41.rész *END*

Utolsó pillantás...

*MiYoung POV*

Sötétek már az utcák és egyre kevésbé hallom az ijesztő hangokat. Miután JooHeon szabályosan letámadott, ellöktem magamtól és igyekeztem normális beszélgetést kialakítani, ami nagyrészt sikerült is végül. Azért nagyrészt, mert a vissza kellett mennem még a mai nap végén - csak úgy ismertetem, hogy lassan felkel a nap - máskülönben a fényben járókat utasítja, hogy vigyenek el. Most is látok párat elszórva a házak és az épületek tetején, amint figyelik lépéseimet és tettemet. Lassan arra a környékre értem, ahol NamJoon-ék laktak, igyekeztem minél gyorsabbra venni a tempóm, hogy több időt tölthessek velük. Még látni akartam számomra két nagyon fontos személyt, akik eszeveszettül fognak nekem hiányozni. Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom átvészelni az ez utáni időszakot. Legszívesebben megöltem volna magam, mert nem bírtam a helyzet súlyát elviselni. Teljesen össze voltam zavarodva és nem tudtam mit kezdeni magammal, de még a helyzettel sem. 

Az a bizonyos utca és ház, ami sokáig menedéket nyújtott attól, amitől nekem tulajdonképpen nem is kellett volna félnem. Mély levegőt vettem, majd még egyet és lélegzet visszafojtva benyitottam. Mindenhol romok, összetört bútorok és döglött fényben járókat láttam heverni. Átlépdelve őket, beljebb haladtam és a nappali felől hallottam, hogy beszélgetnek. Arra vettem az irányt, de még nem volt merszem kilépni a folyosót és a nappalit elválasztó fal mögül ellépni. Túlságosan is féltem. Végül erőt vettem magamon és kiléptem, mire egyszerre rántották felém a fegyvert. Ahogy ráeszméltek, hogy tulajdonképpen nem egy vérszomjas hibrid vagyok, aki az életüket akarják venni, félredobták a fegyverüket. 
-EONNI!! - kiáltott fel SoHyun és felállva hozzám billegett. 
Azt parancsolta, hogy SoHyun-t is bántsák? Tényleg ennyire nem számít neki semmi?
-SoHyun... 
A sírás környékezett, ahogy több sérülést is láttam arcán és karjain. 
-Hova a francba vittek azok a nyomorultak és hogyan tudtál megszökni? - ölelt át nagyon szorosan, mire lábam megroskadt csöppet. Az a szajha még kapni fog ezért...
-Mi történt a lábaddal? - lépett közelebb Yoon Gi és ahogy megéreztem kezét hátamon, minden aggodalmam elszállt. Még mindig szeretem. Azok után is.
-Az mindegy. - pillantottam rá, majd vissza SoHyun-ra, aki lassan sírt. 
-Nem. - mondta akaratosan -Attól, hogy nem küzdöttem azért, hogy együtt legyünk, mert mást kedvelsz, attól még aggódhatok érted ennyire. 
-Miről beszélsz? - néztem rá értetlenül, de valójában tudtam, hogy mire akar kilyukadni. 
-Tudod jól MiYoung. - rántott ki SoHyun karjaiból és szorosan magához húzott.
Olyan váratlanul ért a tette, hogy hirtelen elfelejtettem levegőt venni. Ettől függetlenül viszonoztam az ölelését, mert akkor, abban a helyzetben nagyon jól esett, ráadásul tőle. Semmi nem múlhatta felül azt az érzést, ami akkor hatalmába kerített. 
-Neked még van merszed szóba állni vele azok után, hogy cserben hagytad? - háborodott fel SoHyun.
-SOHYUN! - emeltem fel a hangom és mintha megfagyott volna a levegő a helységben.
-A barátságunk alatt soha nem emelted fel a hangod, bármilyen idiótán viselkedtem veled. Hát ennyire szereted még azok után is? - szavai csöppet megtörték a szívem.
Valóban nem kiabáltam rá soha. Ezt szabadott volna elfelejtenem akkor sem. Eltoltam magamtól Yoon GI-t, majd egy olyasmi tekintettel, hogy ,,Később beszélünk" elfordultam tőle.
-Bocsáss meg nekem SoHyun. - hirtelenjében elkapott a sírhatnék.

Minden, ami eddig megtörtént, az felszínre tört. A vidámparkban töltött hetek, az utána lévő támadások. Az álmatlan, rémálmokkal teli éjszakák. A fejfájások, amik a fényben járók jelenlétét jelezték. Majd az-az éjszaka, amikor hallottam NamJoon-ékat arról beszélgetni mit csinált Yoon Gi, de nem értettem. NamJoon összezavaró viselkedése, majd még aznap a Suga-hoz eljött lány. Egyszerűen nem bírtam tovább, megtörtem. 
-Eonni-yah. - simította tenyerét hátamra SoHyun, mire jobban elkapott a bőghetnék és a fejemet belefúrtam mellkasába -Mi történt veled?
-Nem akarod azt tudni. - mondtam két sírógörcs között.

***

-Pihenj egy kicsit! - ült le mellém SoHyun egy bögre meleg teával. 
-Igyekszem, de nehéz, ha tudod, hogy tudod, alig fél napod van, hogy itt hagyd a barátaidat. - kortyoltam bele a teába, de rögtön számhoz kaptam, mert megégettem azt. 
-Vigyázz! - mondta utólag -Beszélsz Suga-val?
-Igen. - raktam le az ölembe a bögrét -Szeretnék. - tekintetem a bögrén maradt.
Nem akartam SoHyun elítélő pillantását látni. Nagyon fájna.
-Nyugodtan felnézhetsz eonni. - kuncogott kicsit -Soha nem tudnék rád haragudni.-Akkor is rondán viselkedtem veled. 
-De nem baj, mert tudom, hogy mennyi nyomás nehezedett rád az utóbbi időben. - állt fel -Szólok neki, hogy jöjjön be.
Bólintottam, majd leraktam a bögrét az ágy mellett lévő kis szekrényre, majd lassan hátradőltem. Pár perc múlva halk kopogást hallottam, majd ajtónyitódást. 
-Mondta SoHyun, hogy -
-Igen. - vágtam a szavába, miközben felültem.
-Figyelj MiYoung! - ülte le mellém -Nem tudom neked elmondani, hogy mennyire sajnálom, amit tettem. Nem magyarázkodok, mert nem is tudnék, de én annyira rosszul érzem magam. Rossz látni, hogy akadna olyan, aki tiszta szívéből tudna téged szeretni. És a nemrég elmondottak alapján van, aki ki is használja. 

Ezt mind lehajtott fejjel és rekedt hanggal mondta el nekem. Pillanatnyi érzés kerített hatalmába, amikor felemeltem a fejét és mélyen a szemébe néztem. Már nem csillogott annyira fényesen, mint amikor megismertük egymást, vagy az azután lévő időkben. 
-Hiányzol MiYoung. - szeme ekkor megtelt könnyel és elfordult tőlem, hogy ne lássam. 
-Te is nekem. - öleltem át hátulról és jó szorosan hozzábújtam -Nagyon.
Kezeit enyémre csúsztatta, majd levette azokat és visszafordult elém. Gyengéden arcomra simította kezét és tekintetünk egymáséba fonódott. Lassan arcomhoz közelített és már csak gyengéd ajkainak érintését éreztem meg, ahogy becsuktam a szemem. 

***

Itt volt az idő, hogy elinduljak vissza, különben értem jönnek és inkább megyek önszántamból, minthogy elrángassanak. Mégis a lábaim nem bírnak lépni egyet sem. 
-Miért pont téged választott ki az a JooHeon? - kérdezte szomorúan Sohyun, mire arca láttán kicsi mosolyt eresztettem el. 
-Fogalmam sincs. De, ha ezeket a borzalmas napokat el tudtam viselni, akkor ezeket is el fogom tudni. - fordultam elé és jó szorosan megöleltem, ahogyan tudtam, majd pár perc múlva elengedtem. V-hez léptem, akinek még odasúgtam, hogy nagyon vigyázzon SoHyun-ra, mert ha nem akkor elszökök és végzek vele. Majd JiMin-nel, J-Hope-pal, JungKook-kal, amjd Jin-nel is megölelgettem. Aztán Rap Monster.
-NamJoon... - kezdtem volna bele, de félbeszakított. 
-Nem kell mondanod semmit. Megértem, hogy nem szeretsz és remélem, hogy nem haragszol rám. - suttogta nagyon halkan. 
-Nekem kéne ezt mondanom. - nevettem fel már kínomban. Rámosolyogtam és továbbléptem, Yoon Gi-hoz. 
-Nagyon vigyázz magadra! - rántott magához és elkezdte hajamat simogatni, én pedig a hátát. 
-Ígérem. - húzódtam el tőle és hátrább léptem.
-Annyira veszélyes vagy MiYoung. 
-Ahogy te is. - nevettem el ismét magam.

Végignéztem a társaságon és egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon. Remélem minden rendben fog alakulni nekik. Megfordulva kinyitottam az ajtót és mögé utoljára Yoon Gi-ra pillantottam, aki könnyáztatta arccal nézett. Újra elkapott engem is a sírhatnék, de próbáltam tartóztatni magam. Előre fordultam és kilépve, bezártam magam után az ajtót, majd elindultam a fényben járók vezette úton. Miközben haladtam az utcán a hibridek annak szélére húzódtak és meghajoltak, mikor elhaladtam mellettük. Úgy látszik, hogy ez a sors, amit szántak nekem...

,,Az álmaid mind csak azért keletkeztek, hogy megfeledkezz a valóságtól."

40.rész

Mit csinálsz!??

MiYoung POV.

Mikor szemeimet kinyitottam egy raktárszerű helyen véltem felfedezni honlétem. Hatalmas sötétség uralkodott és semmi nem adott egy cseppnyi világosságot sem. A csöndet olykor megzavarta egy egy üveg törése, ami aggasztott. Ültem, viszont fel akartam állni, de nem sikerült, mert kezeim és lábaim olyan szorosan voltak lekötözve, hogy moccanni sem bírtam. Körülnézve mindenhol csak romokat, törmelékeket láttam - ahogy ki tudtam szűrni, mikor olykor bevilágított valami az ablakon keresztül - és miközben szugeráltam a helyet kicsapódott a vasajtó. 
-Hogy lehet az, hogy beléd szeretett az a szerencsétlen? - hallottam meg egy női hangot -Olyan tehetetlen és szerencsétlen vagy.
-Beszélj a magad nevében! - szájaltam vissza, mire előkapott egy pisztolyt és a lábamba kaptam egy lövést, aminek a fájdalmától felsikoltottam. 
-Dugulj el te szuka, mert akár a fejedet is szétlőhetném.
-Akkor miért nem teszed? - sziszegtem, miközben félig görnyedten ültem a székben.
-Mert a főnök még el akar veled beszélgetni. - pont megláttam azt a fancsali pofát, amit eközben vágott.
-Milyen főnök? - ekkor felkapcsolódott minden falon csüngő lámpa, életet lehelve a helybe.
-Bocsánat, hogy megvárattalak drága MiYoung. - csapódott be egy igazán jóképű srác az ajtón.

