tekintetébe. Soha nem akarom őt elveszíteni, de ezt is bele kell venni a pakliban. Szeretem, mindennél jobban akarom őt. Testestől, lelkestől. 

Már késő este volt amikor Rap Monster keltegetni kezdett, mivel kicsit bealudtunk.  
-Suga, most neked kell menned őrjáratra. - suttogta halkan, hogy ne keltse fel a mellettem még szunyókáló tündért. 
-Muszáj? 
-Igen. Emberhiányban vagyunk és valakinek még itt is kéne maradni, de J-Hope háta kikészült. JungKook pedig...
-Értem. Adj öt percet, míg összeszedem a cuccokat.
Ő csak bólintott és készülődni kezdett. Óvatosan lehámoztam magamról a lány kezeit és kibújtam az ágyunkból. Előszedegéltem néhány pisztolyt és egyéb dolgot ami szükséges lehet. Elkezdtem átvenni a ruháimat amikor MiYoung felkelt.
-Legalább ne előttem öltöznél. - dörzsölte meg mosolyogva szemeit. - Hova készülsz? - sétált elém.
-Őrjáratozni. Muszáj, J-Hope háta bemondta az unalmast egy időre. - húztam el a szám
-És amit mondtál? Hogy megvédel engem!? - konyult le a szája sarka.
-Tudom, de addig J-Hope és JungKook vigyáznak rátok. Ha meg nem akkor kitekerem a nyakukat. - fogtam közre arcát gyengéden.
-Nem akarom, hogy itt hagyj. - kezdett el szipogni
-Ne sírj... kérlek. - kérleltem.
-Szeretlek Suga. - mondta ki.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Azt mondta szeret engem...
-Én is Szeretlek. 
Óvatosan közeledtem arcommal, majd gyengéd csókba invitáltam amivel ő nem elégedett meg így egy vad nyelves csók lett a vége. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, ekkor már ömlött szemeiből a könnyáradat, amitől megsajdult a szívem. Nem bírtam tovább nézni.
-Majd jövünk... - még egy apró, de hosszabb csókot nyomtam a szájára és felkapva a fegyvereket - ami az övemre volt rögzítve - elindultam az ajtó felé. Onnan még egy utolsó pillantást vetettem felé. Meggyötört arca mindent elmondott és nekem is hasonló lehetett. Nem bírtam tovább fapofával a könnyeim elkezdtek lefolyni arcomról. Hogy ne lássa már nyitottam is az ajtót és távoztam azon. A srácok ott vártak és nagyra nyílt szemekkel néztek rá.
-Te sírsz haver?? - tette vállamra kezét Jin
-Igen.

8.rész

Mielőtt elolvasnátok az új részt szeretnék köszönetet mondani, hogy ennyien olvassátok és írtok nekem véleményeket. A feliratkozóknak is nagyon örülök és remélem fogok még sok olyan hozzászólást kapni amiből felhasználva javíthatok egy kicsit a blogon. Ennyit szerettem volna közölni. További szép napot kívánok mindenkinek!! ^_^

A sötét megfélemlít...

MiYoung POV.

Eddig is tudtam, hogy V nem normális, de ezek után már azt mondom, hogy egy agybeteg. Mondjuk SoHyun se panaszkodhat. Egymásnak teremtette őket az ég.
-Mert kopogás nálad luxus dolog. - lépett be vizes hajjal barátnőm. 
Úgy érzem ebből még egy veszekedés lesz.
-Ha nem lettél volna ott akkor nem lenne most ilyen bajod. - ajjaj.
-Szóval ennyi a bajod?? Hát akkor megoldjuk mi ezt. Fogom magam és elhúzok a büdös francba. Engem te ne alázz meg amikor csak kedved tartja, aztán meg tettesd a jófiút. - SoHyun szinte már kiabált, fel is ébresztette Rap Monstert, aki értetlenül nézett
-Menj csak. Annyival könnyebb dolgunk lesz. - dőlt le az ágyára V
-Már itt sem vagyok. - csapot-papot ott hagyott minket és kiviharzott az ajtón. Ahogy ő kilépett Jin jött be rajta.

-Te hol voltál? - kérdezte a mellettem heverésző Suga.
-A folyosó végében lévő mosdóban. Gondoltam nem lehet nagy gond, ha pár másodpercre elugrok oda.
-Van másik mosdó? - ült fel rémült és kérdő fejjel V.
-Ja. - felelte Jin.
-Akkor Taehyun drága. Most fogod magad és a lány után mész, mielőtt más találja meg helyetted. MONDJUK EGY HIBRID!! - mondta az utolsó mondatot ordítva Rap Mon.
-Megyek már. - állt fel és barátnőm után eredt. 
Rajtam is túlkerekedett a félelem és én is SoHyun után akarta menni. Már épp felálltam volna, de Suga visszahúzott.
-Hova mennél? - húzta fel egyik szemöldökét. 
-Szerinted? Megkeresni a barátnőmet, még mielőtt felfalják azok a fenevadak. - arcunk nagyon közel volt egymáshoz és ezt ki is akarta használni, csakhogy én ezt nem hagytam. 
Undorodva elhúzódtam tőle. Nem hiszem el, hogy ő is olyan lett az évek során, mint a többi pasi. Ráadásul ebben a helyzetben ég inkább visszataszító. 

SoHyun POV.

