9.rész

A sötétség, ami elszakít...

MiYoung POV.

 

-Ezalatt az idő alatt egyszer sem próbáltatok kijutni innen?? - kérdeztem még mindig a szendvicset majszolva.
-Inkább megtanultunk a helyzettel élni. - felelte J-Hope Még most sem tudom felfogni, hogy hogy voltak képesek itt maradni. A folyamatos őrjáratok, támadások és az éhínség. 
-És a szüleitek? - kérdezte SoHyun mire a fiúk elcsendesedtek. Szóval bántja őket, hogy nem tárgyalnak. Biztos keresték őket, sőt lehet, hogy még mindig keresik őket. A remény mindig ott fog motoszkálni az emberekben.

-SoHyun kérsz szendvicset? - próbáltam befogni nagyszájú barátnőm száját.
-Nem köszi, elég volt ez az egy. - felelte.
-De kérsz. - erőltettem rá, miközben szúrós pillantásokkal körítettem. Odajött érte és sietve vissza is ment a V-vel közös ágyukhoz.
-És hol fogunk aludni, ha már itt maradunk egy ideig? - sóhajtottam nagyot.
-Miért? Nem jó mellettem? - nézett rám rémülten.
-Suga~~~~!! - szólt rá hosszúra nyújtva a nevét NamJoon. 
-Amúgy ja. Nekünk is meg van a magán szféránk. Nem azt mondjuk, hogy nem vagytok jó társaság csak... értitek. - húzta a száját SoHyun
-Majd hozunk át két ágyat JiMinnel és J-Hope-pal. - mondta csámcsogva a főnök.
-Köszi NamJoon. - mosolyogtam rá.
-De főnök~!! - verte be a durcát Suga
-Nincs de! Ha már itt vannak, akkor legyen kényelmes helyük. Ne ilyen balfékekkel legyenek egy ágyban. Nem is csodálom, hogy megrémülnek. 
Suga még toporzékolt egy sort, majd fejét beletemette a párnába. Kicsit megsajnáltam ezért odakúsztam mellé és a vállára raktam a kezem. 

-Ne sírj! Van még mit ennünk. - mondtam gügyögő hangon, amire csak morgott egyet.
-Még! - tette hozzá Jin.
-Na tessék! - kiáltott fel SoHyun - Még egy ok, ami arra kéne ösztönöznie titeket, hogy kijussunk innen.
-Ezt a témát most hanyagoljuk. - mondta határozottan Rap Monster.
-Úgy sem tudnánk túlélni, pláne hogy most már ti is itt vagytok. - vágódott hanyatt az ágyán Jin.
-Akkor tanítsatok minket gyilkolászni. MiYoung tud karatézni, velem meg majd lesz valami. -Tudsz karatézni? - kérdezte tőlem meglepve JungKook
-Ühüm.
-Főnök! - nézett mindegyik srác a főnökére, kivétel Suga aki még mindig  durcáskodott. Vagy már elaludt. Egy apró puszit nyomtam még az arcára, majd elmosolyodott. A kis sunyi!

-Még gondolkozom rajta. - vakarta meg tarkóját Rap Mon.
-Ez már haladás! - ujjongott JungKook.
Az időérzékemet már teljesen elvesztettem így csak tippelni tudtam, hogy dél körül járhat az idő. Nem nagyon tudtunk semmit csinálni. JiMin, Rap Monster és Jin kártyáztak, J-Hope pedig kint őrködött. Úgy tűnik Suga tényleg elaludt, nem is bánom hiszen nem sokat pihent éjjel. 

Suga POV.

Nem akarom, hogy MiYoung másik ágyban aludjon. Azt szeretném, hogy itt legyen mellettem, biztonságban. Úgy nem tudok rá vigyázni, mintha mellettem pihenne. Mi van, ha megint bejut az egyik és betéved ide és megtámadja. Na nem. Akkor már engem öljön meg, mint őt.