Mosolygott, de ahogy rám pillantott lefagyott az arcáról a mosoly és a lányra nézett bosszúsan: -Mondtam, hogy kötözd ki! Nem voltam világos?
-Pont most akartam. - dörmögte és megindult felém.
Először csuklómról szedte le le a bőrszíjakat, majd ahogy a lábamról kezdte összeszorítottam a fogaimat.
-Te meglőtted? - lépett oda hozzánk és lehajolt a lábamat megnézni -Normális vagy HyoKim?
-Szájalt velem, mégis mit tehettem volna? - állt fel felháborodottan.
-Nem érdekel. - állított fel -Úgy látom nem volt elég neked, hogy megdugattad magad a pasijával, de még kapni is akarsz. 
Ekkor szeme teljesen feketére változott, majd a lányra pillantott, utána az ajtóra. Három fényben járó jött be és kezdett haladni a lány felé. Hirtelen hátrálni kezdtem, de a pasas keze derekamon volt és fogta egyik kezem, így nem tudtam lépni. 
-Nem kell félned. - suttogta a fülembe -Csak a parancsomra cselekszenek.
-Mégis mit művelsz JooHeon? - ordította a lány, mire egy hangos sikolyt hallottam, a srác - ezek szerint JooHeon mellkasába fúrtam az arcom.
Pár másodperc múlva már messzebbről hallottam a sikolyokat, ezért óvatosan felnéztem.
-Nyugodj meg! - simított végig arcomon mosolyogva, mire egy jóleső érzés futott át rajtam -Gyere! Gondolom sok kérdésed van hozzám, nekem pedig sok mondani valóm. 
Csak bólintottam, mire kézen fogva indultam el vele, félig meddig botorkálva. 
-Jaj, bocsánat! - kapott fel egy pillanatban az ölébe -Teljesen kiment a fejemből, hogy meglőtt az a ribanc
-S-Semmi gond. - mondtam teljesen elvörösödött fejjel, amit reméltem, hogy nem látott meg.

Nem volt merszem felnézni és megnézni, mégis miféle helyen voltam, de ahogy hirtelenjében megálltunk a kíváncsiság felülkerekedett. Egy mahagóni faajtó előtt álltunk, amikor is JooHeon letett, hogy ki tudja nyitni azt, majd lassan belépdeltem előtte. 
-Nyugodtan foglalj helyet az ágyon, vagy a fotelban. - mondta, amíg egy italos szekrényhez nem sétált és öntött magának, ha jól láttam wiskey-t. Szimpatikus helynek találtam a fotelt, ami mellett még egy volt, azok előtt pedig egy kisebb üvegasztal. A szoba egy nyugodt, kellemes aurát árasztott, amitől az én szívem is lassabban vert mint, amikor megláttam a hibrideket. 
-Szeretnék a közepébe vágni, mert feleslegesnek tartom, hogy köntörfalazzunk. - ült le mellém -Én voltam az, akinek a parancsára megharaptak a hibridek.
Köpni-nyelni nem tudtam a hirtelen bejelentésétől, aztán valahogy szólásra nyitottam szám.
-De... mi volt erre az okod? 

-Ez egy nagyon hosszú, kevéssé bonyolult történet. Nos, amint észrevetted ezek a lények képesek a napfényben is élni már egy jó ideje. Ők időről-időre folyamatosan fejlődnek és ehhez táplálék szükséges. Képesek több ezer kilométerre elmenni azért, hogy elegendő táplálékot magukhoz vegyenek. Én vagyok a soros, hogy irányítsam őket, miután apám meghalt. Ez generációnként megy végig, fiúgyermekről-fiúgyermekre. Ha lányt szül az anya, azt kénytelenek lesznek megöletni, és addig próbálkozni, amíg nem születik fiú. Ehhez persze kell egy anya is, itt jössz a képbe te és a harapás. Azzal, hogy megharaptattalak az egyikőjükkel képesek vagyunk követni téged, és hogy tudd mennyire közel vagyunk, akaratlanul is fájni kezd a fejed, bármi előzetes nélkül. Azért haraptattalak meg, hogy a véred egy része is hozzánk kössön, az így megy évezredek óta.
-Várjunk egy percet! - állítottam le -Szóval azért, haraptattál meg ezekkel a dögökkel, hogy gyereket szüljek neked, aki tovább fogja ezeket az izéket irányítani?
-Egyszerűsítve igen. - bólintott és beleivott a wiskey-be -Tudom, hogy furcsának és visszataszítónak hangzik ez az egész, de én téged talállak a legalkalmasabb anyának és egyben szexpartnernek.
-Na jó... - dőltem teljesen hátra egy fintort bevágva -Ez egyszerre hátborzongató és egyben perverz. Miért én? És... - ekkor bepánikoltam - Hol vannak a barátaim? Hol van SoHyun? Hol van Yoon Gi és a többiek?
-Huh... - dőlt hátra ő is, miközben sóhajtott -Jól vannak csak kómába estek még a házatokban. Valószínűleg még most ébredeznek. 
-Látni akarom őket! - akaratoskodtam.
-Sajnálom, de ez mostantól lehetetlen. - rakta le az üres poharat az asztalra és elém állt, majd felállított -Innentől kezdve csak itt lehetsz, mellettem.
-De...-
Mondatomat még elkezdeni sem tudtam, mert ajkait az enyémre nyomta és szorosan húzott magához.




Hát sziasztok drágák!!^^ Először is szeretném megköszönni, - megint - hogy ennyien olvassátok és követitek a blogom. El sem tudom mondani mennyire jó érzés. Sajnos még pár rész és elérkezünk a végéhez, aminek én sem örülök. :/ De ahogy barátnőm mondta, egyszer minden véget ér, ahogy nem sokára ez a történet is. Egy másik fontos dolgot szeretnék még közölni veletek ez pedig nem más mint a...: Hungarian Kpop Translates. Ezt a fordítással, memékkel és doramaajánlással foglalkozó blogot én és barátnőm, úgymond írjuk. Ha van kedvetek nézzetek be, van egypár bejegyzés. ;) 
Köszönöm, hogy elolvastátok és további szép napot kívánok nektek!!!^^ 

39.rész

Érdekes helyzet...

MiYoung POV.

Minden boldogságom elszállt, amikor SoHyun után mentem. Viszont legalább megtudtam, hogy eddig nem jelentettem Yoon Gi-nak olyan szinten semmit, hogy elkezdjen magyarázkodni, vagy próbáljon visszaszerezni. De ez kellett ahhoz, hogy kinyíljon a szemem és mindent másképp lássak. Nem akartam pityeregni miatta és nyavalyogni, hogy nem kellek neki. Szeretem? Be kell valljam, igen. Fontos nekem? Nagyon is, de ezek után azon leszek, hogy elfelejtsem és eltűnjön a gondolataimból. Ha ő így játszik, akkor én is.
-Eonni!!! - rontott be hozzám SoHyun -Én megölöm. Egy szavadba kerül és megteszem.
Az ilyen pillanatokban mindig megnevettet és akkor sem volt másképp.
-Nem kell megölni. Ő így akarta, hát így lesz. - rántottam meg nemtörődöm stílusban a vállam -Nem ér annyit az egész, főleg ha az ő agyával gondolkozunk. 
-Nincs is olyan neki. - jaj, de bolond -Eonni! Ha egy olyan szép, okos és elbűvölő lányért nem küzd, mint te, akkor egy nagy marha. Én mondom.
-Jó, azért túlzásba ne vigyük a dicsérést, mert annyira nem vagyok jó csaj, ahogy azt te leírod. - nyugtattam le.
-SoHyun! - rontott be V is és hátulról átöleli barátnőmet. 

Annyira boldog vagyok, hogy nekik nincs semmi olyan, ami közbeavatkozhatna. Remélem TaeHyung nem titkol semmilyen régi ,,szerelmet", mert akkor jó alaposan el kell beszélgetnem vele. 
-Te nagyon hülye! - pöckölte orron, mire muszáj voltam kuncogni -Ne előtte, észkombájn! Gondold el mit érezhet most!
-De nem sír, ami nagyon jó. - mondta értetlenül.
-De attól még belül igen. 
-Jól van SoHyun. - legyintettem -Hidd ezt!
Az ágyamhoz sétáltam és leültem gyorsan megenni az ételt, amit készített nekem Nami. Még akkor is nagyon kedves gesztusnak gondoltam, hogy ennyire törődik velem. Nem gondolta volna senki emberfia, hogy egy szilárd küldő mögött, egy nagyon kedves és érző srác van. Én ezt tapasztaltam és nem mást. Suga-ban olyan szinten csalódtam, hogy tényleg nem akartam vele már foglalkozni. 

Miközben nagyban gondolkoztam észre sem vettem, hogy a bolond páros kiment a szobából és én egyedül maradtam bent. Nem baj. Akkor én meg megkeresem a társaságot. Ahogy kerestem normális ruhát magamnak a bent lévő szekrényben - magamban bocsánatot kértem attól a sráctól akié volt - és a mosatlant kivittem a konyhába, ahol Jin szorgoskodott. Éppen mosogatott - pont jókor érkeztem, így nem kell kétszer megengedni a mosatlannak a meleg vizet. 
-Szia Jinnie! - köszöntem neki, ahogy mögé rétem és beleraktam a mosogatóba a tányért.
-Basszus MiYoung! - kapott a szívéhez -Legközelebb kérlek adj ki valamilyen hangot, ha a helységbe lépsz! Megijeszted az embereket.
-Rendben. - nevettem fel, majd megnéztem, hogy hol vannak a többiek. Nem kellet sokáig keresnem őket - jó, csak át kellett mennem a nappaliba és mindenkit ott találtam. Kivétel persze Suga-t, mert ő bepockolt a szobájába. 

-Szevasztok! - pattantam le a kanapéra, J-Hope mellé. 
Egy csöppet meghúzódott az oldalam, de nem volt kibírhatatlan. Ahogy körbenéztem mindenki nagyra nyitott, csodálkozó szemekkel nézett rám.
-Mi a baj? - néztem körbe, hogy valami történt-e.
-Hát te, hogy... - habogott össze-vissza JiMin.
-Nem vagy letörve? - kérdezte mellőlem konkrétan Hoseok.
-Miért lennék? - néztem rá -Azért, mert ez történt? Valahogy nincs kedvem.
-Bassza meg! Ezt sem hallottam még egy lánytól sem. - nevetett fel JiMin és hátast dobott a kanapé háttámlájának. 
-Erre nem tudok mit mondani. - mondta Kook döbbenten -Amikor én iskolába jártam, akkor a lányok bőgtek, mint a szamarak eső előtt. Bár te normális és érett gondolkodású vagy szóval nem lep meg, hogy egy olyan seggfej miatt, mint Suga nem rinyálsz.
-Köszönöm Kook. - nevettem el magam a végére.
Érdekes megfogalmazás tőle.
-Viszont nem engedtük meg, hogy csúnyán beszélj! - kokizta le NamJoon, aki mellette kávézott.
-Ha nem vetted volna észre hyung, már így beszélek, amióta megismertelek titeket. - dörzsölte azt a pontot, ahol Nami megkokizta. 
-De ne a lányok előtt. 
SoHyun-nal ekkor egymásra pillantottunk, mindketten elmosolyodtunk, majd tiszta szívünkből elkezdtünk nevetni. 
-Jaj, de látszik, hogy még mindig nem ismernek minket! - mondtam sírás és nevetés között barátnőmnek. 
-Igen és ez annyira poénos. - mondta -Akár simán kijátszhatnánk őket.
-Na azt azért ne! - vonakodott TaeHyung, mire ismét nevetőgörcsbe törtünk. 
-Ezek űrlények hyung. - ,,súgta" oda JiMin J-Hope-nak.
-Te beszélsz JiMin? Most komolyan! - néztem rá és folytattam a nevetést.
-Szerintem ők boldogok, amikor rossz történik velük. - hallottuk meg Jin hangját valahonnan az ajtó felől.
-Na jó. - töröltem ki a könnycseppeket a szememből -Tegyük magunkat hasznossá és csináljunk vacsorát abból, amiből lehet!
Felálltam, de abban a pillanatban megszédültem és visszaestem. A fejembe hirtelen elkezdett hasítani a nagyon éles fájdalom és nem akart lankadni.
-Úristen eonni!! Jól vagy? - ült le mellém SoHyun és karolt át.
-Itt vannak. - csak ennyit tudtam kinyögni, mielőtt újra elsötétült volna minden, majd kómába estem.

