7.rész

 A sötétből nincs menekvés... 

MiYoung POV.

A nevetéstől már az ágyon fetrengtem. SoHyun feje mindent vitt. A meglepődöttség, a harag és mint akinek szorulása van. 
-Jól szórakozol ezen? Mert én nem. - vágott még mindig ugyanolyan fejet, amitől még jobban nevethetném támadt. -Sissy!
-Jó, bocsi. - töröltem le pár könnycseppet. -De látnod kellett volna a fejed.
-Miért? Most ez olyan nagy baj volt? - szólt közbe V
Hát ez kész. Ismét nevetésben törtem ki, amibe már a fiúk is belecsatlakoztak. Nem tudom, hogy a vihogásomtól vagy ők is V miatt, de én alig bírtam abbahagyni. Végül szipogva, könnyeket törölve paskoltam meg barátnőm vállát, hogy tudja együtt érzek vele.
-De ugye fehérneműt nem cseréltél? - nézett rá még kicsit parázva SoHyun.
-Nem is tudtam volna. Minek nézel te engem?? Nőnek? - háborodott fel a srác
-Inkább nem mondok semmit. - harapott alsó ajkába SoHyun, hogy még véletlenül se mondja ki azt a szót.

-Na jó. Most már hagyjátok abba, mert ebbe fogok beledögleni. - csitítottam le őket.
-Amúgy... - mindenki barátnőm felé nézett - JungKook, hogy van? Csak azért, mert ő sietett a segítségemre és sokkal rosszabb állapotban volt, mint én.
-Rengeteg vért vesztett és súlyos sérülései vannak. Jelenleg még alszik, amint láthatod. -ekkor a mellettünk lévő ágyra pillantottunk és egy édesen szuszogó srác tárult szemünk elé. -Ha megfelelően ellátjuk, hamar fel fog épülni.
-Még egy kérdés. Elmehetek zuhanyozni és kaphatok tiszta ruhát? - folytatta SoHyun.
-Mindjárt adok neked is Kooki ruhái közül valamit. - állt fel Yoon Gi 
-Öhm... Nem fog kiakadni JungKook, ha megtudja, hogy a cuccai közt turkáltál? - tette fel a kérdést Jin.
-Amíg a lányoknak adja oda, nincs ellenvetésem. - hallottunk meg egy ismerős hangot.
-Kookie!!! Azt hittem, hogy sosem fogsz már felkelni. Ez a nőszemély itt azt mondta, hogy nőnek nézek ki. - ugrott mellé V és persze, hogy egyből rinyálni kezdett.
-Én nem mondtam ilyet. - próbált felülni SoHyun, de visszaesett.
-De akartál...
-Fejezzétek már be. - tolta le őket mély, erélyes hangján Rap Monster, ezután már nem mertek megmukkanni.

SoHyun POV.

Mit ne mondjak nagyon ramatyul vagyok. Alig bírok mozogni és a fejem is fáj, nem beszélve arról, hogy ez a V gyerek kiakaszt. Amikor megláttam nagyon megtetszett és ahogy próbált segíteni... egyszerűen levett a lábamról - szó szerint. De most, hogy jobban megismertem látszik milyen fogyi srác. Nem minden az aminek vagy akinek látszik. Ez rá igaz. Kicsit megijedtem amikor NamJoon ránk szólt. Bár, inkább ő, mi azok a lények. Még most se fogom fel, hogy honnan vagy mikor kerültek az életbe.
-Bocs. De ez a lány kikészíti az idegeim. - mutatott rám a barna rémség.
Szikrázó tekintettel pillantottam rá, mire ő kinyújtotta rám a nyelvét. 
-Na most volt elegem belőled. - már épp nekimenni készültem amikor két kéz meg nem állított.
-Nem vagy olyan állapotban. Ha jobban leszel majd mi is segítünk. - láttam meg Jin kedves mosolyát. El is pirultam, hiszen nagyon helyes srác és törődő is.
-Ti is ellenem vagytok? - gyerekeskedett V - Ugye te nem Kookie?
-Én nem. - mondta teli szarkazmussal JungKook.
-A ti neveteket viszont még nem tudjuk. - mondta csámcsogva J-Hope
-Én Park Mi Young vagyok, ő pedig a legjobb barátnőm Kwon So Hyun. - mutatott be minket a még mindig mellettem elhelyezkedő lány.
-Legalább ezzel is okosabbak lettünk. Jin! Majd kísérd el SoHyun-t zuhanyozni. Én lefekszek aludni. - adta ki NamJoon a parancsot, majd ledobta magát az ágyára.

