8.rész

Mielőtt elolvasnátok az új részt szeretnék köszönetet mondani, hogy ennyien olvassátok és írtok nekem véleményeket. A feliratkozóknak is nagyon örülök és remélem fogok még sok olyan hozzászólást kapni amiből felhasználva javíthatok egy kicsit a blogon. Ennyit szerettem volna közölni. További szép napot kívánok mindenkinek!! ^_^

A sötét megfélemlít...

MiYoung POV.

Eddig is tudtam, hogy V nem normális, de ezek után már azt mondom, hogy egy agybeteg. Mondjuk SoHyun se panaszkodhat. Egymásnak teremtette őket az ég.
-Mert kopogás nálad luxus dolog. - lépett be vizes hajjal barátnőm. 
Úgy érzem ebből még egy veszekedés lesz.
-Ha nem lettél volna ott akkor nem lenne most ilyen bajod. - ajjaj.
-Szóval ennyi a bajod?? Hát akkor megoldjuk mi ezt. Fogom magam és elhúzok a büdös francba. Engem te ne alázz meg amikor csak kedved tartja, aztán meg tettesd a jófiút. - SoHyun szinte már kiabált, fel is ébresztette Rap Monstert, aki értetlenül nézett
-Menj csak. Annyival könnyebb dolgunk lesz. - dőlt le az ágyára V
-Már itt sem vagyok. - csapot-papot ott hagyott minket és kiviharzott az ajtón. Ahogy ő kilépett Jin jött be rajta.

-Te hol voltál? - kérdezte a mellettem heverésző Suga.
-A folyosó végében lévő mosdóban. Gondoltam nem lehet nagy gond, ha pár másodpercre elugrok oda.
-Van másik mosdó? - ült fel rémült és kérdő fejjel V.
-Ja. - felelte Jin.
-Akkor Taehyun drága. Most fogod magad és a lány után mész, mielőtt más találja meg helyetted. MONDJUK EGY HIBRID!! - mondta az utolsó mondatot ordítva Rap Mon.
-Megyek már. - állt fel és barátnőm után eredt. 
Rajtam is túlkerekedett a félelem és én is SoHyun után akarta menni. Már épp felálltam volna, de Suga visszahúzott.
-Hova mennél? - húzta fel egyik szemöldökét. 
-Szerinted? Megkeresni a barátnőmet, még mielőtt felfalják azok a fenevadak. - arcunk nagyon közel volt egymáshoz és ezt ki is akarta használni, csakhogy én ezt nem hagytam. 
Undorodva elhúzódtam tőle. Nem hiszem el, hogy ő is olyan lett az évek során, mint a többi pasi. Ráadásul ebben a helyzetben ég inkább visszataszító. 

SoHyun POV.

Nagyokat sóhajtva próbáltam elnyelni a könnyeimet, de azok utat törtek maguknak olyannyira, hogy nem láttam hova megyek. Az épületben igen jól eltévedtem, ez az én szerencsém. Egy olyan helyre kerülünk ami tele van szörnyekkel, elfognak minket és az egyikőjükbe még bele is szeretek. Hiába egy iszonyatosan nagy hülye, nekem sikerült meglátnom benne azt a különleges fényt. 

Nekidőltem a falnak és szép lassan leereszkedtem a földre. Felhúztam térdeimet és azokra hajtottam a fejem. Ez volt az a pillanat amikor már nem érdekelt semmi. Nem érdekelt, ha ott helyben még egyszer megtámadnak és akár ott vérzek el. Még most is fáj a vállam és nem kellemes érzés, ahogy feszül a bőr. Csak sírtam ahogy tudtam és vártam a végítéletem. 