38.rész

Hyo Kim újra színre lép...

SoHyun POV.

Ahogy MiYoung-gal beszélgettünk azt éreztem, mintha újra barátságot kötöttünk volna az elmúlt évek után is. Nem volt kettőnkön kívül senki a szobában és végre minden apró-cseprő dolgot ki tudtunk beszélni, ami történt velünk.

-És amikor sétáltatok Suga-val, akkor történt valami? - fúrtam be magam jobban mellé vigyázva, hogy ne okozzak neki fájdalmat.

-Háát... - pirult el és pillantott másfelé.

-Na! - sürgettem -Nem érünk rá egész nap. Vagyis te igen, mert neked pihenned kell, de én nem, mert megyek majd Jin-nel kaját csinálni.

-Mióta vagy te ennyire vállalkozó szellemű? - döbbent le.

-Semióta, csak ő mondta, hogy jó lenne, ha nem csak téblábolnék egész nap Tae-val, hanem mondjuk segítenék is.

-Igaza van. - bólogatott egyetértően.

Ekkor valaki kopogott.

-Gyere! - mondta jól hallhatóan Sissy és az a személy jött be, akit a legkevésbé vártunk, a legváratlanabb szöveggel.

-Remélem nem baj, hogy befurakszok hozzátok csak így, de hoztam enni neked MiYoung, ha esetleg megéheznél. - rakta le tálcán eonni elé Rap Mon a nagyon guszta ételekből álló fogásokat.

-Váó! - úgy láttam nem csak én lepődtem meg -Nagyon szépen köszönöm Nami. Olyan figyelmes vagy. Tényleg köszönöm. - teljes szívéből mosolygott eonni-kám. 

Olyan rég láttam már őt ilyen gondtalanul, de Mon kitett magáért. ő sokkal inkább megérdemelné MiYoung-ot, nem úgy mint Suga. 

-Nincs mit. - mosolygott Rap Mon, miközben leült az ágy szélére -És hogy vagy? Fáj még a sebed?

-Köszönöm, már nem annyira. Hála JungKook-nak. -nézett széjjel az ételek között eonni -Húú! Azt se tudom melyikkel kezdjem.

-Hehe! Amelyikkel szeretnéd. De én már nem is zavarok tovább. - állt fel Nami.

-Ne menj! - Heee?? - Vagyis... Maradhatsz még... Ha akarsz.

-Öhm.. Tényleg nem szeretnék zavarni és amúgy is pihenned kell. - mondta és a kijárat felé vette az irányt, amjd még pár másodperc erejéig visszafordult -Ha esetleg még szükséged van bármire, akkor szólj!

-Oké. - mondta elhaló hangon Sissy.

NamJoon kiment és én azonnal MiYoung-ra pillantottam.

-Ez... mi... volt? - kérdeztem döbbenten, tagolva a mondatot.

-Én sem tudom. - rántotta meg vállait -Csak... beszélgettünk.

-Ez beszélgetés volt? - néztem rá, mire bólintott -Telepatikus módon flörtöltetek egymással.

-Te nem csak vak vagy, hanem hülye is. - mondta poker-face arcát felvéve.

-Mondtam már, hogy imádlak? - formáltam csíkká a számat és próbáltam elcsenni egy falatnyi húst, de ő a pálcikával rácsapott a kezemre -ÁÚ!

-Csinálj magadnak! - tömte magába a finom husit.

Hát igen... A kaja az egyetlen, ami nálunk vérre megy, így fogtam magam és kisétáltam a szobából. A lélegzetem is elállt, amikor láttam, hogy az ajtóban Suga állt és egy körülbelül velünk egyidős, rövid hajú, könnyű nőcske. 

-Khm... - köszörültem meg direkt a torkom, hogy észrevegyék magukat -Megkérdezhetem, hogy mégis kihez van szerencsém?

-HyoKim egy régi ismerős, de már megy is. - mondta Suga zavartan, majd bosszúsan a lányra nézett.

-Miért csak ismerős? A múltkori nem mondható réginek sem és ismerősi kapcsolatnak sem. - még a hangja is kényes.

-Azt mondtam már megy is. - fújt egyet és szabályosan kilökte a lány az ajtón.

-Ő az, akivel a múltkor lefeküdtél és csak hajnalban jöttél haza? - kérdeztem rá konkrétan. 

-Te honnan...? - képedt el.

-Szóval igen. - mondtam visszafojtott méreggel, mert úgy éreztem, ha nem teszem, akkor a ház nem marad a helyén -Van fogalmad róla, hogyan érezné magát Sissy, ha ezt tudná?

-Már rég tudom. - a vér megfagyott bennem, ahogyan meghallottam a hangját.

-MiYoung... - fordultam hátra.

-Azóta tudom, amióta az alagsorban beszéltétek NamJoon-nal. 

-Értem. - mondta elszégyellve magát Suga és elballagott.

Ki ez a gyerek? Csak így elfogadja a helyzetet? Ez a gyerek kezd az idegeimre menni.

-Állj meg Suga! - mondtam először higgadtan.

-Hagyd SoHyun! - mondta könnyes szemmel MiYoung, amibe belesajdult a szívem.

-NEM! - akkor már elvesztettem a türelmemet -Annyit sem ér neked Sissy, hogy kiküzd a bizalmát ezek után? MI??

-Úgyis eljátszottam és ezek után ő az, aki teljes mértékben csalódott bennem. Semmit nem érnék a próbálkozásaimmal.

-Szóval te ilyen féreg vagy. - az előtte lévő hangosabb megszólalásomra már a többiek is odajöttek hozzánk -Hogy lehetsz ennyire egy gerinctelen, nyomorult féreg, aki kihasználja a szerelmét? Mond már el nekem!
-SoHyun, hagyd őt! - állt mellém V.

-Nem. - jelentettem ki -Mindig hallgattam az ilyenekről, de most nem fogom hagyni, hogy a legjobb barátnőmet csessze át. 

Suga pár percig hallgatott, majd magabiztosan felemelte a fejét.

-Minek próbálkozzak, ha NamJoon már kezelésbe vette. - itt nem csak én, hanem még az említett személy is ledöbbent -Nála sokkal jobb kezekben lesz Sissy.

Még egy utolsót barátnőmre pillantott és eltűnt a szobájába, mi pedig ott maradtunk a padlót verdeső állunkkal. 

37.rész

Lábadozás...

MiYoung POV.

-Az lehetetlen.
-De nem az. Ha megharapta és a nyála egy része beivódott a szervezetébe, akkor nem.
Ezeket a halk beszélgetéseket hallottam meg, ahogy felkeltem. Igaz szemeimet nagyon nehezen tudtam kinyitni, és beazonosítani sem tudtam hallásról, hogy ki ez a két ember. Megpróbáltam felülni, de csak fájdalom és nyögés lett az eredménye. A látásom is nagyon gyatra volt, ahogy észrevettem.
-MiYoung? - hallottam meg Suga(?) hangját.
-Yoon Gi? - dörzsöltem meg a szemem, és mázlimra szóljon, hogy egy fokkal már jobban láttam őt is. 
-Jézusom! - ült le mellém szorosan -Tudod hogy aggódtunk? De... Most inkább aludj! Pihend ki magad rendesen!
Csak bólintani volt erőm és már vissza is dőltem az ágyba. Lehunytam a szemem egy kicsit, de rögtön olyan volt, mintha valami bekebelezne.
-Baj van? - nézett rám Kook mellőlem -Fáj valamid?
-Igazából a fejem is fáj és a hasam. - érintettem meg a régebbi sebemet, ahol megharapott az egyik fényben járó.
-Megnézem, oké? - ült le ő is mellém és leszedte a kötést rólam. 

Ahogy a kötés lekerült a vékony géz maradt ott, azt is leszedte, mire azt hittem kiugrik a szemem.
-Jesszus! - kaptam hirtelen Yoon Gi keze után -Ez kibaszottul fáj.
-Elhiszem, de hamar meggyógyulsz már. Hidd el! - szorította meg kezem és megpuszilta a fejem.
-Kérlek ne most kezdj hozzá ehhez! - pillantottam rá, amikor is Rap Monster rontott be a szobába.
-Mih... történt? - lihegett nagyokat nézve és közelebb jött.
-Az amit mondtam a telefonban. - válaszolt Yoon Gi.
Mennyi ideig lehettem eszméletlen? 
-Jól vagy MiYoung? - nézett rám teljesen aggódva NamJoon -Nagyon rosszul vagy?
-Nem vagyok jó passzban, de elviselhető a fájdalom. - mosolyogtam rá biztatóan, mire viszonozta a gesztust.
-MiYoung!!! - tört be újra valaki, aki nem más volt, mint az én őrült barátnőm -Vigyázzatok! El az utamból! Légyszi NamJoon. Köszi. - még Yoon Gi-t is kitúrta a helyéről -Jól vagy?
-Igen. - nézek rá nevetve.

Hatalmas fájdalom hasít a sérülésembe.
-Látom. - pillantott rám szúrósan -Pihenned kell.
-Ezt magyaráztam én is, csak ti betörtetek. - dünnyögött a fal mellet Suga.
-Te maradj csöndben! - szólta le SoHyun -Ha vigyáztál volna rá, akkor nem lett volna ez!
-Mi francot vigyázzak rá, amikor csak úgy összeesett, miközben sírt? Mi? - emelte feljebb hangját és kiviharzott a szobából, helyette a többiek jöttek be.
Tényleg! Tegnap - vagy mikor - voltunk otthon, hogy szóljak a nagybátyámnak, hogy jól vagyok. De ő már halott volt... És pont akkor kebelezte be az a nyomorék dög is.
-Ne is törődj ezzel a pukkandúrral! - mondta SoHyun -Ilyen amióta hazajöttetek és NamJoon-nal beszélt. 
Az álmom is... De mire utalhatott?
-Élsz te még vagy meghaltál? - lebegtette meg kezét előttem barátnőm.
-Már én sem tudom. ÁÚÚ! - jajdultam fel, ahogy megéreztem a fertőtlenítő csípős hatását a sebemnél. 
-Eléggé piszkos lett és rossz állapotban van. - mondta Kookie és tovább folytatta.
Eközben mindenki csak figyelt és meg sem mukkant.
-MI LENNE, HA NEM STÍRTÖLNÉTEK A FELSŐTESTEM??? - akadtam ki, és ezzel együtt újból belehasított a hasamba a fájdalom.