Nagyokat sóhajtva próbáltam elnyelni a könnyeimet, de azok utat törtek maguknak olyannyira, hogy nem láttam hova megyek. Az épületben igen jól eltévedtem, ez az én szerencsém. Egy olyan helyre kerülünk ami tele van szörnyekkel, elfognak minket és az egyikőjükbe még bele is szeretek. Hiába egy iszonyatosan nagy hülye, nekem sikerült meglátnom benne azt a különleges fényt. 

Nekidőltem a falnak és szép lassan leereszkedtem a földre. Felhúztam térdeimet és azokra hajtottam a fejem. Ez volt az a pillanat amikor már nem érdekelt semmi. Nem érdekelt, ha ott helyben még egyszer megtámadnak és akár ott vérzek el. Még most is fáj a vállam és nem kellemes érzés, ahogy feszül a bőr. Csak sírtam ahogy tudtam és vártam a végítéletem. 

Hirtelen lépteket hallottam meg, nem mertem felnézni, mert nagyon féltem. Féltem, hogy meglát és újra az áldozata leszek az egyiknek.
-Már azt hittem nem talállak meg. - hallottam meg V hangját. Éreztem ahogy leül mellé és nagyot sóhajt, majd azt mondja: -Sajnálom.
-Nem érdekelsz. - szipogtam tovább
-Tényleg nem akartam bunkó lenni. Nem szeretem, ha rossz véleménnyel vannak rólam, főleg az ilyen kedves lányok.
-Nem kell köntörfalazni. Tudom, hogy utálsz.  - emeltem fel a fejem.
-Én nem utállak, csak nem tudom, hogy mit kezdjek egy olyan lánnyal aki nem hagyja, hogy igazam legyen. 
-Ezért vagy velem ilyen tahó? - néztem rá.
-Ühüm. Más esetben nem vagyok ilyen. De te más vagy. Sokkal merészebb, okosabb, érettebb és szebb is. - mondta sorjában a bókokat.
-Aha, és én vagyok a fogtündér is. - húztam el a szám és egyben a másik irányba is néztem.
-Figyelj! - kapta el az állam és felé fordította. Ekkor ismét lépteket hallottunk, de ezek megsokszorozódtak. Mivel egy eldugott folyosón voltunk, nem láttak minket, így azt sem tudom, hogy V hogyan látott meg.

V POV.

Elkaptam állát és visszafordítottam, hogy a szemembe nézzen, de ebben a pillanatban egy lépés követte a másikat. Nem hiszem el, hogy megint bejöttek. Pedig mennyiszer mondtuk J-Hope-nak, hogy csinálja meg a zárat, de úgy látszik süket fülekre találtunk.
-Maradj csöndben. - tekintetem a hangok irányába nézett, hogy végső esetben aztán futásnak eredjünk az emeletre, a másik lépcsőn.
-De én... - muszáj volt elhallgattatnom, mert másképp észrevesznek minket. Váratlan ötlettől vezérelve megcsókoltam. Érzékeltem, hogy teljesen lefagyott, majd ellazult és nagyot sóhajtva a felsőmbe kapaszkodik. Nem tudom mi vezérelt, de egyre jobban élveztem az egészet. 

Körbenyaltam a szája szélét, mire hatalmasat sóhajtott. Kihasználva az alkalmat nyelvemmel behatoltam, a lány megremegett és csak akkor tudatosult bennem, hogy mit is csináltam.
-Sajnálom. - húzódtam el tőle - Menjünk vissza.
-Oké. - bólintott majd mindketten felálltunk azon a lépcsőn haladtunk fel ahol jöttünk. Minden nyugisan ment majd nagyon halk morgások hallottunk, de SoHyun ettől is megrémült és hátulról megölelt. A hideg futott át rajtam érintésétől. Miért vagyok most ilyen? Hogy tud rám ilyen hatással lenni? 

Megfogtam kezeit, ennek hatására jobban hozzám bújt. Felemeltem az egyik kezét és egy kis puszit nyomtam rá, majd léptem egyet, tesztelve, hogy tovább mehetünk-e. Tovább folytattuk a lépcsőzést egészen a folyosó végén lévő wc-ig. 
-Megvársz? - kérdeztem tőle.
-Siess. Nem akarok meghalni. - dőlt neki a falnak.
Szó nélkül berontottam és most senki sem volt bent. Igyekeztem a dolgommal, kezet mostam és kirontottam a mosdóból. 
-Mehetünk. - húztam feljebb a gatyát magamon.
Visszaérve a közös szobánkba megint tömte mindenki a fejét. Leültünk az ágyamra és elvettünk egy-egy szendvicset.

-Ezt már egy ideje meg akartam kérdezni, de mindig közbejött valami. - szólt közbe MiYoung, Yoon Gi ágyáról. Na, hogy ők összemelegedtek az is biztos. Csak azt nem tudom, mennyi ideig fogják élvezni egymás közelségét. 
-Bökd ki. - mondta neki JiMin
-Honnan van nektek kajátok, ha nem mentek a területen kívül máshova?? - mutatta fel a félig megevett szendvicset.
-Amikor mi is ,,túrázni" jöttünk ide, rengeteg kaját hoztunk magunkkal és ebből ugye a sör sem maradhatott ki, amit hűtőtáskában hoztunk. Nos a sör az hamar elfogyott és akkoriban tűntek fel ezek a szörnyecskék. Így kerültek a kaják a hűtőtáskába. - magyarázta J-Hope
-És mégis mióta vagytok itt? - folytatta SoHyun a kérdezést.
-Kb. másfél hónapja. - feleltem most én.