Hirtelen lépteket hallottam meg, nem mertem felnézni, mert nagyon féltem. Féltem, hogy meglát és újra az áldozata leszek az egyiknek.
-Már azt hittem nem talállak meg. - hallottam meg V hangját. Éreztem ahogy leül mellé és nagyot sóhajt, majd azt mondja: -Sajnálom.
-Nem érdekelsz. - szipogtam tovább
-Tényleg nem akartam bunkó lenni. Nem szeretem, ha rossz véleménnyel vannak rólam, főleg az ilyen kedves lányok.
-Nem kell köntörfalazni. Tudom, hogy utálsz.  - emeltem fel a fejem.
-Én nem utállak, csak nem tudom, hogy mit kezdjek egy olyan lánnyal aki nem hagyja, hogy igazam legyen. 
-Ezért vagy velem ilyen tahó? - néztem rá.
-Ühüm. Más esetben nem vagyok ilyen. De te más vagy. Sokkal merészebb, okosabb, érettebb és szebb is. - mondta sorjában a bókokat.
-Aha, és én vagyok a fogtündér is. - húztam el a szám és egyben a másik irányba is néztem.
-Figyelj! - kapta el az állam és felé fordította. Ekkor ismét lépteket hallottunk, de ezek megsokszorozódtak. Mivel egy eldugott folyosón voltunk, nem láttak minket, így azt sem tudom, hogy V hogyan látott meg.

V POV.

Elkaptam állát és visszafordítottam, hogy a szemembe nézzen, de ebben a pillanatban egy lépés követte a másikat. Nem hiszem el, hogy megint bejöttek. Pedig mennyiszer mondtuk J-Hope-nak, hogy csinálja meg a zárat, de úgy látszik süket fülekre találtunk.
-Maradj csöndben. - tekintetem a hangok irányába nézett, hogy végső esetben aztán futásnak eredjünk az emeletre, a másik lépcsőn.
-De én... - muszáj volt elhallgattatnom, mert másképp észrevesznek minket. Váratlan ötlettől vezérelve megcsókoltam. Érzékeltem, hogy teljesen lefagyott, majd ellazult és nagyot sóhajtva a felsőmbe kapaszkodik. Nem tudom mi vezérelt, de egyre jobban élveztem az egészet. 

Körbenyaltam a szája szélét, mire hatalmasat sóhajtott. Kihasználva az alkalmat nyelvemmel behatoltam, a lány megremegett és csak akkor tudatosult bennem, hogy mit is csináltam.
-Sajnálom. - húzódtam el tőle - Menjünk vissza.
-Oké. - bólintott majd mindketten felálltunk azon a lépcsőn haladtunk fel ahol jöttünk. Minden nyugisan ment majd nagyon halk morgások hallottunk, de SoHyun ettől is megrémült és hátulról megölelt. A hideg futott át rajtam érintésétől. Miért vagyok most ilyen? Hogy tud rám ilyen hatással lenni? 

Megfogtam kezeit, ennek hatására jobban hozzám bújt. Felemeltem az egyik kezét és egy kis puszit nyomtam rá, majd léptem egyet, tesztelve, hogy tovább mehetünk-e. Tovább folytattuk a lépcsőzést egészen a folyosó végén lévő wc-ig. 
-Megvársz? - kérdeztem tőle.
-Siess. Nem akarok meghalni. - dőlt neki a falnak.
Szó nélkül berontottam és most senki sem volt bent. Igyekeztem a dolgommal, kezet mostam és kirontottam a mosdóból. 
-Mehetünk. - húztam feljebb a gatyát magamon.
Visszaérve a közös szobánkba megint tömte mindenki a fejét. Leültünk az ágyamra és elvettünk egy-egy szendvicset.

-Ezt már egy ideje meg akartam kérdezni, de mindig közbejött valami. - szólt közbe MiYoung, Yoon Gi ágyáról. Na, hogy ők összemelegedtek az is biztos. Csak azt nem tudom, mennyi ideig fogják élvezni egymás közelségét. 
-Bökd ki. - mondta neki JiMin
-Honnan van nektek kajátok, ha nem mentek a területen kívül máshova?? - mutatta fel a félig megevett szendvicset.
-Amikor mi is ,,túrázni" jöttünk ide, rengeteg kaját hoztunk magunkkal és ebből ugye a sör sem maradhatott ki, amit hűtőtáskában hoztunk. Nos a sör az hamar elfogyott és akkoriban tűntek fel ezek a szörnyecskék. Így kerültek a kaják a hűtőtáskába. - magyarázta J-Hope
-És mégis mióta vagytok itt? - folytatta SoHyun a kérdezést.
-Kb. másfél hónapja. - feleltem most én.