-Bocsi. - nevetett J-Hope- Túl szexi a köldököd.
-Menj a picsába! - dobtam neki egy párnát, ami telibe találta.
-Csak vicceltem. - nevetett tovább már JiMin-nel együtt.
-Készen is vagyunk. - egyenesedett ki Kook -Most nem kötöm le, amíg itt fekszel, hagy szellőzzön és húzódjon össze egy kicsit.
-Huh... - vettem nagy levegőt, majd kifújtam -Rendben van.
-Most pedig hagyjuk őt pihenni. - próbált mindenkit kiterelni a csapatunk legfiatalabb tagja, de egy valaki mégis maradni akart. 
-Én nem mozdulok innen. - jelentette ki SoHyun -Maradok mellette.
-Nem, mert pihenésre van szüksége. - fogta meg a kezét Kookie.
-De én hagyom. - ellenkezett So.
-De nem hagyod. 
-Mondom maradok. - állította az igazát.
-Akkor... - próbálta visszafogni a csúnya szót JungKook nagy nehezen, majd kiment a fiúk után. 
-Végre a fiúk kimentek így tudunk nyugodtan beszélgetni. - helyezkedett el mellettem és belekezdett a több órahosszás trécselésbe.

36.rész

Kiszolgáltatva...

MiYoung POV.

Egész testem fájlalva nyitogattam ki a szemem. Épp mozdítani akartam lábaim és karjaim, hogy nyújtózzak egyet, ám ez fuccsba ment. Akkor vettem észre, hogy a végtagjaim le vannak szíjjal feszítve, én pedig egy nagy asztalszerűségen fekszek. Ahogy körbenéztem egy roncsos, penészes, büdös és omladozó épületben tartottak fogva. Egy ablak volt, az is rácsozott, üvege töredezett. Kint már sötét volt, korom fekete, mégis tiszta éjszaka. Halk, majd másodpercek múlva egyre erősödő lépteket éltem felfedezni. A hallottak alapján valaki bejött a helységbe, bár alig lehetett hallani bármi neszt is. Furcsa módon nem voltam ideges, és ezt nem értettem. A normális emberek ilyenkor mind idegesek, a szívük kiugrik a helyükről, mert félnek, hogy történik velük valami.

-Hát felkeltél. - hallottam meg mögülem egy lágy hangot.
Egy fiatal lány volt, velem egyidős lehetett. Mellém sétált és eloldozott, ahogy az erős bőrszíjak lekerültek a kezemről azonnal megkönnyebbülten ültem fel, de a lány erőszakosan nyomott le a ,,fekhelyemre". A hátam teljesen belesajdult és a fejem is, mintha meg lett volna koppintva egy hatalmas fejszével.
-Csak nyugi van. - egyáltalán nem volt ideges, de düht sem éreztem rajta -MinSook vagyok. Én vagyok itt a főnök.
-Miért vagyok itt? - néztem rá könnyes szemekkel.
-Ó! Szóval sírsz. - meg sem hallott -Azt gondoltam, hogy ilyen lényként nem fogsz már érzelmeket kibocsátani, de tévedtem. Pedig apám volt az ember. - miről beszél?
-Tessék? - kérdeztem rá.
-Hah... Viszont fényben járó létedre még ugyanolyan buta maradtál, amilyen voltál. Na gyere! - rántott fel olyan szinte, hogy a kezem majd' kihúzódott -Elmagyarázom neked.
Egy fehér köpenyben voltam, pont olyanban, mint azok, akik diliházakban vannak. 
A lány egy hosszú, kopottas folyosóra vezetett ki, sorjában sorakoztak az ajtók és azokon egy-egy vékony rés. Ahogy haladtunk egyszer csak az egyik ajtó réséből egy kéz nyúlt ki és ha a lány nem ránt el egyenesen megfojt. Egy fémrúddal nagyot ütött az ajtóra olyannyira, hogy megijedtem.

-Bocsánat a viselkedéséért. Most került hozzánk és még nem tudja hogyan kell viselkedni. 
Csak megráztam a fejem és tovább haladtunk. 
-Miért vagyok itt? - kérdeztem félve.
-Úristen! - csapott a homlokára -Hogy te mennyire önérdekű lettél! Azért vagy itt, mert a barátaid azt hitték megtébolyultál és ideküldtek. Egyedül csak a barátod állt ki melletted és a szeretőd. 
MI??? Milyen szeretőm? Milyen barátom???
-Jesszus! Olyan hátborzongató ezt kimondani. Szerető...
-Mégis miről beszélsz? - kérdeztem egy fokkal hangosabban, amire torkomat megragadva a falnak nyomott.
-Így beszélsz a saját lányoddal, félvér?
-TESSÉK?? - döbbentem le teljesen.
A folyosó ekkor elkezdett visszhangozni hátborzongatóbbnál hátborzongatóbb, beteges nevetésekkel.
-Hehe... - engedett el, mire én a fal segítségével a földre csúsztam -Nem is gondoltad volna, mi? Nos igen. Az apám a te barátod, Yoon Gi.
Yoon Gi?
-Ő volt az egyetlen, aki a végsőkig harcolt érted Nam Joon-nal együtt.
-NamJoon?
-Igen, ő a szeretőd. Vagyis csak volt.

-Az apám próbálta győzködni a barátaitokat, hogy semmi bajod sincs, csak a történések miatt ért sokk tett ilyenné. Bolond ember. - nevetett fel -Annyira szánalmas, hogy nem tudok rá apámként tekinteni. A szeretődre annál inkább büszkébb vagyok. Tudod anyu, én nem gondoltam volna, hogy ilyen szar ízlésed van a pasik terén. Ott volt előtted, MINDVÉGIG ott volt NamJoon, de te azt a nyomorék Yoon Gi-t választottad. - vett mély levegőt -Nem értelek.
-Már én sem értem. - támasztottam meg kétségbeesetten a fejem.
Ki akarok jutni innen, de úgy látszik, hogy ez lehetetlen. És hogy ez a lány az én gyerekem legyen? Hisz... Nem is voltunk együtt úgy Yoon Gi-val.
-Tudod. Mivel már reménytelen vagy számomra, mert megbuktál, mint anya. És a drága ,,barátaid" is elküldtek téged... Nincs szükségem rád.
Mire felfoghattam volna a szavait a fémrúddal már legyintett is és már csak a halványuló alakját láttam utoljára MinSook-nak...

35.rész

War of Hormone...

Rap Monster POV.

Ahogy MiYoung-ék kiléptek az ajtón elfogott a pánik. Fel-alá járkáltam, egyszerűen nem tudtam egy helyben ülni.
-Az Isten szerelmére Monster! Ülj már le, mert már elszédülök! - állított meg SoHyun, amikor a sokadik szakaszt jártam a nappaliban.
-De nem tudok. - vágtam le magam a kanapéra tehetetlenül.
-Most is ülsz. - nézett rám Taehyung.
-Áh!!! - marom végig arcom -Nem bírom. Lányok! Ez kész őrület. Mi van, ha bajuk esett, vagy valami?
-Milyen lányok? - Taehyung érdekes arckifejezése a röhögésbe húz, esküszöm.
-Ja! - kapok fejemhez -Te transzfesztita vagy. Köszi, hogy szóltál.
-Haha! Marha vicces vagy. - egy érdekes pofát vágott, majd vissza feküdt SoHyun ölébe. 
-Monster! Beszélhetnénk? - kérdezi kicsit mérges fejjel So.
-Persze.
A dolgozóba sétálunk, ahova csak nekem van kulcsom. Ott mindig lenyugtattam magam, ha történt valami nem említésre méltó. Viszont arra kíváncsi voltam, hogy mit akart velem SoHyun megtárgyalni, hogy még Tae előtt sem beszélt erről. 
-Térjünk a lényegre! - mondta határozottan, ellentmondást nem tűrően -Miről beszéltetek lent a pincében Suga-val, ami miatt MiYoung szomorú lett?
Hirtelen lefőttem és hebegtem-habogtam, mint hal a vízben. Nem tudtam szóhoz jutni, MiYoung hallotta volna a beszélgetésünket!? Az lehetetlen. Hiszen ő akkor aludt. 
-Nos? - türelmetlenkedett SoHyun.
-Hah... - vettem egy mély levegőt és elkezdtem szavalni a történetet.

MiYoung POV.

-Nagybácsiii!!! - kiabáltam a házban nem zavartatva magam Yoon Gi előtt, erre egy éleset hasított a hasamba a fájdalom, amitől meggörnyedtem. Valamint a fejem is sajogni kezdett.

-Jól vagy? - ültetett le a kanapéra Yoon Gi.

-Igen. 

-Látom. - kételkedett.

-Akkor minek kérdezed, ha tudod?

-Hjaj. - huppant le mellém -Itthon van most?

-Az ajtó nyitva volt és a kapu is. Ha pedig még a boltba is ment el, akkor is bezárja. - gondolkoztam el -A dolgozója. - villant be egy villanykörte a fejem felett -Odáig az életben nem hallja meg, alapból süket.

-Szólok neki. - állt fel.

-Nem kell, majd én. -álltam fel én is.

-De ne erőltesd meg magad! - ültetett vissza.

-Ezzel nem erőltetem meg magam. - állta fel újból.

-MiYoung. - nézett rám csúnyán, ami inkább aranyosként hatott.

-Yoon Gi. - csináltam ugyanezt. 

 

Ekkor megiramodott és elkezdett szaladni a dolgozó felé. Szerencsétlen. Azt sem tudja hol van. Én is nekivetődtem viszont a másik irányba a földszinten és hamar meg is találtam az ajtót. Bekopogtam, de semmi. Azután vettem csak észre, hogy vércseppek vannak a küszöbön és a szőnyegen is. Megvágta volna magát valamivel? Eközben a fájdalmaim nem múltak el.

-Yoon Giii!!! - kiabáltam újból -Itt van a dolgozó!!

-Pár percen belül ott termett mellettem és rányújtottam a nyelvem.

-Tudod mit! - paskolta meg a fenekét, mire én egy fintort engedtem el -Inkább kopogj be!

-Már megtettem, de nézd! - mutattam vérfoltokra a földön.

-Engedj oda! - vette kezébe a kapott pisztoly -Te pedig állj mögém!

-Mit csinálsz? - néztem nagyokat -Lehet, hogy csak megvágta magát.

-Nem fáj véletlenül a fejed? - kérdezte rám pillantva féloldalasan.

-De, de ez miért fontos?

-Akkor semmiképp ne menj el a közelemből. Világos? - váltott teljesen komolyra,a mitől egyre jobban kezdtem parázni.

-Mint a nap. - nyeltem nagyon, amire leeresztette a fegyvert és szorosan megölelt -Mit csinálsz?

-Szeretlek. - nézett a szemembe, majd egy gyengéd csókot lehet az ajkaimra.

 

Visszafordult az ajtóhoz, az én rendszerem meg teljes mértékben lefagyott. 

-Háromra betöröm az ajtót.

-Miért kell betörni? - kérdeztem.

-Mert én azt mondtam és amúgy be van zárva. - rángatta meg, hogy lássam én is.  

-Oh. - hallgattam el és Yoon Gi mögé húzódtam jelezve, hogy tegye a dolgát. 

-Egy... - kezdte el -Kettő... Három. - erre olyat rúgott az ajtóba, hogy még a keret is megreccsent.

Ezzel egyirányúan még egy kicsit maradtam az ajtón kívül, hogy felfogjam mindezt, majd csak egy hangos lövést és puffanást hallottam. Gyorsan beléptem az ajtón és a földön fekvő hibridet vélte felfedezni, aminek sápadt bőre fénylett az ablakon bevetülő Nap sugaraitól. Szája és ruhája csupa vér volt... Ahogy Suga arrébb állt csak akkor vettem észre, hogy földön fekszik a bácsikám is.

-Úristen! - sírtam el magam és a földre estem tehetetlenségemben. 

Zokogtam és a könnyek megállíthatatlanul potyogtak le a földre.