7.rész

 A sötétből nincs menekvés... 

MiYoung POV.

A nevetéstől már az ágyon fetrengtem. SoHyun feje mindent vitt. A meglepődöttség, a harag és mint akinek szorulása van. 
-Jól szórakozol ezen? Mert én nem. - vágott még mindig ugyanolyan fejet, amitől még jobban nevethetném támadt. -Sissy!
-Jó, bocsi. - töröltem le pár könnycseppet. -De látnod kellett volna a fejed.
-Miért? Most ez olyan nagy baj volt? - szólt közbe V
Hát ez kész. Ismét nevetésben törtem ki, amibe már a fiúk is belecsatlakoztak. Nem tudom, hogy a vihogásomtól vagy ők is V miatt, de én alig bírtam abbahagyni. Végül szipogva, könnyeket törölve paskoltam meg barátnőm vállát, hogy tudja együtt érzek vele.
-De ugye fehérneműt nem cseréltél? - nézett rá még kicsit parázva SoHyun.
-Nem is tudtam volna. Minek nézel te engem?? Nőnek? - háborodott fel a srác
-Inkább nem mondok semmit. - harapott alsó ajkába SoHyun, hogy még véletlenül se mondja ki azt a szót.

-Na jó. Most már hagyjátok abba, mert ebbe fogok beledögleni. - csitítottam le őket.
-Amúgy... - mindenki barátnőm felé nézett - JungKook, hogy van? Csak azért, mert ő sietett a segítségemre és sokkal rosszabb állapotban volt, mint én.
-Rengeteg vért vesztett és súlyos sérülései vannak. Jelenleg még alszik, amint láthatod. -ekkor a mellettünk lévő ágyra pillantottunk és egy édesen szuszogó srác tárult szemünk elé. -Ha megfelelően ellátjuk, hamar fel fog épülni.
-Még egy kérdés. Elmehetek zuhanyozni és kaphatok tiszta ruhát? - folytatta SoHyun.
-Mindjárt adok neked is Kooki ruhái közül valamit. - állt fel Yoon Gi 
-Öhm... Nem fog kiakadni JungKook, ha megtudja, hogy a cuccai közt turkáltál? - tette fel a kérdést Jin.
-Amíg a lányoknak adja oda, nincs ellenvetésem. - hallottunk meg egy ismerős hangot.
-Kookie!!! Azt hittem, hogy sosem fogsz már felkelni. Ez a nőszemély itt azt mondta, hogy nőnek nézek ki. - ugrott mellé V és persze, hogy egyből rinyálni kezdett.
-Én nem mondtam ilyet. - próbált felülni SoHyun, de visszaesett.
-De akartál...
-Fejezzétek már be. - tolta le őket mély, erélyes hangján Rap Monster, ezután már nem mertek megmukkanni.

SoHyun POV.

Mit ne mondjak nagyon ramatyul vagyok. Alig bírok mozogni és a fejem is fáj, nem beszélve arról, hogy ez a V gyerek kiakaszt. Amikor megláttam nagyon megtetszett és ahogy próbált segíteni... egyszerűen levett a lábamról - szó szerint. De most, hogy jobban megismertem látszik milyen fogyi srác. Nem minden az aminek vagy akinek látszik. Ez rá igaz. Kicsit megijedtem amikor NamJoon ránk szólt. Bár, inkább ő, mi azok a lények. Még most se fogom fel, hogy honnan vagy mikor kerültek az életbe.
-Bocs. De ez a lány kikészíti az idegeim. - mutatott rám a barna rémség.
Szikrázó tekintettel pillantottam rá, mire ő kinyújtotta rám a nyelvét. 
-Na most volt elegem belőled. - már épp nekimenni készültem amikor két kéz meg nem állított.
-Nem vagy olyan állapotban. Ha jobban leszel majd mi is segítünk. - láttam meg Jin kedves mosolyát. El is pirultam, hiszen nagyon helyes srác és törődő is.
-Ti is ellenem vagytok? - gyerekeskedett V - Ugye te nem Kookie?
-Én nem. - mondta teli szarkazmussal JungKook.
-A ti neveteket viszont még nem tudjuk. - mondta csámcsogva J-Hope
-Én Park Mi Young vagyok, ő pedig a legjobb barátnőm Kwon So Hyun. - mutatott be minket a még mindig mellettem elhelyezkedő lány.
-Legalább ezzel is okosabbak lettünk. Jin! Majd kísérd el SoHyun-t zuhanyozni. Én lefekszek aludni. - adta ki NamJoon a parancsot, majd ledobta magát az ágyára.

