4.rész

A sötétség kínjai

SUGA POV

Csókja édes és mámorító volt. Régen nem találkoztam ilyen csajjal, mint ő. Puha ajkai óvatosak mégis vadak voltak, mintha én lennék csak lány verzióban. Abban a pillanatban ahogy megláttam kivert a hideg és a lélegzetem leállt pár másodperce. Kisebb sokk ért akkor és most lefagytam hiszen ő húzott vissza magához. Akkor csak nem vagyok olyan ronda, mint gondoltam. Az tény, hogy én is népszerű voltam a lányok körében, mint a többi balfácán, de nem hittem, hogy ilyen gyönyörű lány ,,észrevesz". Ajkaink elválása után szemei elbűvölően csillogtak és az én szívem majdnem, hogy kiugrott a helyéről. 

-Mit mondtál haver? - kérdeztem a kis krapektól aki nagyra nyílt szemekkel csak legyintett egyet és az ajtó felé vették az irányt. Jól leszóltam Jimin haverom aki pusztán ideges a lányok közelében. Előre sajnáltam azt a lányt, mert Jimin azt hiszi minden csaj elájul tőle. Kezdem azt hinni, hogy Hoseokot követi. Nem sok idő telt el azóta, hogy a két srác felszívódott és hárman maradtunk a hatalmas szobában. Jobb helyet nem is találhattunk volna főhadiszállásnak. Az ajtókon több lakat is van és rengeteg fegyverünk is. Ha esetleg, ne talán tán bejutna az egyik gond nélkül véget tudnánk vetni az életének. De hogy elmeneküljünk innen az lehetetlen. 

Iszonyat sokan vannak ezek a lények és ahogy kitennénk innen a lábunkat megölnének minket, főleg ha a szökést éjjel terveznénk. Akkor a legaktívabbak. Így is feszélyezve vagyunk, mert négyen mennek mindig a csapatból őrjáratra, de csak harminc méteres körzetben. Ha még tíz méterrel tovább merészkednénk meghalnánk. Most, hogy itt van ez a két lány még szükségesebbnek érzem, hogy odafigyeljünk magunkra. Azt nem tudom megérteni, hogy hogyan jutottak el idáig...? Nagyon mázlisták, hogy nem lettek vacsorák.

Kiskoromban apa volt az egyetlen ember aki megértett, hozzá kerültem a válásuk után, a két lánytestvérem meg anyához. Mivel katona volt sokat tudott a fegyverekről és a tudományát átadta nekem is. Volt egy férfi aki szintén fegyverekkel foglalkozott, mint kiderült ennek a hölgyikének a nagybátyja az. Nem is bánom, hogy az a négy barom rátalált másképp egy csóktól, csodás látványtól és egy jó társaságtól lennék megfosztva. Na meg persze a gyerekkori szerelmemtől. Ahányszor apu elment Park bácsihoz nagyrészt mindig vele mentem, mert látni akartam őt. Sokáig szerelmes voltam belé, de elváltak útjaink. Apuval egy másik városba költöztünk és soha nem láthattam... eddig ezt gondoltam. Most itt fekszik mellettem és békésen szunyókál. Félhosszú haja lepelként hull a vállára, és a hidegtől kissé összehúzta a testét. Mindjárt levált JungKook, ha felébred. Ismétlem, HA felébred. Viszont, ha nem akkor lerugdosom az ágyról. Körülbelül tíz perc múlva lassan felkelt és én is pihenhettem egy kicsit. Magamra húztam a közös takarónkat és átöleltem alvótársam. Jó közel húztam és vele aludtam el.

SoHyun POV.

Nem repestem az örömtől, hogy egy ágyban kellett aludnom Jiminnel,de valahogy túl kell élnem ezt az éjszakát és, ha rossz lesz akkor holnap szóvá teszem. Azon nagyon meglepődtem, hogy SUGA, MiYoung gyerekkori szerelme. Barátnőm szinte az egész életét elmesélte nekem és ez volt az egyik ami megmaradt bennem. Ettől függetlenül még nem bízom bennük. 

Az este folyamán azt hittem, hogy kilapulok. Jimin olyan szinten rám feküdt, hogy mozdulni nem tudtam. Most vagy én vagyok a gyenge vagy ő ennyire súlyos egyéniség. Nem tudom eldönteni, de szerintem a második érv. Nem tudom, hogy mennyi lehetett az idő, de muszáj volt kimennem a mosdóba. Ez szép és jó, de én, hogy mászok ki Jimin alól. Nem viccelek, az egyik lába és keze, valamint a teste egy része az enyémet fogta le. Úgy próbáltam mozogni, hogy kicsit a kezét és a lábát, majd magamat is próbáltam ellenkező irányba tolni. Pár percbe beletelt, hogy lemásztam az ágyról és akkor vettem észre, hogy Kook őrködik. 

-Elfelejtettük mondani, hogy Jimin éjszaka mindig a földön köt ki. De most ezúttal téged vett számításba. - mondta suttogva, közben pedig nevetett szerencsétlen énemen.
-De nem segítettél volna. - ütöttem meg a lábát.
-Amúgy hova igyekszel? 
-Pisilnem kell. - válaszoltam egyszerűen. - Hol a mosdó?
-Szemben. Azért várj meg. Nem akarom, hogy elszökj. - felállt, karon ragadott és húzott maga után a szemközti helységbe. Kinyitotta előttem az ajtót és ott várt meg. - Igyekezz!
Lassan lépkedtem a világos csempéken és az egyik fülke felé vettem az irányt. A dolgom elvégezte után épp húztam le a vécét amikor hangos üvöltés hallatszott az ajtó mögül. A hirtelen hangra összerezzentem és egyre több üvöltés hagyta el annak a személynek a torkát. Imádkoztam, hogy ne JungKook legyen a tulajdonosa, mert azt nem kívánnám senkinek. 

Próbáltam erőt venni magamon és biztos léptekkel odamentem és lenyomtam az ajtó kilincsét. A szívem összeszorult mikor megláttam a fiatal srácot félig eszméletlenül egy vértócsa közepén, miközben egy olyan lény harapdálta és szívta a vérét akik minket körbevettek. Egy hang nem jött ki a torkomon, csak dermedten álltam a pár centire fekvő párostól. Pár másodperc múlva a szörny észrevett és hörögve felállt és letámadott. Iszonyatosan hangos sikítás hallattam, ami az egész folyosót körbejárta. A sok vérvesztéstől már szédültem és a szemhéjaim is kezdték felmondani a szolgálatot. Majd a szemben lévő szobából rohanva jött ki három ember. Az eszméletvesztés szélén álltam és látni se láttam már tisztán, csak teljes homályt. 

Az érzékeltem, hogy egy személy JungKookot próbálja ápolni, a másik kettő pedig rólam hámozták le a szörnyt. Én a földön feküdtem félig ájultan amikor még többen csatlakoztak és pár méterről már futva igyekeztek hozzánk. Az egyik srác felkapott és abba a szobába vitt ahonnan kijöttünk. Lefektetett egy ágyra és a vállam körüli részhez helyezett egy anyagot, amivel a vérem kezdte itatni, valamint elállítani. Ebben a percben a többiek is csatlakoztak hozzánk, a szememmel már valamivel jobban érzékeltem a külvilágot. Viszont egy testrészem sem tudtam megmozdítani, ami kissé aggasztott. Hiába próbáltam ébren maradni... nem ment. Szemeim lecsukódni készültek és a mellettem ülő srác óvatosan és gyengéden ébren akart tartani, de ez nem igazán sikerült neki, mert hamar elnyomott az álom.