-Ne sírj! - térdelt le mellém Suga és szorosan átölelt, amitől szaporodott az egész. -Ssshhh... - simított végig a hajamon, majd szép lassan elsötétült minden...

 

 Sziasztok drága olvasók^^ Annak érdekében írok most nektek, hogy reklámozzam egy kicsit a most elkezdett Hungarian Kpop Translates című blogunkat. Itt kpop számok fordítása a főbb cél, de mellette még dorama ajánló is lesz elindítva. Ha esetleg ti nem is, de a barátaitok, akik szintén kedvelik ezeket a dolgokat, vagy egy lefordított szám kéne sürgősen, akkor nyugodtan nézzetek be. A fordító eonni-m-nak írjatok vagy kommentbe, vagy privát üzenetbe. Köszönöm annak, aki elolvasta. És annak nagyon örülnék, ha esetleg megdobálnátok pár soros véleménnyel. :3

További szép napot kívánok nektek^^
Hungarian Kpop Translates

Valamint egy ismerősömnek segítsünk azzal,hogy like-oljuk az alábbi oldalt és itt a többi író írjon üzenetet és a blogját nagy örömmel kiposztolják.^^
Kpop Fanfictions

34.rész

Az idő megállt...

 

Mintha semmi sem történt volna aznap reggel. Minden csigalassúságban kapott szerepet. A kis csapat sürgött-forgott mindenhol, de nem jutottak egyről a kettőre. 
-YOON GIII!!! - kiáltotta el magát teli torokból Sissy -GYERE MÁÁÁR!!! 
-MINDJÁRT!! - kapta a választ a fiú szobája felől. 
-Az előbb is ezt mondtad. - mormogta az orra alatt a lány és dobolva lábával a földön várta tovább Suga-t, aki pár másodperc múlva már megjelent.
-Van nálatok legalább két-két fegyver? Sokkolópisztoly meg paprikaspray? Ja és...
-NamJoon! - vágott MiYoung a csapatvezető szavába -Mindenünk van. Rendben leszünk.
Hogy elérje a kellő hatást MiYoung erősen megfogta kétoldalt a vállait Rap Monnak és mélyen, mosolyogva a szemébe nézett.
-Oké. - fújta ki a bent tartott levegőt, majd a lányt kísérő Suga-ra nézett -Nagyon vigyázz rá! JungKook szerint még nem ártott volna neki egy kis pihenés. 
-Ígérem, hogy vigyázni fogok rá, de most már induljunk, mert nem szeretnék akkor hazaérni, amikor már sötét van. - fogta meg hirtelen felindulásból Sissy kezét és húzni kezdte kifelé.

A szél erősen fújt, nem is... szinte tombolt, mintha ő is tudná a pár között lévő kusza kapcsolatot. Átérezte és kimutatta nem tetszését, mert mindkettőjük jó ember, ám egyikük oly' hatalmas hibát követett el párja ellen, hogy azt nem nagyon lehet megbocsájtani. Ez is személyenként változó. Hogy MiYoung milyen e téren? Sajnos nem lehet tudni. Olykor dúl benne a méreg, ha felmérgesítik, de úgy igazán, olykor nyugodt, mint az állóvíz és a légynek sem tudna ártani. Az érzelmek ily' formában mutatkoznak meg benne. Kettős út nincs. Ez fix. 
-Nem fázol? Odaadom a kabátom, ha kell? - pillantott le Suga MiYoung-ra, ám lány csak megingatta a fejét.
Zavarban és megfeszítve érezte magát, ahogy Yoon Gi a kezét fogta. Még akkor is! 
-Biztos? Eléggé hideg a kezed. - szorította meg még jobban szerelme kezét.
Suga nem tudta, hogy Sissy tegnap előtt éjjel meghallotta a NamJoonnal való beszélgetését, viszont feszült volt, mert érezte, hogy valamit sejthet a lány. Hogy az az amire gondol, vagy más az már érdekes rész.

Az idő úgy telt, mintha minden másodpercnél megállt volna a mutató és ott elidőzött még egy jó ideig, majd folytatván újra megállt és így tovább. Az eső is eleredt közben így kénytelenek voltak felhúzni a kapucnijukat. Mázli, hogy olyan pulcsit vettek fel, ami szolgálja ezt a funkciót. Gyorsabbra vették a tempót és olyan helyet kerestek, ahol eresz van. Talán arra a kis időre megállhatnak ott, amíg enyhül az idő. És tényleg nagy szerencséjük volt, hiszen találtak egy kis bódét, ami elé beálltak a zord idő elől. MiYoung már javában didergett, világ életében nem bírta a hideget és ez most nem éppen a legjobb. Látván ezt Yoon Gi lehúzta kabátjának cipzárját és még a pulcsiját is és a lány mögé állva belebújtatta, ezzel egy ölelést invitálva. Sissy nem tiltakozott hiszen nagyon fázott és be kell, hogy vallja... még élvezte is a helyzetet. Igazából nem csak ő. Suga is így érzett, mindkettőjüknek hiányzott a másik fél. Mert míg MiYoung eszméletlen volt addig nem tudtak beszélgetni, kettesben lenni, de most. Most, hogy nincs körülöttük senki és csak egymaguk sétálgatnak és élvezik egymás társaságát. Hiányzott ez helyzet. 

Yoon Gi, Sissy vállára helyezte fejét, lecsukta pilláit és úgy szuszogott a lány nyakába. Minden egyes levegő kifújásánál megremegett és ez kuncogásra késztette a fiút. 
-Ne nevess! - bökte meg Suga hasát -Nem vicces. Csikizel.
-De vicces. - nevetett tovább és egy apró puszit lehet Sissy nyakhajlatába. 
Átjárta a hideg fuvallat mind a puszi miatt, mind az időjárás miatt. 
-Ezt ne csináld! - hajtotta le a fejét.
-Miért? - fordította maga felé a lányt.
Elhatározta magában, hogy bármi is az oka a durcának akkor is visszabolondítja magába MiYoung-ot, ha törik, ha szakad. 
-Mert én azt mondtam. - emelte fel a fejét határozottan és a szemébe nézett. 
Yoon Gi kapott az alkalmon és azonnal rátapadt barátnője ajkaira, amik már ki voltak száradva, míg a fiú nem kényeztette. Egy különös érzés kerítette őket hatalmukba és mindketten élvezték a csókot. Nem volt egy túlbonyolított csók, csak egy egyszerű, mondhatni szájra puszi. Ahogy elváltak egymástól Sissy azonnal elemelte Suga-ról a tekintetét, de a fiú még állánál visszafordította és egy kis csókot nyomott orcájára. 

-Elállt az eső. - nézett Sissy mögé Yoon Gi, majd ismét megfogva a kezét elindult, de MiYoung rögtön ki is rántotta a kezét a fogásból. 
Ezen Suga csak mosolyogni tudott, hiszen már visszacsókolt és ez bőven elég volt ahhoz, hogy tudja, nincs minden veszve. 
Az idő kedvezett kettőjük szerelmének, mert ezek után már ugyanolyan ütemben haladt tovább, ahogy a pár elindulta előtt. Az utcákon lassan elindultak az emberek - nem olyan sok, mert nagy részük már nem itt élt -, mert az eső tevékenységükben megszakította őket. Egy-két ismerős arcot vett észre Sissy és köszönt is nekik. Hogyne köszönt volna. A nagymamája ismerősei voltak. 

-Itt vagyunk. - vett egy mély levegőt MiYoung, majd kifújva azt belépett a kapun és elindult a házuk felé. 
Látta, hogy Suga nem követi ezért hátrafordult és ránézett.
-Ja, hogy én is menjek? - mutatott magára a srác, majd lépett egyet.
-Neem. - kezdte ironikusan és folytatta -Gondoltam itt fogsz kint megfagyni. 
Gyors léptekkel beérte őt és immáron ketten álltak az ajtójuk előtt. Mély levegő és ajtónyitás...

33.rész

Kész káosz...

SoHyun POV.

-Yoon Gi mondott neked valamit? - kérdeztem tőle, mire felkapta a fejét.
-Nem, de hallottam lent a pincében a beszélgetésüket Monsterrel. - nézett rám bánatosan.
-Miről beszéltek? - nagyon remélem, hogy nem tárgyalták tovább azt az esetet, mert akkor...
-Yoon Gi megcsalt. - Hát ez kész!!! Megfojtom azt a gyereket!
Próbáltam leplezni a felgyülemlett dühöm, fejemet elfordítottam, de ez még árulkodóbb volt mint gondoltam.
-Te tudtál erről, igaz? 
-Sajnálom MiYoung, én el akartam mondani... vagyis nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy fájdalmat okoznék vele. - néztem a szemébe -Nagyon sajnálom.
-Nem. - sóhajtott nagyot -Akinek sajnálnia kéne az Yoon Gi, de neked semmiképp nem. Felfogtad?
Csak bólintottam.
-Lányok! - szólt be Jin -Kész a kaja!
-Oké. - mondtuk egyszerre.
-Majd én behozom neked tálcán és én is bent eszek veled. Oké? - küldtem felé egy biztató mosolyt.

Felálltam az ágyról és kisétáltam a konyhába. Elég jól el tudok igazodni, ahhoz képest, hogy alig pár napja vagyok itt. Azt a kevés időt is a pincében töltöttük, vagy ahogy Rap Monster mondaná ,,A búvóhely,a mi biztonságot nyújt." Na persze. Azért szakították majdnem ránk az ajtót, vagy mi a szösz az.
-Kérhetek egy tálcát? - fordultam Jin felé és kaptam is egyet.
-Nem itt kajáltok? - kérdezte Hopi.
-Most nem. - válaszoltam röviden és gyors iramban kapkodtam össze a nekünk kellő szószokat, húsokat.
Pár pillanat múlva már bent rágcsáltuk a Jin által elkészített vacsoránkat. Ahogy befejeztük kivittem, szépen megköszöntem Jinnie-nek a finom ételt és húztam is vissza TaeTae szobájába, ami lényegében most a miénk. Felkaptam a Taehyung-tól kapott pizsamám - ami egy combig érő póló és egy boxer volt. Tudom... Ezen én magam is kiakadtam, de nincs más. Hamar lebonyolítottam a zuhanyzást és indultam is vissza barátnőmhöz. Nem akartam magára hagyni ebben a helyzetben, mert tudtam hogy kárt tehet magában lelkileg. Agyongyötri magát, telebeszéli hülyeségekkel a fejét és egyéb ilyen dolgok.

Ahogy beléptem a szobába hatalmas nevetési rohamba kezdett olyannyira, hogy majdnem lefordult az ágyról. 
-Most mi olyan vicces? - kérdeztem értetlenül. Tényleg nem tudtam, hogy mit nevet oly' önfeledten.
-Néztél már egész alakos tükörbe, amikor ez a szerelés rajtad van? - röhögött még mindig. 
-Nem. - ingattam a fejem.
-Akkor tedd... meg. - már szinte fuldokolt, annyira nevetett.
Hát mit tehettem... belenéztem a szobában elhelyezett egész alakos tükörbe és mit ne mondjak... engem is elfogott a nevethetnék. 
-Mi ez a hatalmas mulatozás? - lépett mögém TaeTae, majd megölelt.
-Csak rá kell nézni. - mutatott rám Sissy.
-Ahaa. Hát nem egy méretünk van. - puszilt meg.
-Hát nem éppen. Hogy-hogy bejöttél? - bújtam a karjába.
-Fáradt vagyok szóval megyek aludni és előtte szerettem volna jó éjszakát kívánni. Szóval... - csókolt meg -Jó éjt!
-Jó éjt szívem!
Odasétált MiYoung-hoz is és megölelte, szintén jó éjszakát kívánt neki is.
-Annyira aranyosak vagytok. - mosolygott boldogan barátnő, ahogy Tae elhagyta a szobát.
-Azt mondod? - feküdtem be mellé.
-Igen, de most már aludjunk. - húzta magára a takarót és elfordulva tőlem feküdt el.
-Olyan gyorsan tönkre tudod vágni a megható pillanatokat. - rúgtam a fenekébe, mire egy kisebb nyögés hagyta el a száját, ám én is összeszedtem magam és próbáltam elaludni. 