-Végre meleg víz. - élvezettel töltött el
-Siess! Nehogy megfázz. - kiabált be Jin.
-Oké!
Amikor egyedül vagyok akkor is zaklatnak. Nem számít, kiélvezek most már minden kellemes pillanatot. Csak anyuék miatt vagyok ideges. Biztos már nagyon aggódnak értünk és már keresnek minket a rendőrséggel.  Más nem tudott arról, hogy ide jövünk, így legalább elkerülik ezt a részt. Vagy ilyen elhagyatott helyeket keresnek. Remélni tudom, hogy nem esik bajuk, Suga elmondása szerint a fél várost már ellepték ezek a hibridek és egyre jobban terjeszkednek. Ha ez így megy tovább nem lesz hova elmenekülnünk. Én elakarok menni innen és visszaakarok térni a mindennapjaimba. Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el, hogy ide jöttünk. Soha nem kívánok még a legnagyobb ellenségeknek sem, hogy ilyen körülmények között szenvedjenek. Ha van bármi mód a szabadulásra, akkor megyünk, de ennek csekély az esélye. Pár óra alatt megváltozott az életünk a legjobb barátnőmmel. Alig huszonnégy órája még semmi gondunk nem volt a tanuláson kívül, majd jött ez a hülye ötletem, hogy ,,Miért nem nézünk szét a régi vidámparkban?" Gratulálok Kwon So Hyun. Te egy emeletes barom vagy. Le sem lehetne tagadni. 

Amikor már dideregni kezdtem fogtam egy törülközőt, magamköré tekertem és kimásztam a félig hideg vízből. Háttal álltam az ajtónak így csak a kádat láttam magam előtt. Azt vettem észre, hogy az ajtó nyitódik és belép rajta valaki. Óvatosan megfordultam és V-t találtam magam előtt.
-Takarodj kifele! - ordítottam el magam.
-Jesszus! Legalább több ruha is lehetne rajtad. - takarta el egyik kezével a szemeit - Bár... ha jobban megnézlek nem is vagy olyan csúnya. 
-Na tűnjél ki! - toltam ki. 
Hát ennek elmentek otthonról, vagy még meg se jöttek. Bejönni kopogás nélkül és még körül sem néz, hogy lenne-e bent valaki. Nem~ ő bepofátlankodik, semmit sem nézve. Na mindegy. Ezen nem idegeskedek. Felvettem a kapott felsőt, nadrágot és BOXERT - mert, hogy az alsóneműmet muszáj volt kimosnom. Mindegyiknek ajánlom, hogy nem merjen hozzányúlni. Kisétáltam a fürdőből és akkor tudatosult bennem, hogy hogyan jött be V, ha Jin elvileg itt állt őrt!? 

V POV.

Nagyon kellett már pisilne, de Jin őrt állt, így visszamentem a szobába. Pár percig még tudtam tartani, de utána már nem. Kinéztem és szabad utam volt a budiba. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy SoHyun még mindig bent van. 
-Takarodj kifele! - rivallt rám
-Jesszus! Legalább több ruha is lehetne rajtad. - tettem egyik kezem a szemem elé, de azért nem teljesen takartam el - Bár... ha jobban megnézlek nem is vagy olyan csúnya. 
Ez volt az utolsó csepp nála és már ki is lökdösött. Pedig én csak vécére akartam menni. Nem tehettem mást bementem a közös szobánkba és ott várakoztam. 
-Hol van ilyen sokáig SoHyun? - kérdezte MiYoung kidőlve az ágyon.
-Most öltözik. - feleltem.
-És ezt te honnan tudod? - ült fel értetlen fejjel.
-Benyitottam rá és éppen akkor hajolt be nekem. - nevettem el magam.
-Mert a kopogás nálad luxus dolog. - toppant be az említett személy.

6.rész

A sötét átka...

MiYoung POV.

A nap simogató érzésére és az erős fényre ébredtem. Ahogy kinyitottam a szemem rájöttem, hogy ez nem a nap, hanem valaki más. Kicsit elhúzódtam, mert először homályosan láttam, majd amikor felismertem visszacsuktam a szemeim.
-Hé Csipkerózsika! Tessék felkelni, már 9 óra. - ahogy meghallottam kedves hangját, akaratomon kívül is elmosolyodtam, majd utána jutott el a tudatomig, hogy valójában mit is mondott.
Fénysebességgel ültem fel az ágyon, de meg is bántam, mert azonnal szédülni kezdte. Ezt követően fejemhez kaptam és inogtam mint egy felakasztott baba. Suga segítségemre sietve elkapott mielőtt leestem volna az ágyról. Nagy sóhaj hagyta el a számat és a szemben lévő ágyra pillantottam, ahol SoHyun békésen szuszogott, V karjai között. Várjunk csak... Mi van?? Azt hittem, hogy rosszul látok, de mégsem. 

-A barátnődnek rémálmai voltak. Mindenki próbálta lenyugtatni, de csak TaeHyungnak sikerült. Csodálkozom, hogy nem ébredtél fel rá. -adott magyarázatot a hátam mögött ülő srác.
 -Már megint?
Pár hónapja szinte mindig rémálmai voltak éjjel, egy ideig elmúltak, de ezek szerint visszajött.
-Valami Sissy-t emlegetett állandóan és azt akarta, hogy legyen mellette. - folytatta
-Az az én becenevem. - világosítottam fel.
-Tényleg! Még nem is tudom a teljes nevetek. - arcát felfújta, mint egy mókus, szemei pedig még inkább csíkot formáztak. Nagyon aranyos volt.
-Park Mi Young, de általában Sissynek szólítanak. A barátnőm pedig Kwon So Hyun.
-Aranyos neved van. 
-Szerintem meg nem. De azért köszi. - nem mertem a szemébe nézni.
Nem tudom miért, de a közelében mindig zavarban voltam és ezt nem is tudtam titkolni. Hevesen dobogó szívem így is elég gyorsan vert, de ahogy felemelte a fejem és kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek már labdaként pattogott. Tekintetem még mindig nem a szemére tévedt, hanem telt ajkaira, amik résnyire voltak nyitva. Cselekvésemen halványan elmosolyodott és megnyalta száját. Kicsit megszeppentem, elhúzódtam tőle és meg is lepődtem, hogy engedi. 
-Bocsánat. - csak ennyit mondott és lemászva az ágyról az egyik szekrényhez ment. Abban keresgélt pár percig, majd az ölembe tett pár ruhát. -Nincs női ruhánk, de talán JungKook egy-két gönce jó lesz rátok. A másik szobában átveheted őket. Gyere, elkísérlek.
-Köszönjünk. - mosolyogtam rá