Kicsit elszundítottam, majd mikor felébredtem rögvest ez jutott az eszembe és fel is pattantam. Hát nem volt a legjobb ötlet, mert MiYoung megijedt. Nagyon.
-Baj van? - kérdezte aggódó tekintettel
-Igen. Nem akarom, hogy máshol aludj. - feküdtem vissza mellé és szinte már suttogva beszélgettünk.
-Miért? - bújt közelebb hozzám
-Mert félek. Félek, hogy téged is megtámad. 
-Engem ne félts. Tudok vigyázni magamra. - simított végig az arcomon, kezemmel megfogtam azt és egy leheletnyi puszit nyomtam kézfejére.
-De én akarok vigyázni rád.
-Suga... - mondta elhaló hangon
-Nem akarom, hogy bajod essen. - idegességemben már a számat rágtam.
-Még meggondolom. - fejét a mellkasomnak nyomta és szorosan megölelt engem. Hülye lettem volna nem viszonozni ezt a gesztust. Annyira jó érezni, hogy itt van velem és megvédhetem, ha baj lenne. Rap Monsternek muszáj lesz rábólintania a lányok kiképzésére, muszáj kivinnünk innen őket. Ha mi nem akkor ők éljék túl és legyen boldog életük. 

Még elképzelni is fáj, hogy ne velem lenne boldog élete, de nekem az ő élete, boldogsága és mosolya a legfontosabb. Teljesen megbabonázott ez a lány. Észre se vettem, de bevallom. Teljesen beleszerettem. A puszta lényébe, a mosolyába, a szemeibe, a gyönyörű tekintetébe. Soha nem akarom őt elveszíteni, de ezt is bele kell venni a pakliban. Szeretem, mindennél jobban akarom őt. Testestől, lelkestől. 

Már késő este volt amikor Rap Monster keltegetni kezdett, mivel kicsit bealudtunk.  
-Suga, most neked kell menned őrjáratra. - suttogta halkan, hogy ne keltse fel a mellettem még szunyókáló tündért. 
-Muszáj? 
-Igen. Emberhiányban vagyunk és valakinek még itt is kéne maradni, de J-Hope háta kikészült. JungKook pedig...
-Értem. Adj öt percet, míg összeszedem a cuccokat.
Ő csak bólintott és készülődni kezdett. Óvatosan lehámoztam magamról a lány kezeit és kibújtam az ágyunkból. Előszedegéltem néhány pisztolyt és egyéb dolgot ami szükséges lehet. Elkezdtem átvenni a ruháimat amikor MiYoung felkelt.
-Legalább ne előttem öltöznél. - dörzsölte meg mosolyogva szemeit. - Hova készülsz? - sétált elém.
-Őrjáratozni. Muszáj, J-Hope háta bemondta az unalmast egy időre. - húztam el a szám
-És amit mondtál? Hogy megvédel engem!? - konyult le a szája sarka.
-Tudom, de addig J-Hope és JungKook vigyáznak rátok. Ha meg nem akkor kitekerem a nyakukat. - fogtam közre arcát gyengéden.
-Nem akarom, hogy itt hagyj. - kezdett el szipogni
-Ne sírj... kérlek. - kérleltem.
-Szeretlek Suga. - mondta ki.
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Azt mondta szeret engem...
-Én is Szeretlek. 
Óvatosan közeledtem arcommal, majd gyengéd csókba invitáltam amivel ő nem elégedett meg így egy vad nyelves csók lett a vége. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól, ekkor már ömlött szemeiből a könnyáradat, amitől megsajdult a szívem. Nem bírtam tovább nézni.
-Majd jövünk... - még egy apró, de hosszabb csókot nyomtam a szájára és felkapva a fegyvereket - ami az övemre volt rögzítve - elindultam az ajtó felé. Onnan még egy utolsó pillantást vetettem felé. Meggyötört arca mindent elmondott és nekem is hasonló lehetett. Nem bírtam tovább fapofával a könnyeim elkezdtek lefolyni arcomról. Hogy ne lássa már nyitottam is az ajtót és távoztam azon. A srácok ott vártak és nagyra nyílt szemekkel néztek rá.
-Te sírsz haver?? - tette vállamra kezét Jin
-Igen.