Másnap reggel arra keltem, hogy valami keményen fekszem. Lassan nyitogatni kezdtem pilláim és hamar rájöttem, hogy én bizony a földön fekszem. 
-Sissyyy! - dünnyögtem rekedt hangon, mire barátnőm forgolódni kezdett. 
-Mi van? - hallottam az ágyról. 
-Nézz csak le! 
-Te hogy kerültél le oda? - döbbent meg ideiglenes ágyam láttán.
-Na vajon hogy? - kezdtem pipa lenni.
-Épp ezt kérdem. - mondta, majd felállt és kisétált a szobából.
-Nehogy segíts nekem. Á, az már luxus lenne! - kiabáltam utána. 
Mivel magamra maradtam így saját magamtól felkecmeregtem és követve drága, egyetlen, segítőkész barátnőm példáját, kisétáltam a konyhába. Ott már javában terjengett a reggeli illata és páran már falták is azt. 
-Jó reggelt! - köszöntem a srácoknak. 
-Jó reggelt! - köszöntek vissza.
-De ne már Rap Monster! - hallottam meg MiYoung hangját -Miért nem mehetek haza?
-Mert még kint mászkálhatnak! Nem érted? Csak nem szeretném, ha bajod esne. Ennyi.

-És ha elkísérne valaki? 
-MiYoung...
-NamJoon...
-Majd megyek én! - ajánlottam fel.
-Rád még a hörcsögömet se bíznám. Már bocsi.
-Hé! - háborodtam fel.
-De Monster... - állt fel a székről JiMin -Neked csak egy kutyád volt, de az is megdöglött.
-Az mindegy. - legyintett -Akkor sem mehet el így Sissy.
-Elkísérjem? - kérdezte unott hangon Yoon Gi.
-Akkor inkább én. - ugrottam Moni nyakába.
-Nem vagy egy könnyű eset ugye tudod!? - próbált lerázni magáról.
-Tudom. 
-Hát szállj már le rólam! - dobott le végül és a földön kötöttem ki, fájós fenékkel.
-Ezt fájt! - simogattam az érintett testtájt.
-Megpuszikázzam neked? - lépett mellém Tae, ahogy felálltam.
-Ha megpróbálod megütlek. - néztem rá komoly arccal, de ő csak nevetett.
-Akkor jöjjön velem Yoon Gi, de már haza szeretnék menni a bácsikámhoz. - akaratoskodott MiYoung.
-Jó menj, kísérjen el Yoon Gi. Mit bánom én csak fejezd be ezt a nyavalygást kérlek! - sóhajtott Mon, majd ő is leült falatozni. 
-Biztos Yoon Gi-val akarsz menni? - súgtam oda barátnőmnek nagyon halkan.
-Nem, de úgy látszik Monster vele már elenged. - súgta vissza, majd a maradékunk is leült megreggelizni...

32.rész

Semlegesen, majd összetörve...

MiYoung POV.


-Tessék? - nézett rám értetlen fejjel.
-Semmi. - legyintettem -Mindegy.
Igazából kicsit sem volt mindegy. Ha mindaz amit hallottam a beszélgetésükből, akkor semmiféleképpen nem hagyhattam ezt szó nélkül.
-MiYoung? Szerinted eltűntek már innen? - pillantott rám NamJoon.
-Nagy valószínű, hogy igen. - bólintottam egy aprót a fejemmel, majd ténylegesen meggyőződve, hogy nincsenek a fényben járók képben visszamentünk a feljárón a lakásba. Hatalmas kő esett le mindenki szívéről, ahogy tiszta volt a terep. Jin, JiMin, Kook és Hope lehuppantak a kanapéra, V a fotelba és SoHyun az ölébe. Ez így jó kis felállás volt csak volt egy apró bökkenő... Közel sem bíztam meg annyira Yoon Gi-ban, mint pár hete. Azonnal megingott a bizalmam és furcsa érzések kezdtek kavarogni bennem.

-Sissy! - fogta meg a vállam Joon -Jól vagy? Olyan furcsán viselkedsz most.
-Nem. - ráztam meg a fejem -Minden oké van. - hazudtam.
-Jól van. Gyere! Egyél, mindjárt nézek valamit, bár igencsak el kell majd sétálni a kisboltba.
-Igazából nem olyan fontos, nem vagyok éhes. - ekkor megkordult a gyomrom.
-Aha. Persze. - vigyorgott Moni -Egy perc és itt vagyok.

Amíg ő kaja után nézett én próbáltam újra ,,összebarátkozni" mindenkivel. Bár nem kellett nagy erőfeszítést tennem, mert ragadtak rám, mint légy a pókhálóra. Ebbe a csoportba tartozott drága SoHyun barátnőm, J-Hope és JungKook. Közben Jin, JiMin ls V az utcában lévő kisboltba mentek bevásárolni. Miközben én le voltam foglalva a srácokkal, addig Suga és Mon a nappali egy kisebb zugában húzódtak meg beszélgetni. Néha-néha egy-egy pillantást vetettem feléjük és valahányszor ez megtörtént, annyiszor kapták el a tekintetük. Egyre biztosabb lettem, hogy a beszélgetés - amit lent a pincében váltottak - nagyon is valós volt és megtörtént. Kezdett nyomasztóvá válni a helyzet és feszélyezve éreztem magam. Nagyon.

-Jaj, noona! - támasztotta a fejét a vállamra JungKook -Elfáradtam.
-Nem is csodálom a nagy ugrálás-bugrálás közben. - kócoltam össze a haját.
-Na! Noona! - állította vissza durcázva a haját -Amúgy jól vagy? Nem fáj valamid?
-Köszönöm Kook, jól vagyok. - öleltem meg.
-Nagyon szívesen. - ölelt vissza.
-Én is! Én is! - ugrándozott körülöttünk SoHyun, majd J-Hope is és ő is ránk borultak. 
-Srácok! - nyomorogtam legalul -Ez egy csöppet kényelmetlen számomra.
-Szevasztok!! - vágta ki a bejárati ajtót JiMin, amire J-Hope fegyvert rántott.
-Cseszd meg az eget JiMin! - lélegzett fel Rap Monster -Ilyet többet ne csinálj!
-Most miért? - kérdezte és Jin az ő nyelvén elmagyarázta.
-Hát... - kezdett bele V -A boltos nőcikének annyi lett.

-Megölték? - döbbent le Rap Mon.
-Heh... Az enyhe kifejezés. - huppant le kanapéra -Szétmarcangolták azok a dögök. És igaza volt MiYoung -nak... Tényleg valami új faj szabadult a világra. Teljesen más volt a hulla kezén a sérülés, mint azén a faszién, akit a vidámparkban találtunk. Ezt a nőt széttépték.
-Marhára tudok örülni. - sóhajtott idegesen NamJoon.
-Vagyis ezek az izék a városban rohangálnak? - jaj, drága SoHyun-om.
-Ne aggódj! Nem fognak minket bántani. Maximum kívülállókat. - mondtam halál nyugodtan. 
-És mégis kik a kívülállók? - pillantott rám Yoon Gi a sarokból.
-A családunkhoz nem tartozó egyedek. - mondtam lehajtott fejjel. 
-Nos akkor nem nagyon kell aggódnunk - dőlt le a fotelba JiMin.
-Te nagyon idióta! - vágta tarkón Jin -Ettől még fordulhat a kocka és ellenünk fordulhatnak.
-Addig is próbáljunk meg pihenni. MiYoung első lesz a fürdésben, amíg J-Hope és Kook bemennek a spájzba és megnézik a biztonsági rendszert, hogy működik-e.
-És addig mi mit csinálunk? - kérdezte érdeklődve SoHyun.
-Te segítesz nekem rendbe tenni TaeHyung szobáját, mert ma este Sissy-vel ketten alszotok a szobám mellett. Nem akarok kockáztatni. V addig beépül hozzám ezért megkérem őt, hogy szedje össze a fontosabb holmijait.
-Egyet értek. - bólintott Jin.
-Akkor mindenki a dolgára. Suga, kérlek engedd meg Sissy fürdővízét, és Jin meg tákoljon össze valami vacsorát, mert éhen halok. - ezzel távozott a helységből SoHyunnal és V-vel. 

Kibattyogtam én is valami pizsamaféle után nézve és találtam is - akarom mondani kaptam - Rap Monster szekrényéből. Amikor a fürdőbe léptem pont akkor öntötte a fürdősót a vízbe Yoon Gi. Észrevette, hogy ott vagyok, de még kezével átkavarta a vizet.
-Gondoltam valamivel jobban fog esni a fürdő. - mondta, majd megtörölve a kezét a kijárat - vagyis felém - haladt. Megállt mellettem és egy apró puszit nyomott az arcomra, ezután távozott. Így is össze voltam zavarodva az egésztől, utána meg végképp nem tudtam mit csináljak. 
-Fürödjünk meg! - vettem egy mély levegőt és nekiláttam a vetkőzésnek. 

-Úristen, de jó megint megfürdeni. - dőltem hátra a kádban, egy csöppet kirázott a hideg, amelyet a jéghideg kád széle váltott ki belőlem. -Mentem el tudnék aludni.
Ekkor megint előtörtek bennem a kínok és a fájdalmak. Akaratlanul is pityeregni kezdtek, miközben a hasfalamba éles szúrás tört. Öt perces csöndben szenvedés után azt mondtam, hogy elég volt a fürdésből. Gyors iramban nyomtam a kezembe a tusfürdőből, bekentem magam vele, eldörzsöltem, majd lemostam. Hamar felkaptam az ideiglenes pizsamámat, majd a mosdókagylónál megmostam a fogamat is. Annyira megkönnyebbültem, már azt hittem, hogy algák nőnek a számban. 

Ahogy kiléptem a párás fürdőből megcsapott a hideg levegő. Szaporára vettem a lépteim és gyorsan befeküdtem a bevetett ágyba. Fetrengtem egy kicsit, míg megtaláltam a tökéletes pozíciót, majd SoHyun is betoppant. 
-Nézd mit kaptam TaeHyung-... Te sírtál. - komolyodott el.
-Nem. - ráztam meg a fejem.
-Nem kérdés volt. - ült le mellém -Mi a baj? Fáj valamid? Bántott valaki?
Szótlanul lehajtottam a fejem, nem akartam őt terhelni ilyen dolgokkal, amikor nagyon boldog V-vel.
-Yoon Gi mondott neked valamit? - erre felkaptam a fejem...

31.rész

Csak közömbösen...

MiYoung POV.