Amíg én a szobában öltöztem, ő az ajtó előtt őrködött. A szobában volt egy ágy és egy tükör is ami az ablak alatt, illetve mellett volt elhelyezve. Egy kisebb szekrény, és egy tv az állványával. Minden bútor kopott volt, nem is csodálom hiszen több, mint 15 éves ez az egész vidámpark. A tudat, hogy otthon aggódnak értünk és hogy bármelyik percben megtámadhatnak minket ezek a szörnyek... egyszerűen sírnom kell. De nem teszem, muszáj erősnek maradnom. Valahogy ki fogunk innen jutni, együttes erővel ki KELL jutnunk innen, mert itt fogunk elpusztulni. 

A tükör elé léptem és rájöttem, hogy meglepően jól állnak a férfi ruhák. Lehet nemet váltok... heh, jó is lenne. Óvatosan kinyitottam az ajtót és visszamentünk a két méterrel arrébb lévő szobába. Ablaknyitásra nem volt szükség, mert az hiányos volt pár helyen. Szóval levegőhiányban nem szenvedtünk, koszosnak se mondható a hely. Inkább szürke az egész helység, semmi faldísz, csupán egy kép lógott az ajtóval szembeni falon. Nem akartam nagyon szépíteni a helyen, mert a szabadulásunkat fogjuk megtervezni, amint SoHyun felkel.

Közben V is felébredt, fél órán át unatkoztunk Sugaval, majd eszembe jutott egy frappáns ötlet. 
-Körbevezetsz engem? - fordultam a mellettem fekvő sráchoz.
-Hogy eltudjatok szökni? - szemei csukva voltak, de nem aludt. Vagy csak akart, de én nem hagyom.
-Még ha akarnánk se tudnánk elszökni. 
-Ez igaz. Na gyere. - pattant fel hirtelen amivel le is fejelt, mert fölötte tornyosultam. 
Mindketten hangosan jajgattunk fejünket fogva. 
-Ennyire szerencsétlenek is csak mi lehetünk. - megtapogattam azt a részt ahol ért az ütés és mázlimra egy púp növekedett ott.
-Ezt hogy érted? - pillantott rá fél szemmel Suga.
-Kezdjük ott, hogy több évig nem láttuk egymást, aztán újra találkozunk szörnyekkel körülvéve. Aztán bármikor megtámadhatnak minket és a tetejébe még le is fejeljük egymást. Most mond, hogy ez nem balszerencse.
-Van valami benne. Viszont van jó oldala is az egésznek. Most újra élvezhetjük egymás társaságát, mint anno.
-Én ezt értem, de ilyen körülmények között kell?? 
-Még mindig jobb, mintha nem is találkoztunk volna.

Egy kicsit elgondolkodtam azon, hogy miért is történt minden úgy ahogy. Minden okkal történt volna? Az, hogy most itt vagyunk kb. 5 kilométerre a várostól? Az, hogy bármikor felfalhatnak minket? Az, hogy újra találkozok a gyermekkori szerelmemmel? És az is, hogy itt? Mind ez meg volt tervezve? Egyszerűen felfoghatatlan nekem ez az egész. Sok ez így egyszerre. 
-Akkor mehetünk vagy még elmélkedsz egy sort? - állt meg előttem.
Nem válaszoltam csak felhúzattam magam vele, szóltunk V-nek, hogy elmentünk felfedező körútra és lassan minden helységet bejártunk a három emeleten. Igaz a lábamat lejártam és lihegtem a sok lépcsőzéstől, de legalább ismerem a helyet. Már csak a tetőtér maradt. Egy vasajtó állta utunkat amit már megevett a rozsda. Ahogy kinyitottunk ismét erős fény csapta meg a szemem, hunyorítva kerestem Suga kezét, mert tényleg nem láttam semmit. Kézen fogtam és még több fénnyel találtam szembe magam. 

Ennek ellenére szóljon, hogy friss levegőt lélegezhettem be, ami nagyon jól esett. Mikor már valamennyire megszoktam a fényt elengedtem Sugat és körbenéztem a hatalmas vidámparkon. Szóval ezért mondták, hogy nem tudnának eltűnni innen a fiúk. Amit mi láttunk SoHyunnal az a negyed vidámpark se volt. Erős kezeket éreztem a vállamnál amik magához húztak és szorosan öleltek meg. Szájával puszit nyomott a nyakam hajlatába amitől végigfutott rajtam a hideg. Még jobban belebújtam a védelmet nyújtó karokba, hátradöntöttem a fejem amit a mellkasa támasztott és behunytam a szemem. Kezem belehelyeztem az övébe és összekulcsoltuk ujjainkat. Így élveztük a reggeli napfényt, a tiszta levegőt és a hatalmas területet, amit egy nap alatt képtelenség lenne megtenni... de még két nap alatt se. 

