5.rész

A sötétség átka...

Mi Young POV.

Az éjszaka közepén hatalmas ordításra ébredtünk Sugaval. Felébresztettük Jimint és akkor egy sikítás is hallattszódott kintről. Akkor vettük észre, hogy JungKook és SoHyun nem tartózkodik a szobában. Nagyon megijedtem, mert csak arra tudtam gondolni, hogy valami bajuk esett mindkettőjüknek. A két fiú tőrt és pisztolyt is felkapott és óvatosan kinyitottuk az ajtót. Jimin elől, utána Suga, hátul pedig én álltam Suga hátát támasztva kezeimmel. A földön heverő fiútól, zokogni kezdtem viszont, ahogy megláttam félájult barátnőm patakokban folyt a könnyem. A banda többi tagja épp időben jött és leszedték azt mit a vérben ázó SoHyunról. V felkapta és vele mentem be, vagyis inkább csak megfontoltam lépkedtem.  Az ágy végében megálltam és néztem ahogy a srác megtisztította a nyaka körüli részt. Már szemei csukódni kezdtek, de hiába volt V gyengéd ébresztgetési módszere barátnőm elaludt. Ismét rémület fogott el, mert mi lesz ha nem ébred fel a vérveszteség miatt? Akkor én... á, bele se merek gondolni. JungKookot is behozták és a mellette lévő ágyra helyezték. Megöleltem SoHyun rideg testét és leültem a két ágy közötti székre. Mély levegőt vettem és átgondoltam az eddig történteket. 

Tehát... A vidámpark ahol most vagyunk egy szörnyszálló és Suga elmondása szerint a fél város tele van velük. Fogva tart minket hét helyes srác, akik néznek ki modellnek, mint bűnözőnek. És ha nem szabadulunk ki innen valamilyen úton-módon akkor kaja lesz belőlünk... előbb vagy utóbb. Én inkább az utóbbit választom, addigra már úgy is messze lennénk. Aztán, a legjobb barátnőm és az egyik elrablónk áldozatul esett az egyik hibridnek. Ahogy láttam, vagyis amennyire láttam a könnyektől, több vámpír van benne, mint valami más szörny. Nem tudom, mi lesz velünk, de az biztos, hogy nagyon aggódnak értünk már. Viszont ez most mellékes, hiszen az életünk forog kockán, sőt az otthoniaké is. Soha nem sírtam még ennyire, mint ebben a pár percben. 

Kezembe temettem arcom és folytattam a sírást. Igaz, hogy ezzel nem oldok meg semmit, de valamely szinten tisztábban fogok látni a végén. Ebben biztos vagyok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki átölel, abban a pillanatban iszonyatosan jól esett a védelmet nyújtó karok közé bújni. Karom átfontam a személy nyakai körül és nyakába temettem arcom. A bőgésem valamelyest csillapodott és kicsit elhúzódtam az egyik sráctól. Akarom mondani, akartam elhúzódni, de az a személy annál inkább húzott magához. 
-Még egy kicsit maradjunk így. - testem megremegett amikor tudatosult bennem, hogy a hang és maga a személy Suga az. Hevesebben kezdett verni a szívem és izgatottabb lettem. Nem tudtam megülni egy helyben. -Látom idegesebb vagy a közelemben. Na nem baj, majd megszokod.

A halk suttogás csak még nagyobb ütemre emelte a szívverésem. A mondata végén a homlokomra nyomott egy apró puszit és megnézte SoHyun állapotát is. Mi volt ez az egész?? Hogy értette az utolsó mondatát? Esküszöm ezek a srácok, meg ezek a mik teljesen kiszámíthatatlanok. Ha nem az egyik fenevad által fogok kipurcanni, akkor az itteni stressz miatt. Hiszen együtt fogunk élni hét, vadidegen pasival akik bestiákat ölnek nap, mint nap. Remélni tudom, hogy velünk nem tesznek semmit, mert azt megkeserülik. Számból baromi nagy ásítás hangzott el, nem is csodálom. A fél éjszakát nem tudtam végigaludni. 
-Feküdj le aludni. Majd mi vigyázunk rátok. - küldött felém biztató mosolyt NamJoon, amit nagyon díjaztam. Mosolyogva bólintottam és a Sugaval közös ágyunk felé ballagtam. 

Belevetettem magam a puha ágyneműbe, fejem elhelyeztem egy kényelmes pózban, majd a testemet is. Kicsit fáztam, de lusta voltam le mászni a földön heverő paplanért. Hát akkor most nem fogok betakarózni. Már majdnem elaludtam, de már majdnem amikor valaki rám terítette az eddig földön ,,pihenő" takarót. Ő is bebújt mellém és alaposan magához szorított. Rossz emberismerő vagyok, de azért mégis tudtam, hogy ez nem lehet más, mint Suga barátom. Résnyire nyitottam a szemem és meglepődtem, hogy arca csak pár centire van az enyémtől. Hibátlan, fehér arca békét és nyugalmat árasztott. Csöppet elmosolyodtam, majd én is becsuktam a szemem és mosolyogva vártam, hogy az álommanók elkísérjenek álomországba.

 Na sziasztok. Remélem ez a rész is tetszett. :) Nos az lenne a kérdésem, hogy mit szólnának az olvasók ahhoz, hogy csinálnék ennek a blognak egy facebookos csoportot?? Ja igen és még azt is szeretném, ha lenne mindig valaki aki leírná a véleményét az éppen új résszel kapcsolatban. Mivel én hamar elbizonytalanodom az ilyenekkel kapcsolatban. :/ Szóval kommenbe írjátok el nektek mi a gondolatotok. Puszi nektek!!! ^_^