Az ölelése minden másnál jobban esett, ám nem éreztem olyan őszintének. Remegett és a szíve eszeveszetten kalapált úgy, mint még soha. Mély levegőt vettem és lassú tempóban elhúzódtam tőle. Szemébe néztem és elmosolyodtam kósza haja láttán. Lágyan beletúrtam és kezem levezettem arcára, majd egy gyengéd csókot hintettem ajkaira. 
-Gyerekek, én kezdek fázni! - didergett SoHyun.
-Tessék. Itt a pulóverem. - terítette V barátnőm hátára a bundás belsejű kapucnis pulcsit.
Örömmel néztem, hogy ők is boldogok. Reméltem, hogy TaeHyung jól bánik vele és szereti őt. 
-Köszönöm. - bújt a karjába.

xxx

Mindenhol sötétség honolt. Mindenki aludt kivéve én nem, egyszerűen nem jött álom a szememre. Amik akkor történtek vele az nyomasztott nagyon. Az álmaim, az információk, amiket a fényben járókról tudtam, hogy megéreztem őket. A legfurcsább dolgok, amik történtek velem az életben. A fejem is kezdett fájni, a lábaim elernyedni és a kezeim elzsibbadtak. Felkelni nem akartam, hogy a szöszmötölésemmel felriasszam a srácokat, így kénytelen voltam a fenekemen punnyadni. 

Legalább elég időm és türelmem volt, hogy átgondolja az eddigieket. Körülbelül két hónapja egy nagyot fordult az életünk kereke. Az ötletünk, hogy elmegyünk a régi vidámparkba ugyanannyi pozitív és negatív dolgot hozott magával. Kezdjük a legelső és legszembetűnőbb dologgal, a hibridekkel. 

Már az, hogy szóba hozom őket érdekes, hiszen eddig nem is tudtunk, vagy inkább nem hittünk a létezésükben. Szerettem volna azt érezni, hogy egy kósza álom volt az első találkozásunk, ám nem az volt. Az első pillantás megrémített. Éhezéstől fűtött tekintet, szakadt ruhák, amikben már-már testük nagy részét láthatni lehetett és a belsőségekre térve... az elképesztően gyors reflex, valamint sokkalta erősebb hang-, szaglás-, és mozgás érzékek. És most egy új generáció fejlődött. Hogy hogyan? Még én sem tudom, de nehéz lesz likvidálni őket.

Folytatólagosan jegyezzük fel azt is, hogy új ismerősökkel hozott minket össze a sors. Esetünkben SoHyunt élete szerelmével - vagyis reméljük, hogy az -, engem a szintén a szerelmemmel, de vele már gyerekkorunkban is szoros kötélék fűzött össze. Mellettük még ott van az az öt idióta, akik nélkül egyáltalán nem tudná elképzelni az életem. J-Hope, JungKook, Jin, JiMin és a csapat vezetője Rap Monster. Bár én jobban szeretem a születési nevét használni, mint a becenevét. Sokat köszönhetek neki és szerintem a srácok is. NamJoon egy végtelen türelmes srác, jóképű és rendkívül okos. Nélküle nem jutottunk volna idáig, vagyis hazáig. Örök életemre hálával tartozom neki és azért is, mert hitt nekem... bennem.

Apró neszt véltem felfedezni, de mivel teljesen a falnak dőlve, szinte már élettelenül feküdtem azt gondoltam, hogy a srácok közül valaki azt hiszi alszik mindenki. Az a valaki keltegetni kezdte Suga-t. Ezt honnan veszem? Egy, mellettem feküdt. Kettő, mert a nevét hallottam. 
-Mi van Rap Mon? - nyöszörgött.
-Beszélnünk kell MiYoung-ról. - Minek akarnak ezek rólam beszélni?
-Ne most kérlek, bármikor felkelhet. - terelt Yoon Gi.
-És mégis mikor fogod vele tudatni, hogy amíg ő a halál szélén volt, addig te az utcában lakott öregasszony unokájával hemperegtél? He?
-Mi? - én is ezt kérdem... -Egyáltalán honnan veszed, hogy el fogom mondani neki?
-Úgy, hogy muszáj fairnek lenned vele, ha már együtt vagytok. - a mondat második felében teljes iróniát vettem észre.
-Azért mondjam el neki, hogy utána szakítsunk és megutáljon? Höh... Ne röhögtess Rap Mon, ezt te sem gondolhatod komolyan!?
-De bizony komolynak gondolom! Sissy nem ezt érdemli! Nem érdemel meg téged. 
-Tessék? Ellenem fordulsz? 
-Nyugi, nem mondom el MiYoung-nak a kis kalandodat. 

Ez teljesen megtört. Fel sem tudtam fogni az egész beszélgetés értelmét. Hogy Yoon Gi, megcsalt volna? Ez képtelenség. Nem lehet. Ő nem tenne ilyet, hiszen szeret, nem...? Megtenné ezt, amíg én szenvedek? Tényleg idáig vetemedett? 
Ezen gondolkodva merültem álomba és talán egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Majd valamikor úgy pár órával később - mármint én így éreztem - felkeltem, ekkor már a többiek is rég fent voltak. 
-Jó reggelt szívem! - puszilt meg Yoon Gi -Hogy aludtál?
-Nem tudom... - néztem rá keserűen -Mond meg te.

30.rész

Folytatódik...

 MiYoung POV.

-Ezek fényben járók. - jelentettem ki, mire mindenki rám kapta a tekintetét.
-Kifejtenéd bővebben? - kérdezte lihegve J-Hope.
-A nevükből következtetve nappal is tudnak mászkálni...
-Fasza. - ütött bele a falba NamJoon.
-A szaglásuk és a hallásuk is fejlettebb, valamint fürgébbek is. 
-Honnan veszed ezt? - kérdezte JungKook.
-Csak tudom... Ennyi legyen elég. És iszonyat nagy mázli kell ahhoz, hogy most ne találjanak meg minket. 
-A pince két emelet mélyen van és tíz réteg húsz centiméteres fémréteg választ el tőlük. - mondja Rap Mon.
-Akkor talán nem vesznek észre. Viszont csendben kell maradnunk amennyire tudunk. Amint mondtam... A hallásuk sokkal fejlettebb.
-És mégis kinek, minek a fajzadékai? Hogyan szabadultak el ezek? - jön a kérdéssorozat SoHyuntól.
-Pontosan nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy ezeknek az ősei szeretnek szaporodni.
-Miért beszélsz többesszámban? - aggodalmaskodott JiMin.
-Nem kecsegtető a helyzet. - dőlt háttal a falnak Jin, majd hirtelen hangos sikításokat és lépéseket hallottunk meg. 

A fejem azon nyomban hasogatni kezdett és erős sípolás zavarta a dobhártyám, aminek hatására összegörnyedtem. A szemeim elhomályosodtak és ijesztő arcokat láttam meg... a fényben járókét. 
-Sissy! - kapott utánam Rap Mon -Minden rendben?
-Jól vagy? - kérdezgette tőlem mindenki, ám én nem tudtam megszólalni sem. 
A fejemben lejátszódó kegyetlen fájdalom nem hagyta, hogy épeszű emberként tegyek bármit is. Az erős sípszó és fájdalom hirtelen alábbhagyott.
-MiYoung... - nézett rám könnyes szemekkel barátnőm -Jól vagy?
-Ühüm. - bólogattam.
-Úgy látszik a szörnyek is elmentek. - nézett az erős fémajtó felé J-Hope.
-Érdekes... - gondolkozott el NamJoon.
-Mi? - kérdezték a többiek kórusban.
-Semmi... csak hangosan gondolkoztam. - mondta, viszont én láttam rajta, hogy nagyon töri valamin a fejét. 

Suga POV.

 Csak hallgattam, ahogy Sissy osztja meg velünk az információt, ám én erre egyáltalán nem figyeltem. Azonban amikor NamJoon túl közel került hozzá nem bírtam épp ésszel és egy kisebb ütést kapott a fal tőlem. Az arckifejezésem is komorabb lett... mi van velem? Eddig nem viselkedtem ilyen furcsán, most meg mintha teljesen kicseréltek volna. 

-Suga! - szólított meg J-Hope -Minden oké haver?

-Nem. - húztam el a szám -Semmi sincs rendben. 

-Shh!! - hallgattatott el minket MiYoung és ezúttal egy egy négyzetméteres fémdarab hullott le közénk.

Mindenki elképedten pislogott, tátott szájjal.  Nem kérdés, eléggé megijedtünk.

-Honnan...? - nézett JungKook Sissyre, mire dörömbölést hallottunk egyre közelebbről.

-Sissy mi történik? - pánikolt be SoHyun.

-Nem tudom. - húzódott össze.

Ennyi. Idáig bírtam nélküle. Tényleg mindent bánok és azt sem tudom, hogyan történhetett meg a tegnap esti dolog. 

Felálltam és leültem MiYoung mellé, majd jó szorosan magamhoz öleltem. Mélyet sóhajtottam ő pedig egy sort mintha tétovázott volna, de végül ő is átölelt.

A válla fölött átnézve láttam Rap Monster dühös tekintetét. Gondolom azért, mert ő tudta mit tettem, de egy még nagyon nem hagyott nyugodni. Nem csak düht láttam a szemében, hanem fájdalmat is. 

Nem értettem ezt az egészet. Annyira megváltozott minden...

Hungary KPop Fanfiction

Sziasztok^^
Egy fanfiction-ös csoportot kreáltam, ahova várlak titeket szeretettel. Igaz még nem annyira sokan vagyunk, de ha tudtok akkor segítsétek a csoportot tagokkal. Még hozzá úgy, hogy ajánljátok a barátoknak.
Ennyit szerettem volna veletek közölni.
További szép napot kívánok!!!^^
Hungary KPop Fanfiction

29.rész

Újra sötétség...

Suga POV.

Fejemet fájlalva értem haza hajnalban. Még azóta sem tudom felfogni a történteket. Egyáltalán hogyan következhetett be egy ilyen? Mi volt velem késő délután? Mindenesetre egy dologban biztos vagyok... Ezt nem tudhatja meg senki. 

-Végre, hogy hazaértél? - ahogy betettem a lábam az ajtót rögtön letámadott Rap Monster -Miért nem tudsz itt ülni a seggeden? Mi? Egyáltalán hol voltál? Miért nem hívtál fel, hogy hol vagy? Tudod mennyire aggódtunk érted?

-El tudom képzelni... - húztam el a számat.

-Mi a francért vagy ilyen flegma? 

-Nem mindegy az...?

-Nem Suga, nem mindegy. Sissy itt fekszik félholtan és te kóborolsz a városban tudván, hogy körbe vagyunk véve azokkal a rohadékokkal.

-A francba is Sissyvel. Nem érdekel! - fogtam magam és felszaladván a földszinten lévő szobámba, magamra csaptam az ajtót.

SoHyun POV.

-Mi volt ez a hangzavar? - léptem ki Tae szobájából Rap Monra nézve.

-Itthon van Suga. - csak ennyit felelt, de bennem rögtön felgyülemlett a gyűlölet.

-Hol van? - próbáltam türtőztetni magam -Hadd verjek be neki egy nagyot.

-Hagyd SoHyun! Felhívtad Sissy bácsikáját?

-Igen. - sóhajtottam -Azt mondtam neki, hogy Sissy velünk alszik, és külön megjegyezte, hogy azért mégis jó lenne, ha Suga-t bemutatná neki.

-Nem furcsállta, hogy te hívtad és nem ő? - biccentett a nappaliban lévő barátnőmre.

-Nem és szóltam anyuéknak is, hogy most megint nem leszek otthon egy ideig. 

-Rendben van. - erőltetett egy mosolyt az arcára -Megyek és megpróbálok beszélni Yoon Gi-val... hátha lenyugodott.

-Oké. - mondtam és már el is indult Suga szobája felé.

 

Én gyorsan beszaladtam a Tae-vel közös szobánkba és már mentem volna Rap Mon után, amikor szerelmem megállított.

-Hova sietsz?