Sokáig élvezhettük volna a nap melegét, de vissza kellett mennünk. Kezeinket még ezalatt az idő alatt sem engedtük el és úgy léptünk be a szobába is. Meglepetésünkre már a többi fiú ott reggelizett, ki a kis asztalnál, ki az ágyán, ki pedig a puha szőnyegen. Senki nem szólt semmit, csak tömték a fejüket. Odasétáltam So Hyun ágyához, V szabad helyet adott én meg csak rámosolyogtam. Barátnőm lassan, de biztosan ébredezett aminek nagyon örültem. Remélni tudom, hogy ilyen hamar fel is épül, majd. Szükség lesz rá is a szabaduláskor. Résnyire nyitva szemeit mosoly jelent meg az arcán. Könnyek gyülekeztek ismét a szemebe, de ezúttal a boldogságtól. Megöleltem, ő pedig gyengéden viszonozta, amire már kicsordultak a szemem sarkában sorban álló könnycseppek. Erőt vettem magamon és elhúzódtam tőle.
-Hogy vagy? - kérdeztem szipogva.
-Már egy kicsit jobban. Viszont gyenge vagyok a vérveszteség miatt. És te? - válaszolt nekem a leghalkabb hangon.
-Megvagyok. Hamar épülj nekem fel vagy nem is tudom mit csinálok veled. - fenyegettem meg, a végén pedig elengedtem egy kósza mosolyt is.
-Igyekszem. - kuncogott halkan.
-Felébredtél? - ült le SoHyun másik oldalára V. - Azt hittem, hogy a karjaimban fogsz kimúlni. Nem lett volna jó érzés.
-Te segítettél rajtam? 
-Ühüm. - bólogatott - Bár meggyűlt veled a bajom. A ruhád is tiszta vér lett, így muszáj voltam másikat adni rád.
-Hogy mit csináltál?? - kerekedett ki barátnőm szeme....

Fontos közlemény!!!

Na sziasztok! Ugyebár nem rég megkérdeztem, hogy csináljak-e csoportot a blognak... nos létrehoztam egyet. Gondolkoztam ezen sokat és azt is számba vettem, hogy szerintem sokatokat érdekelne, mi lesz a következő részben és egyéb ilyen dolgok. Hát... nem is tudom mit mondhatnék még. Én úgy érzem nincs több olyan fontos dolog. Ezen a linken csatlakozhattok a csoporthoz. 
Your Danger - BTS Blogom

További szép napot/ estét/ reggelt!!!

5.rész

A sötétség átka...

Mi Young POV.

Az éjszaka közepén hatalmas ordításra ébredtünk Sugaval. Felébresztettük Jimint és akkor egy sikítás is hallattszódott kintről. Akkor vettük észre, hogy JungKook és SoHyun nem tartózkodik a szobában. Nagyon megijedtem, mert csak arra tudtam gondolni, hogy valami bajuk esett mindkettőjüknek. A két fiú tőrt és pisztolyt is felkapott és óvatosan kinyitottuk az ajtót. Jimin elől, utána Suga, hátul pedig én álltam Suga hátát támasztva kezeimmel. A földön heverő fiútól, zokogni kezdtem viszont, ahogy megláttam félájult barátnőm patakokban folyt a könnyem. A banda többi tagja épp időben jött és leszedték azt mit a vérben ázó SoHyunról. V felkapta és vele mentem be, vagyis inkább csak megfontoltam lépkedtem.  Az ágy végében megálltam és néztem ahogy a srác megtisztította a nyaka körüli részt. Már szemei csukódni kezdtek, de hiába volt V gyengéd ébresztgetési módszere barátnőm elaludt. Ismét rémület fogott el, mert mi lesz ha nem ébred fel a vérveszteség miatt? Akkor én... á, bele se merek gondolni. JungKookot is behozták és a mellette lévő ágyra helyezték. Megöleltem SoHyun rideg testét és leültem a két ágy közötti székre. Mély levegőt vettem és átgondoltam az eddig történteket. 

Tehát... A vidámpark ahol most vagyunk egy szörnyszálló és Suga elmondása szerint a fél város tele van velük. Fogva tart minket hét helyes srác, akik néznek ki modellnek, mint bűnözőnek. És ha nem szabadulunk ki innen valamilyen úton-módon akkor kaja lesz belőlünk... előbb vagy utóbb. Én inkább az utóbbit választom, addigra már úgy is messze lennénk. Aztán, a legjobb barátnőm és az egyik elrablónk áldozatul esett az egyik hibridnek. Ahogy láttam, vagyis amennyire láttam a könnyektől, több vámpír van benne, mint valami más szörny. Nem tudom, mi lesz velünk, de az biztos, hogy nagyon aggódnak értünk már. Viszont ez most mellékes, hiszen az életünk forog kockán, sőt az otthoniaké is. Soha nem sírtam még ennyire, mint ebben a pár percben. 