-Végre meleg víz. - élvezettel töltött el
-Siess! Nehogy megfázz. - kiabált be Jin.
-Oké!
Amikor egyedül vagyok akkor is zaklatnak. Nem számít, kiélvezek most már minden kellemes pillanatot. Csak anyuék miatt vagyok ideges. Biztos már nagyon aggódnak értünk és már keresnek minket a rendőrséggel.  Más nem tudott arról, hogy ide jövünk, így legalább elkerülik ezt a részt. Vagy ilyen elhagyatott helyeket keresnek. Remélni tudom, hogy nem esik bajuk, Suga elmondása szerint a fél várost már ellepték ezek a hibridek és egyre jobban terjeszkednek. Ha ez így megy tovább nem lesz hova elmenekülnünk. Én elakarok menni innen és visszaakarok térni a mindennapjaimba. Életem egyik legnagyobb hibáját követtem el, hogy ide jöttünk. Soha nem kívánok még a legnagyobb ellenségeknek sem, hogy ilyen körülmények között szenvedjenek. Ha van bármi mód a szabadulásra, akkor megyünk, de ennek csekély az esélye. Pár óra alatt megváltozott az életünk a legjobb barátnőmmel. Alig huszonnégy órája még semmi gondunk nem volt a tanuláson kívül, majd jött ez a hülye ötletem, hogy ,,Miért nem nézünk szét a régi vidámparkban?" Gratulálok Kwon So Hyun. Te egy emeletes barom vagy. Le sem lehetne tagadni. 

Amikor már dideregni kezdtem fogtam egy törülközőt, magamköré tekertem és kimásztam a félig hideg vízből. Háttal álltam az ajtónak így csak a kádat láttam magam előtt. Azt vettem észre, hogy az ajtó nyitódik és belép rajta valaki. Óvatosan megfordultam és V-t találtam magam előtt.
-Takarodj kifele! - ordítottam el magam.
-Jesszus! Legalább több ruha is lehetne rajtad. - takarta el egyik kezével a szemeit - Bár... ha jobban megnézlek nem is vagy olyan csúnya. 
-Na tűnjél ki! - toltam ki. 
Hát ennek elmentek otthonról, vagy még meg se jöttek. Bejönni kopogás nélkül és még körül sem néz, hogy lenne-e bent valaki. Nem~ ő bepofátlankodik, semmit sem nézve. Na mindegy. Ezen nem idegeskedek. Felvettem a kapott felsőt, nadrágot és BOXERT - mert, hogy az alsóneműmet muszáj volt kimosnom. Mindegyiknek ajánlom, hogy nem merjen hozzányúlni. Kisétáltam a fürdőből és akkor tudatosult bennem, hogy hogyan jött be V, ha Jin elvileg itt állt őrt!? 

V POV.

Nagyon kellett már pisilne, de Jin őrt állt, így visszamentem a szobába. Pár percig még tudtam tartani, de utána már nem. Kinéztem és szabad utam volt a budiba. Igen ám, de azzal nem számoltam, hogy SoHyun még mindig bent van. 
-Takarodj kifele! - rivallt rám
-Jesszus! Legalább több ruha is lehetne rajtad. - tettem egyik kezem a szemem elé, de azért nem teljesen takartam el - Bár... ha jobban megnézlek nem is vagy olyan csúnya. 
Ez volt az utolsó csepp nála és már ki is lökdösött. Pedig én csak vécére akartam menni. Nem tehettem mást bementem a közös szobánkba és ott várakoztam. 
-Hol van ilyen sokáig SoHyun? - kérdezte MiYoung kidőlve az ágyon.
-Most öltözik. - feleltem.
-És ezt te honnan tudod? - ült fel értetlen fejjel.
-Benyitottam rá és éppen akkor hajolt be nekem. - nevettem el magam.
-Mert a kopogás nálad luxus dolog. - toppant be az említett személy.