-Hallgatózni. - mondtam egyértelműen.

-És mégis minek? - nézett rám értetlenül.

-Hogy megtudjam miért nem jött haza hamarabb Suga. - ezután a mondatom után már hűlt helyem volt, hiszen pár másodpercen belül Yoon Gi ajtajánál álltam. 

Mivel nem igazán hallottam semmit csak dörmögést, így kénytelen voltam kockáztatni és résnyire kinyitni az ajtót.

-Miért voltál olyan sokáig távol Yoon Gi? - Rap Moni hangját bárhol megismertem volna.

-Nem mindegy az. - ez Suga.

-Még egyszer megkérdezem. Miért nem jöttél haza hamarabb? - Nami kezd türelmetlen lenni. 

Egy ideig csönd telepedett az egész helységre, készültem, hogy elmegyek, mert semmit nem mond, amikor is Suga elkezdett beszélni.

-SoHyun. - lépett mellém V, amire megijedtem.

-Maradj csöndben kérlek! - mondtam, majd egy puszit nyomott a fejemre és továbbállt.

-... Egy ideig bámultam a házat és hirtelen meghallottam HyoKimnek a hangját. Először el sem akartam hinni, és fogadni, hogy ő az, majd amikor már mellém lépett és beinvitált a házba tényleg tudatosult bennem. Ezután beszélgetést kezdeményezett, de szóba került a kapcsolatunk és MiYoung is. Szidni kezdte ezt pedig nem hagytam, majd utána olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy nem tudtam felfogni az egészet... de még azóta sem. 

-Mit csinált vagy csináltatok? - Rap Mon higgadtan kérdezte, de én azt hittem, hogy hidat vágok ott helyben.

Ki az a Hyo Kim és milyen kapcsolat fűzi Yoon Gi-hoz?

-Suga! Mi történt? - Nami hangja erőteljesebbre váltott.

-Lefeküdtünk.

-Mi van? - jött V hangja mellőlem, amitől ismét megrémültem.

Szóhoz nem jutottam... Hogy Suga megcsalta Sissyt...? Ez nem lehet igaz. Ez nem történhet meg velük...

Hirtelen hangokat hallottunk a nappali felől. Mindketten ijedten bámultunk egymásra, de azonnal eszünkbe jutott MiYoung. Gyors tempóban szaladtunk a helységbe és már csak egy kanapén ülő lányt pillantottunk meg, amint fogja a fejét. 

-Sissy... - csak ennyit tudtam kinyögni és félig könnyes szemmel támadtam őt le.

Egy ideig ő is ölelt, majd megszólalt:

-SoHyun... Megfulladok.

-Bocsánat.. csak nagyon aggódtam érted.  - törölgettem az könnyel áztatta arcomat.

Pár percen belül a fiúk is körénk gyűltek és örültek a fejüknek. Amikor Rap Monster és Suga is megjelent mindenki elhalkult. Én egy igen szúrós pillantással illettem Yoon Gi-t, mire lehajtotta a fejét.

-Hogy vagy Sissy? - jött közelebb Rap Mon.

-Köszönöm, jobban. - mosolygott halványan barátnőm.

-Ne nekem köszönd, hanem Kooknak! Ő tisztította ki a sebed, amint ide értünk.

-Valóban? - hüledezett MiYoung, majd soros bólogatás közben magához hívta a legfiatalabbat -Köszönöm szépen JungKook. - puszilta meg a feje búbját, amit kicsit megmosolyogtam.

-Nincs mit. De azért még ne erőltesd meg magad! A varratnak még gyógyulnia kell. - húzta mosolyra száját Kook is.

Majd kintről hatalmas zajokat hallottunk. Kukák borogatása, erős morgások és éles sikítások. J-Hope kinézett az utcára néző ablakon és dermedt szemekkel húzta le annak redőnyét.

-Mindenki, futás az alaksor! - ordította el magát, Rap Mon szélsebesen zárta le a nyílászárókat Jinnel és JiMinnel, míg én, Kook segítettük megkönnyíteni a járást Sissynek. V eközben segített navigálni minket le, a pincébe. Suga pedig csak jött mögöttünk. Másodperceken belül a lent elhelyezett ülő alkalmatosságokon ültünk. 

-Hogy a francba nem vettük őket észre előbb? És egyáltalán, hogy tudnak a napfényben közlekedni? - lihegett kiakadva NamJoon -Mik ezek?

28.rész

Félrelépés...

Suga POV. 

-Suga! Hova mész? - állított meg Jin.

-Sétálni. Nem bírja a gyomrom az ilyeneket. - böktem a nappali felé, ahol JungKook tisztította barátnőm sebét. 

-Viszel magaddal legalább fegyvert? 

-Viszek.

-Akkor jó. Viszont legalább elgondolkozhatnál, hogy ez hogyan esne Sissynek. Szevasz! - intett és visszamegy a társasághoz.

-Szevasz!

 

Hány évesnek néz, meg tudom védeni magam, ha esetleg megtalálnának. Nem értem miért nem bíznak bennem. Annyira szürreális, hogy több éve ismerjük egymást és mégsem bízzák rám a dolgokat. Hogy most miért mászkálok el tőlünk, amikor Sissy a legnagyobb bajban van és a hibrid vérszívók is a nyomunkban vannak? Én se tudom... Magányra van szükségem és arra, hogy kiszellőztessem a fejem. Meg ő mit törődik azzal, hogy hogyan hatna MiYoung-ra ez? Ne foglalkozzon senki ezekkel a dolgokkal.

 

Ahogy kiléptem a házunkból rögtön megcsapott az alkonyat hűvös szele. Reflexszerűen húztam össze magamon a délelőtt felvett pulóveromat és tovább sétáltam a kerületben. A lámpák már világítottak, talán kicsit fagyott is az elmúlt éjszaka, mivel eléggé csúszott az út. Minden olyan kihaltnak tűnt, sok házban nem égett a villany bent. Mintha mindenki tudta volna, hogy milyen lények vannak a körükben. 

 

Visszagondolva a vidámparkban tanyázott pár hétre, kicsit furcsa volt végre itthon lenni. Ha MiYoung-ék nincsenek akkor talán ott haltunk volna meg. MiYoung...

 

Emlékszem még amikor kicsi voltam, apuval mindig mentünk a bácsikájához megnézni az újabb fegyvereket. Az első pár alkalommal nem találkoztam vele, de ahogy feltűnt és az eladópult melletti, halakkal teli akváriumot nézegette már csak azért jártam oda, hogy elcsípjem pár pillanatra. Soha nem láttam hozzá fogható lányt, amikor pedig elváltak útjaink egy időre már nem annyira érdekeltek a lányok. Inkább a haveroknak szenteltem az időt és bandáztam. 

 

Ahogy sétáltam a kihalt utcákon egyre jobban éreztem ismerősnek a helyet. Nem azért, mert ezen a környéken laktunk, hanem mintha valaki idekötné a testem. Ettől az érzéstől függetlenül - ami igazából kibaszottul zavart - sétáltam tovább. Néha az eget, a földet vagy a házakat kémleltem, ahol épp elhaladtunk. A városnak ez a része teljesen kihalt lett, bár nem is csodálkozom. Ezen a környéken idős nemzedék lakott, azóta nagy valószínű, hogy elhagyták az élők sorát. A gyerekeik pedig nem foglalkoznak ilyen romos házakkal, viszont igazán becsben tarthatnák azt a házat, ahol az életük negyed részét töltötték. Ilyen például az a ház is ami előtt megálltam. Itt egy mérhetetlenül kedves és jószívű idős hölgy lakott, a férje sajnos már akkor meghalt, amikor összekerültem Rap Mon-ékkal. Amikor összetalálkoztunk mindig faggatott, hogy hogy vagyok és nincs-e szükségem valamire. Nem számított, hogy ez egy nap kétszer vagy többször történt meg, ő megkérdezte.

Egy nap viszont elmesélte, hogy az unokája meglátogatja őt és hogy nem-e ismerném meg. Persze rögtön megfogalmazódott bennem a nem válasz, de nem volt szívem összetörni Mrs.Cho arany szívét. Így hát belementem. Két nap múlva ismét találkoztunk és egyel el is látogattam hozzájuk. Megismertem az unokáját, Kim-et. HyoKim kedves és szép lány volt... de ennyi. Semmiben sem hasonlított MiYoung-ra, nem dobogtatta meg a szívem, lázban sem hozott... nem még, hogy elfelejtesse velem őt. Ettől függetlenül jó barátok lettünk, ám ő hamar bevallotta, hogy többet szeretne köztünk. Természetesen én elutasítottam, de ő tovább erőszakoskodott, ócsárolta Sissy-t és nekem ez nem tetszett. összevesztünk és haragban váltunk el. Teljesen más ember lett, mint a megismerkedésünkkor. 

-Yoon Gi!? - hallottam meg egy hangot, amire kicsit összerezzentem. Összeszorítottam a szemem és a pokerface-m felvéve fordultam hátra. 

-Kim. - mondta közömbösen.

-Rég láttuk egymást. Hogy vagy? - lépett közelebb, de én megállítottam.

-Ne tegyünk úgy, mintha jóban lennénk! Nem akarom, hogy azt hidd érdekelsz vagy efféle hülyeségek. 

-Akkor miért vagy itt?

-Sétáltam és idetévedtem. 

-És én ezt el is hiszem majd. Na gyere be!

Nem tudom mi vezérelt, de én vakon megbíztam benne és utána lépdeltem a régi házba. Ahhoz képest, hogy kívülről elég romos állapotban volt Mrs.Cho háza, belülről rendben volt tartva... valamennyire. 

-Történt veled valami érdekes amióta nem találkoztunk? - ült le szorosan mellém a kanapéra. 

Jesszus! Még most is mennyire nyomul. 

-Rengeteg dolog. - mondtam röviden.

-Velem sok minden. Nem vagy kíváncsi rá?

-Nem vagyok rád kíváncsi, egyáltalán nem is akartam itt kikötni veled.

-Mégis itt vagy. És ez azt jelenti, hogy elfelejtetted azt a ringyót és továbbléptél. 

-Ha még egyszer a szádra veszed Sissy-t a hajadnál fogva rángatlak ki innen!! Nem érdemled meg az itt létet és az én személyemet sem. Senkiét sem... - kioktatásom nem tudtam folytatni, mert a szót belém fojtotta egy erőltetett csókkal. Hiába toltam el magamtól többször is, ő hajthatatlan volt és tovább csinálta ezt. Idő közben a kanapén fektetett el,a mi már kevésbé tetszett. Előbbi cselekményeimet hiába csináltam, kudarcba fulladt. Végül már teljesen elvesztettem az eszem.

SoHyun POV.

-Hol van Suga? MiYoung lassan ébredezni fog. - kérdeztem türelmetlenül. 
JungKook nagyon sokat segített nekünk, örökre hálás leszek neki a tettéért. Ha MiYoung hamar felépül úgy megünnepeljük, hogy csak na. 
-Elment sétálni. - tudatta velünk Jin.
-És ezt mikor akartad velünk megosztani? - így Rap Mon. Arcán a félelem, düh és aggódás játszott szerepet. 
-Ne ugorj ezért nekem hyung! - tartotta fel kezét védekezően az idősebb - Kérdeztem, hogy visz-e magával fegyvert és azt mondta igen. 
-Ez így oké, de azzal semmire nem megy. Mindenesetre remélem hamar visszér. - fújtatott egyet stresszelés közben Nami. 
Tényleg most kell eltűnnie neki is? 

Cho Hyo Kim