Kezembe temettem arcom és folytattam a sírást. Igaz, hogy ezzel nem oldok meg semmit, de valamely szinten tisztábban fogok látni a végén. Ebben biztos vagyok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki átölel, abban a pillanatban iszonyatosan jól esett a védelmet nyújtó karok közé bújni. Karom átfontam a személy nyakai körül és nyakába temettem arcom. A bőgésem valamelyest csillapodott és kicsit elhúzódtam az egyik sráctól. Akarom mondani, akartam elhúzódni, de az a személy annál inkább húzott magához. 
-Még egy kicsit maradjunk így. - testem megremegett amikor tudatosult bennem, hogy a hang és maga a személy Suga az. Hevesebben kezdett verni a szívem és izgatottabb lettem. Nem tudtam megülni egy helyben. -Látom idegesebb vagy a közelemben. Na nem baj, majd megszokod.

A halk suttogás csak még nagyobb ütemre emelte a szívverésem. A mondata végén a homlokomra nyomott egy apró puszit és megnézte SoHyun állapotát is. Mi volt ez az egész?? Hogy értette az utolsó mondatát? Esküszöm ezek a srácok, meg ezek a mik teljesen kiszámíthatatlanok. Ha nem az egyik fenevad által fogok kipurcanni, akkor az itteni stressz miatt. Hiszen együtt fogunk élni hét, vadidegen pasival akik bestiákat ölnek nap, mint nap. Remélni tudom, hogy velünk nem tesznek semmit, mert azt megkeserülik. Számból baromi nagy ásítás hangzott el, nem is csodálom. A fél éjszakát nem tudtam végigaludni. 
-Feküdj le aludni. Majd mi vigyázunk rátok. - küldött felém biztató mosolyt NamJoon, amit nagyon díjaztam. Mosolyogva bólintottam és a Sugaval közös ágyunk felé ballagtam. 

Belevetettem magam a puha ágyneműbe, fejem elhelyeztem egy kényelmes pózban, majd a testemet is. Kicsit fáztam, de lusta voltam le mászni a földön heverő paplanért. Hát akkor most nem fogok betakarózni. Már majdnem elaludtam, de már majdnem amikor valaki rám terítette az eddig földön ,,pihenő" takarót. Ő is bebújt mellém és alaposan magához szorított. Rossz emberismerő vagyok, de azért mégis tudtam, hogy ez nem lehet más, mint Suga barátom. Résnyire nyitottam a szemem és meglepődtem, hogy arca csak pár centire van az enyémtől. Hibátlan, fehér arca békét és nyugalmat árasztott. Csöppet elmosolyodtam, majd én is becsuktam a szemem és mosolyogva vártam, hogy az álommanók elkísérjenek álomországba.

 Na sziasztok. Remélem ez a rész is tetszett. :) Nos az lenne a kérdésem, hogy mit szólnának az olvasók ahhoz, hogy csinálnék ennek a blognak egy facebookos csoportot?? Ja igen és még azt is szeretném, ha lenne mindig valaki aki leírná a véleményét az éppen új résszel kapcsolatban. Mivel én hamar elbizonytalanodom az ilyenekkel kapcsolatban. :/ Szóval kommenbe írjátok el nektek mi a gondolatotok. Puszi nektek!!! ^_^

4.rész

A sötétség kínjai

SUGA POV

Csókja édes és mámorító volt. Régen nem találkoztam ilyen csajjal, mint ő. Puha ajkai óvatosak mégis vadak voltak, mintha én lennék csak lány verzióban. Abban a pillanatban ahogy megláttam kivert a hideg és a lélegzetem leállt pár másodperce. Kisebb sokk ért akkor és most lefagytam hiszen ő húzott vissza magához. Akkor csak nem vagyok olyan ronda, mint gondoltam. Az tény, hogy én is népszerű voltam a lányok körében, mint a többi balfácán, de nem hittem, hogy ilyen gyönyörű lány ,,észrevesz". Ajkaink elválása után szemei elbűvölően csillogtak és az én szívem majdnem, hogy kiugrott a helyéről. 

-Mit mondtál haver? - kérdeztem a kis krapektól aki nagyra nyílt szemekkel csak legyintett egyet és az ajtó felé vették az irányt. Jól leszóltam Jimin haverom aki pusztán ideges a lányok közelében. Előre sajnáltam azt a lányt, mert Jimin azt hiszi minden csaj elájul tőle. Kezdem azt hinni, hogy Hoseokot követi. Nem sok idő telt el azóta, hogy a két srác felszívódott és hárman maradtunk a hatalmas szobában. Jobb helyet nem is találhattunk volna főhadiszállásnak. Az ajtókon több lakat is van és rengeteg fegyverünk is. Ha esetleg, ne talán tán bejutna az egyik gond nélkül véget tudnánk vetni az életének. De hogy elmeneküljünk innen az lehetetlen. 

Iszonyat sokan vannak ezek a lények és ahogy kitennénk innen a lábunkat megölnének minket, főleg ha a szökést éjjel terveznénk. Akkor a legaktívabbak. Így is feszélyezve vagyunk, mert négyen mennek mindig a csapatból őrjáratra, de csak harminc méteres körzetben. Ha még tíz méterrel tovább merészkednénk meghalnánk. Most, hogy itt van ez a két lány még szükségesebbnek érzem, hogy odafigyeljünk magunkra. Azt nem tudom megérteni, hogy hogyan jutottak el idáig...? Nagyon mázlisták, hogy nem lettek vacsorák.

Kiskoromban apa volt az egyetlen ember aki megértett, hozzá kerültem a válásuk után, a két lánytestvérem meg anyához. Mivel katona volt sokat tudott a fegyverekről és a tudományát átadta nekem is. Volt egy férfi aki szintén fegyverekkel foglalkozott, mint kiderült ennek a hölgyikének a nagybátyja az. Nem is bánom, hogy az a négy barom rátalált másképp egy csóktól, csodás látványtól és egy jó társaságtól lennék megfosztva. Na meg persze a gyerekkori szerelmemtől. Ahányszor apu elment Park bácsihoz nagyrészt mindig vele mentem, mert látni akartam őt. Sokáig szerelmes voltam belé, de elváltak útjaink. Apuval egy másik városba költöztünk és soha nem láthattam... eddig ezt gondoltam. Most itt fekszik mellettem és békésen szunyókál. Félhosszú haja lepelként hull a vállára, és a hidegtől kissé összehúzta a testét. Mindjárt levált JungKook, ha felébred. Ismétlem, HA felébred. Viszont, ha nem akkor lerugdosom az ágyról. Körülbelül tíz perc múlva lassan felkelt és én is pihenhettem egy kicsit. Magamra húztam a közös takarónkat és átöleltem alvótársam. Jó közel húztam és vele aludtam el.

SoHyun POV.

Nem repestem az örömtől, hogy egy ágyban kellett aludnom Jiminnel,de valahogy túl kell élnem ezt az éjszakát és, ha rossz lesz akkor holnap szóvá teszem. Azon nagyon meglepődtem, hogy SUGA, MiYoung gyerekkori szerelme. Barátnőm szinte az egész életét elmesélte nekem és ez volt az egyik ami megmaradt bennem. Ettől függetlenül még nem bízom bennük. 

Az este folyamán azt hittem, hogy kilapulok. Jimin olyan szinten rám feküdt, hogy mozdulni nem tudtam. Most vagy én vagyok a gyenge vagy ő ennyire súlyos egyéniség. Nem tudom eldönteni, de szerintem a második érv. Nem tudom, hogy mennyi lehetett az idő, de muszáj volt kimennem a mosdóba. Ez szép és jó, de én, hogy mászok ki Jimin alól. Nem viccelek, az egyik lába és keze, valamint a teste egy része az enyémet fogta le. Úgy próbáltam mozogni, hogy kicsit a kezét és a lábát, majd magamat is próbáltam ellenkező irányba tolni. Pár percbe beletelt, hogy lemásztam az ágyról és akkor vettem észre, hogy Kook őrködik. 

-Elfelejtettük mondani, hogy Jimin éjszaka mindig a földön köt ki. De most ezúttal téged vett számításba. - mondta suttogva, közben pedig nevetett szerencsétlen énemen.
-De nem segítettél volna. - ütöttem meg a lábát.
-Amúgy hova igyekszel? 
-Pisilnem kell. - válaszoltam egyszerűen. - Hol a mosdó?
-Szemben. Azért várj meg. Nem akarom, hogy elszökj. - felállt, karon ragadott és húzott maga után a szemközti helységbe. Kinyitotta előttem az ajtót és ott várt meg. - Igyekezz!
Lassan lépkedtem a világos csempéken és az egyik fülke felé vettem az irányt. A dolgom elvégezte után épp húztam le a vécét amikor hangos üvöltés hallatszott az ajtó mögül. A hirtelen hangra összerezzentem és egyre több üvöltés hagyta el annak a személynek a torkát. Imádkoztam, hogy ne JungKook legyen a tulajdonosa, mert azt nem kívánnám senkinek. 

Próbáltam erőt venni magamon és biztos léptekkel odamentem és lenyomtam az ajtó kilincsét. A szívem összeszorult mikor megláttam a fiatal srácot félig eszméletlenül egy vértócsa közepén, miközben egy olyan lény harapdálta és szívta a vérét akik minket körbevettek. Egy hang nem jött ki a torkomon, csak dermedten álltam a pár centire fekvő párostól. Pár másodperc múlva a szörny észrevett és hörögve felállt és letámadott. Iszonyatosan hangos sikítás hallattam, ami az egész folyosót körbejárta. A sok vérvesztéstől már szédültem és a szemhéjaim is kezdték felmondani a szolgálatot. Majd a szemben lévő szobából rohanva jött ki három ember. Az eszméletvesztés szélén álltam és látni se láttam már tisztán, csak teljes homályt. 

Az érzékeltem, hogy egy személy JungKookot próbálja ápolni, a másik kettő pedig rólam hámozták le a szörnyt. Én a földön feküdtem félig ájultan amikor még többen csatlakoztak és pár méterről már futva igyekeztek hozzánk. Az egyik srác felkapott és abba a szobába vitt ahonnan kijöttünk. Lefektetett egy ágyra és a vállam körüli részhez helyezett egy anyagot, amivel a vérem kezdte itatni, valamint elállítani. Ebben a percben a többiek is csatlakoztak hozzánk, a szememmel már valamivel jobban érzékeltem a külvilágot. Viszont egy testrészem sem tudtam megmozdítani, ami kissé aggasztott. Hiába próbáltam ébren maradni... nem ment. Szemeim lecsukódni készültek és a mellettem ülő srác óvatosan és gyengéden ébren akart tartani, de ez nem igazán sikerült neki, mert hamar elnyomott az álom.